Az örökség továbbadódik

83. Felfordulás borítékolva

83. fejezet

– Jól hallottátok, és pontosan tudjátok, hogy nem szeretem ismételni magamat! – válaszolta Kalos egy halványan lüktető érrel a homlokán.

– Elnézést, Főnök... csupán ez annyira hirtelen volt... – szabadkozott mindenki nevében Mia.

– Nem gyakran kapunk ilyen fontos leveleket... pláne nem egy palotából! – mutatott rá May.

– Ha már ott tartunk, egyáltalán mi áll a levélben? – kérdezte Taylor, mire Kalos jelentőségteljesen Heniko felé fordult.

– Heniko... – szólította meg a lányt, mire Leon pulzusa az egekig száguldott fel. Volt egy sötét elképzelése arról, mi is állhat abban a levélben.

– Igen? Mi az, főnök? – érdeklődött Heniko leplezett kíváncsisággal.

– Feladatot kapsz.

– Mit? Feladatot? – kérdezte csodálkozva, de nem ő volt az egyetlen, aki ezt érezte. Egy levél a Buckingham-palotából mást sejtetett, nem pedig feladatot. – Mégis milyen feladatról lenne szó?

– Hé, az amúgy nem Stefantól jött? – kérdezett közbe Taylor.

– Téged meg miért érdekel az? – vágott közbe Julien.

– Én nagyon bírom Stefant! – erősködött a lány. – Már régen hallottam róla... és különben is! Neked mi bajod van?!

– Nekem semmi – tagadta le a nyilvánvalót Julien, de túl átlátszó volt.

– Na, persze... semmi...

– Szép kis páros. Mindkét tagja állati féltékeny – jegyezte meg Anna jól hallhatóan.

– Ha esetleg befejeztétek, folytathatnám? – érdeklődött Kalos cinikus hangon. – Különben, ami a kérdésedet illeti, nem Stefantól jött.

– Ó – szontyolodott el Taylor, ám az ő csalódása sehol sem volt Henikóéhoz képest. Reménykedett benne, hogy ha máshogy nem, a férfi legalább ily módon kapcsolatba lép vele, ám a jelek szerint hiába reménykedett. Vele ellentétben Leon kifejezetten örült ennek a fordulatnak. Annyira eltökélte magát Henikóval kapcsolatban, hogy nem akarta, hogy Stefan bármivel is beavatkozzon. Viszont nem lehetett felhőtlen az öröme, hiszen tudta, hogy Heniko szomorú, és ez mérhetetlen haraggal töltötte el. Legszívesebben megfojtotta volna Stefant a királyi palástjával, hogy így merészel bánni azzal a lánnyal, akiért ő az életét is odaadná.

– A levél őfelsége, Anglia királynőjétől érkezett.

– Tessék?! Azt akarod mondani, hogy Anglia királynője maga írt nekünk levelet?!

– Mint mondtam... nem szokásom ismételni magamat – jegyezte meg a Kaleido feje bosszús hangon. – A levélben őfelsége, a királynő, arra kéri fel a színpadot, hogy az ott megrendezésre kerülő bál nyitótáncát a társulat tagjai adják elő.

– MÁRMINT MI?! – Kalos ezen a ponton már feladta, hogy megint elismételje, hogy „nem akarja ismételni önmagát".

– Ez aztán megtisztelő feladat – jegyezte meg Don.

– Ugyanakkor nem egyszerű – tette hozzá Heniko Don mellett ácsorogva.

– És ez mégis mikor zavart téged? – pillantott rá Don sokatmondóan, mire Henikónak vigyorognia kellett.

– Ez akkor is hihetetlen! Mármint, hogy mi oda... abban a híres palotában! Plusz, hogy ott lépjünk fel!

– Igaz...ebben tényleg van valami – érvelt Rosetta.