Az örökség továbbadódik

21. Ismerkedés az otthonnal

21.

- Reggelt! – köszöntötte Heniko hű társait, amint visszatért a reggeli edzéséből. – Hogy vagytok, kedves kis szellemeim? – érdeklődött hatalmas mosollyal az arcán. 

- Mi? Reggelt?! - nyafizott Sora szokás szerint. – Inkább talán hajnalt akartál mondani.

- Hajnal? – döbbent meg Heniko. – Dehogy van hajnal. Amikor visszajöttem, már határozottan világos volt. Megnézed? – kérdezte, majd mielőtt még Sora bármit mondhatott volna, széthúzta a függönyt. – Tádám!

- Ne már! – kiáltotta Sora, mintha csak bántotta volna a fény.

- Jaj, mit vagy úgy oda? Tudtommal, te szellem vagy nem pedig vámpír! – oktatta ki Heniko.

- Jó igen, ez jogos - értett végül egyet Sora, egy kis mérlegelés után. – De ha élnék, ezen tuti kiborulnék!

- Értem. Így azért egészen más a helyzet – felelt Heniko, mintha valóban komolyan venné Sora problémáját. – Most hogy ezt tisztáztuk, elmentem a fürdőbe. Addig is legyetek jók!

- Jók? - döbbent meg Sora. – Miért, mit tudnék csinálni, amivel az ellenkezőjét teszem?!- Heniko erre csak elmosolyodott. – Fantom az, akinek folyton-folyvást perverz gondolatai vannak...

- Jól van, nem kell úgy berágni – szólt újra Heniko, ám ezúttal már a fürdőszoba ajtaján belülről. – Különben mit tudsz Fantomról? Most, hogy jobban körbenézek, nincs is itt!

- Biztos itt van valahol – ötletelt a szellemlány. – Különben ma sokáig odaleszel?

- Mármint az otthonban? Még nem tudom. Meglátjuk, hogyan alakul a nap. Jó lenne azért, ha egy kis gyakorlás is beleférne a napba – mondta, miközben újra a szobába lépett.

- Ma is gyalog mész? – érdeklődött Sora tovább. Szeretet volna még egy kis időt Henikóval tölteni, hiszen Fantom eltűnése miatt, eléggé egyedül érezte magát.

- Nem – vágta rá a lány, hiszen azonnal eszébe jutott a múltkori eset a fickókkal, meg Leonnal. – Inkább a görkoris megoldást választom.

- A régi szép idők... - nosztalgiázott Sora elmélázva.

- Indulás előtt még lejelentkezem Kalosnál – osztotta meg tervét Heniko a szellemével. – Ha látod majd Fantomot, azért kérdezz rá erre az eltűnéses dolgaira. Nem kimondottan tetszik.

- Rám bízhatod – felelte kacsintva.

- Köszönöm, akkor mentem. Fantomnak meg add át, hogy puszilom – mondta vigyorogva, mire Sora elhúzta a száját.

- Nem baj, ha nem adom át a puszit? – próbálkozott, mire Heniko felnevezett.

- Szia, Sora! – köszönt el, majd összekapta a holmiját, és Kalos irodájához indult. Nagyon izgatott volt már az órái miatt, így majdnem szinte futott a színpadig. – Mi van, ha nem is lesz itt? – morfondírozott. – Végülis elég korán van. De ő szinte mindig az irodájában van. Csak itt lesz már...

- Gyere be – hallatszott a vágyott mondat, amint bekopogott az irodaajtón. Nem is várt sokat, azonnal benyitott.

- Jó reggelt, főnök. Bocsánat hogy ilyen korán zavarom – szabadkozott azonnal. - Csak be akartam szólni, hogy elmegyek.

- Egyáltalán nem zavartál – reagált Kalos nyugodtan. – És nagyon jól tetted. Így azért én is sokkal nyugodtabb vagyok.

- Amint végeztem, már jövök is vissza!