Az örökség továbbadódik

35. Két mágnes

35.

- Ez sem a legszebb gyermekkor története volt - jegyezte meg Yuri együttérző hangon. - Ennyi csalódás után csoda, ha normális marad valaki. Erre itt van ez a lány, aki nem hogy ép maradt, hanem egyenesen egy példakép.

- Ian... Hantington... - motyogta Leon csak úgy maga elé. - Mindent tudni akarok róla.

- Mi ez az alaposság?! - adott hangot a döbbenetének Yuri, aki meghallotta Leon szavait. - Mégis miért akarsz többet tudni arról a fazonról? Tudtommal eddig ez nem szerepelt a stratégiádban. Csak játszottál. Bőven elég volt neked a lehető legkevesebb információ is. Erre föl, most nyomozni akarsz Heniko volt barátja után, aki ráadásul már nem is él?!

- Ez már a gondolatmenet vége volt, vagy akad még pár bekezdésnyi? - vágott közbe Leon kissé modorosan. Kezdett számára túl sok lenni Yuri „segítő szándéka".

- Valójában még órákig tudnám folytatni - mondta a másik, majd elmosolyodott. - De igazából tetszik, hogy a nőcsábászi karrierednek lassan vége lesz.

- Sosem hittem volna, hogy egyszer megteszem, de csak helyeselni tudok. Sosem találkoztam még ilyen nővel, mint ő...

- Azt a mindenit! Azt gondoltam, hogy valami van, de azt nem is gondoltam, hogy ennyire komolyan belezúgtál! – jegyezte meg Yuri némi elismeréssel a hangjában.

- Mit mondtál? - döbbent le a francia Kilian szavain.

- Azt, hogy a szerelem vakká tesz, nem pedig süketté – okoskodott.

- Szerelem?! - horkantott fel Leon. - Ugyan kérlek. Messze van ez a szerelemtől.

- Na persze! Magadat talán becsaphatod, de én nem vagyok hülye. Fogadni merek, hogy ott a parton sem véletlenül futottunk össze. Az legjobb hely a gondolkodásra!

- Milyen kiváló jellemzés! - hallatszott egy új hang, ami se Leonhoz, se Yurihoz nem tartozott.

- He... He... He - dadogta Yuri, amint felpillantott, és találkozott a tekintete Henikóéval. Fogalma sem volt arról, hogy mióta van ott a lány, vagy hogy mennyit hallott az iméntikből. Leon hozta a semleges arckifejezését, de ő is ideges volt. Nem kifejezetten így akarta tudatni a lánnyal, hogy érdeklődik iránta.

- Most rohamod van, vagy egyszerűen csak a nevemet, próbálod kinyögni? - kérdezte Heniko kissé gorombán, miközben összefonta a karjait maga előtt. Hangulata érthető volt, hiszen a fiúk eléggé kompromittáló helyzetben voltak, amiből nem nagyon volt kimagyarázási lehetőség.

- Hát... - kezdett volna bele Yuri, de inkább meggondolta magát, és elhallgatott.

- Segítek egy kicsit. Heniko vagyok. Szóval miért is bujkáltok itt? - érdeklődött.

- Mi? Még hogy bujkálunk? - játszotta az ártatlant a szőke férfi. - Ugyan. Mi okunk lenne rá?

- Gondoltam, erre majd ti fogtok magyarázatot találni - vonta meg a vállát Heniko. - Ám, nagyon úgy tűnik, hogy ez túl nagy kihívás a számotokra – gúnyolta ki őket könnyedén. – Na, mindegy. Remélem, tetszet a kiselőadás – tette még hozzá, majd megfordult, és elindult vissza edzeni. Yuri hirtelen felpattant a rejtekből, és csak akkor vette észre, hogy már a táncosok sehol sincsenek.

- Csak puszta kíváncsiságból mióta álltál ott? – kérdezte, remélve, hogy a lány majd partner lesz, és bevallja.

- Ki tudja. Nem hordok órát – válaszolt, ám nem vette a fáradtságot, hogy a férfi felé forduljon.

- Akkor mit hallottál? – erősködött Yuri kitartóan.

- Miért érdekel? – kérdezte Heniko ezúttal már odafordulva. Yuri erre segítségkérőn Leonra pillantott, ám a francia nem bizonyult túl segítőkésznek.

- Semmiért – mondta végül Leon, mintha semmi nem történt volna. Erre Yuri lemondóan az égnek emelte a tekintetét.

- Kiváló. Akkor ne is húzzuk egymás idejét – szögezte le a lány, majd újra indulni akart a dolgára. - Valakinek edzenie is kell.

- Izé, különben Kalos küldött – bökte ki Yuri, mire Leon értetlenül vonta fel a szemöldökét. Számára egyértelmű volt, hogy Kilian hazudik.