Az örökség továbbadódik

58. Az újonc

58.

Stefan alig aludt valamit az izgalomtól. Úgy hét óra lehetett, amikor végleg eldöntötte, hogy befejezi az értelmetlen fetrengést. Gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, aztán hozatott magának egy reggelit. Reggeli után befejezte a pakolást, azután elhagyta a szobát, és a hotel halljában várta, hogy Mr. Kenneth megérkezzen. Csak egy tíz percet ült tétlenül, amikor megszólította egy ismerős hang.

- Jó reggelt, fiam. Jól telt az estéd? – érdeklődött az öreg vidám hangon.

- Jó reggelt. Igen, de tudja egy sokkal szerényebb szoba is megtette volna...

- Igen megtette volna, de egy éjszakára jó volt ez is – közülte könnyedén, miközben elindult kifelé. Stefan hitetlenkedve pillantott a hotel díszes mennyezetére, de végig követte az idős férfit. Ahogy elindultak a színpad felé Stefan újra nagyon izgatottá vált. Már nagyon várta, hogy közelről is lássa a színpadot. Alig tudott a kocsiban maradni, ahogy befordultak a színpadhoz vezető útra.

- Ez bámulatos! – suttogta Stefan egészen elvarázsolódva. – Ez egyszerűen fantasztikus.

- Tetszik igaz? Már sokan éreztek így előtted is – tájékoztatta Kenneth úr. - De most már elég a bámészkodásból. Nem kellene teljesen lekésnünk a megbeszélést - sürgette, majd magabiztosan elindult befelé, a már jól ismert útvonalon. Ahogy haladtak egyre beljebb a színpad belsejébe, addig Stefan igyekezett a lehető legtöbb mindent megfigyelni magának. A falakon már mindenhol az „új előadás hamarosan" című plakátokat lehetett látni. Stefan kicsit sajnálta, hogy nincsenek még meg a műsor plakátjai. Legalább azokon láthatta volna már leendő kolléganőjét, Henikót.

Eközben bent, a színpad nézőterén már ott ültek a társulat tagjai. Mia és Caty eligazítást tartott, Kalos pedig hozzáfűzött pár instrukciót a történtekhez.

- Furcsa - suttogta Anna. - Azt hittem, Kenneth úr is eljön, ha már egyszer ő a producer.

- Ki tudja, talán majd hamarosan megérkezik - felelte Rosetta.

- Talán - ismételte Anna kissé hitetlenkedve.

- Nos, egyelőre egyéb nincs. A többit majd akkor folytatjuk, ha Kenneth úr is megérkezik - jelentette ki Kalos.

- Ez esetben nem kell messzire menniük - mondta a most belépő öregúr, aki látszólag tökéletes időérzék büszke tulajdonosa volt.

- Kenneth úr, végre megérkezett! Csak önre várunk - szólalt meg Kalos, látszólag igen megkönnyebbülve.

- Igen, végre sikerült. Kissé nagy volt a forgalom - szabadkozott, miközben beljebb jött és vele együtt természetesen Stefan is. A legtöbb ember persze azonnal őt kezdte el figyelni.

- Ez az, akiről Kenneth úr beszélt? - suttogta Rosetta.

- Úgy fest - súgta vissza Anna.

- Tök helyes - állapította meg Marion is, amin a többiek mosolyogni kezdtek. Leon azonban inkább ideges lett. Bár részben örült, hiszen megnyerte a fogadást Henikóval szemben, azonban száz százalékig biztos volt, hogy ez a férfi problémát jelent majd. Gyorsan oldalra pillantott, mert kíváncsi volt a lány reakciójára, ám őt sokkal inkább a forgatókönyv érdekelte, mint az érkező Stefan. Stefan is körbepillantott a csapaton, és csakhamar összepillantott a franciával.

- Leon Oswald... - ismerte fel azonnal. - Most már értem, miért őt tartják a legjobb artistának a világon. Már ránézésre is baromi tehetségesnek tűnik, pedig csak ül, mint egy kőszobor. De mi ez a tekintet? Mintha már most utálna, pedig a nevemet se tudja. Ó! - ürült ki az agya egy pillanat alatt. Ekkor látta meg Henikót. - Te, jó ég milyen gyönyörű... - Leon minta csak a gondolataiban olvasott volna, úgy szűkültek össze a szemei.

- Annyira tudtam! - dühöngött magában.

- Ő az, akiről beszéltem - szólalt meg Kenneth úr, amivel Stefan is visszatért a valóságba még pont időben, ahhoz hogy észnél legyen, amikor bemutatják - Had mutassam be Stefan...

- Spencert! - vágta rá Stefan határozottan - A nevem, Stefan Spencer. - Kenneth úr arcán átfutott egy kis értetlenség, de inkább szótlan maradt. Az ismeretlen hangot hallva Heniko is felpillantott a forgatókönyvből és tekintete hamar találkozott a név tulajdonosáéval. - Sosem láttam még ilyen zöld szemeket - állapította meg Stefan, aki kezdte megérteni a vak ló és a gödör közti kapcsolatot. Heniko ellenben egy biccentéssel üzente, hogy " hello újonc" és már vissza is tért forgatókönyv és a jegyzetei közé. Leon önelégült mosolyt villantott. Heniko reakciója nem is lehetett volna kifejezőbb.

- Ez nem lehet igaz! - mérgelődött Alica, aki levette ennek a néma jelenetnek a tartalmát. - Mégis mi van ebben a dögben, hogy minden pasinak eltekeri a fejét?!

- Sarah, adj majd egy szobát Stefánnak - kérte a főnök.

- Rendben, már megyek és intézkedem is - felelte Sarah készségesen és már fel is pattant.

- Heniko - szólalt meg Kenneth úr is, mire Henikónak megállt a tolla a papírján. - Ha megkérnélek rá, majd körbevezetnéd Stefant? - kérte könnyedén. Heniko látványos nemtetszéssel nézett az öregre.

- Igazából lenne dolgom, de ha ennyire ragaszkodik hozzá... - Kalos erre jelentőségteljesen megköszörülte a torkát. - A megbeszélés után sort ejtek rá - tette hozzá, mert biztos volt benne, hogy Kalosnak nem tetszett a stílusa.

- Köszönöm! Lekötelezel vele - mondta az öregúr, majd helyet foglalt Stefánnal együtt. - Miért nem az igazi nevedet mondtad? - puhatolta úgy, hogy csak Stefan hallja.

- Nem akarom, hogy gyorsan megtaláljanak - érkezett a válasz. - Így lesz a legjobb.

- Hát, te tudod - vonta meg a vállát, majd mosolyogni kezdett. - Látom hiába figyelmeztettelek - utalt Henikóra.

- Ne is mondja... - mondta kissé csalódottan.

- Ne vedd magadra, ha kicsit ellenséges volt. Csak azért tette, mert elrángattam attól, amit csinálni szeret.

- Attól tartok, nem csak ez lehet az oka... - gondolta kissé fájdalmasan. Persze próbált figyelni a megbeszélés mozzanataira, de a gondolatai egyre másra csak a lánynál lyukadtak ki.

- Szóval a rendőrkapitány... - tért rá Mia Stefan részére, mire a férfi is összekapta magát. - A célja az, hogy megállítsa a híres bűnöző párost. Ő lesz az, aki majd elkapja Bonniet és börtönbe zárja. Míg Clyed a kiszabadításán dolgozik, addig az igazság bajnoka beleszeret a fogva tartottjába.

- Neki sem kell majd nagyon erőlködni, hogy hiteles legyen... - tette hozzá magában Leon gúnyosan.

- Szeretni fogom ezt a szerepet - ismerte be Stefan is, és közben újra a lányra nézett. Heniko ellenben pontosan ugyanazt tette, amit eddig is, dolgozott.

- Persze Bonnie - folytatta Mia. - Végig kitart szívszerelme mellett. A kapitány végül az utolsó akciónál úgy dönt, Bonniet nem fogja megölni, de a rendőr főnöklányának hála, Bonnie mégis megsérül, és együtt távozik a másvilágra szerelmével Clydedal. Ennyi lenne a történet elméleti része.

- Hamarosan a gyakorlatban is szeretném látni! - közölte Kalos. - Kenneth úr, fűzne hozzá valamit?

- Semmi különöset. Maximum annyit, hogy nagyon várom már az előadást.

- Akkor holnaptól elkezdődnek a próbák. Aki több emberrel is szerepel, jól ossza be az idejét! - utalt elég egyértelműen Henikóra.

- Hallottam, ám a végén a néma "főleg, te Henikót... " - szólt be Heniko írás közben. Kalosnak persze újra nem tetszett a lány szemtelenkedése.

- Figyeltél, te egyáltalán?! - szegezte neki a kérdést főnöke.

- Maga szerint? - kérdezett vissza, ezúttal már rápillantva. - A beszólását is simán lereagáltam, nem - közölte, mire páran felnevettek.

- Heniko! - szólt rá Kalos, mire a lány nagyot sóhajtott, aztán felállt és a papírjaival együtt Kaloshoz masírozott. A többiek szavak nélkül követték minden mozdulatát. - Parancsoljon! - nyújtotta át a köteget egyéb kommentár nélkül. Kalos szó nélkül elvette, majd tanulmányozni kezdte. Hamar meg is döbbent az olvasottakon.

- Ez... Ez a...

- Az - érkezett a válasz, mire a táncosok elégedetten elmosolyodtak, mert gondolták, hogy azaz iromány az ő koreográfiájukat is tartalmazza. - Most pedig visszaidézem az elmúlt percek elbeszélé... Áú! - szakította félbe magát, mert Kalos nemes egyszerűséggel fejbe vágta a teljes jegyzetköteggel. - Ez most komoly?! - Páran felhorkantak erre a közjátékra is.

- A szemtelenségnek is van egy határa! - mutatott rá Kalos.

- Azzal tisztában van, hogy az alkalmazottak fizikai bántalmazása már legalább háromezer éve nem túl divatos? - érdeklődött, mire Kalos újra támadni akart a "jegyzethusánggal", ám ezúttal Heniko ügyesen kitáncolt a veszélyzónából. - Na, de főnök!

- Heniko, Istenemre mondom, szabadságra küldtelek! - figyelmeztette, mire a lánynak a szája is tátva maradt a döbbenettől. A társulat persze újra röhögni kezdett.

- Azt úgy sem meri! - felelte Heniko, egészen apróra húzott szemekkel.

- Ahelyett, hogy az idegeimet teszed próbára, inkább vezesd körbe Stefant!

- Miért érzem azt, hogy le akar rázni engem?

- Mert így is van! - közölte kertelés nélkül.

- Ezzel a lelkembe gázolt... - játszotta a drámakirálynőt a lány. - Most már nem is szeretem magát - dünnyögte hallhatón, miközben elkezdett sétálni az egyik ajtó felé. - Újfiú! - kiáltotta Stefánnak, aki meglepve kapta fel a fejét a megszólításra. - Lásd mire vállalkoztál! Önként besétáltál egy diktátor munkatáborába...

- Azonnal gyere vissza, Heniko! - kiáltott fel Kalos mérgesen.

- Azt lesheti! Most küldött el idegenvezetősködni. Nem vagyok marionett bábú, akit kedve szerint cibálhat! - tette hozzá elégedetten. Aztán Stefanra pillantott, aki a hallottak ellenére is a helyén maradt. - Neked meg milyen nyelven kell szólni, hogy megmozdulj végre?!

- Megyek már, megyek! - mondta Stefan sietősen, miközben szinte Henikóig szaladt.

- Teremtőm az égben... - sóhajtotta, majd a férfival az oldalán kifordult az ajtón. Kalos ellenben a kezébe temette az arcát. Heniko pillanatok alatt kicsinálta.

- Milyen jó kedved van, annak ellenére, hogy egy másik férfival távozott a csajod! - közölte Yuri, látva a francia hatalmas vigyorát.

- Szerintem nincs okom az aggodalomra - vont vállat a francia

- Igen, most még ezt gondolod. De majd ha Henikóba is visszamásznak a kisördögei és csak a bájos oldala marad, majd megnézzük akkor is így látod-e!

- Fogd be, Yuri - vágta a szőkéhez, de azért egy kicsit gondolkodóba ejtették a másik szavai.

- Szóval, Stefan igaz? - kérdezte Heniko hirtelen, miközben elindultak az egyik folyóson.