Az örökség továbbadódik

49. Párbajra fel

49.

Miközben a színpad tagjai lassan már nyugovóra tértek, addig Kalos még mindig dolgozott. Éppen egy papírhalom eltűntetésén fáradozott, amikor megcsörrent a telefonja.

- Igen? Itt, Kalos beszél.

- Fogadjunk, hogy még mindig dolgozol, barátom – szólt hozzá egy barátságos hang a vonal másik végéről.

- Don? Hát rólad is hallani? Ó, ne is mondd. Inkább cserélnék az artistáimmal... - sóhajtott Kalos, de közben mosoly bujkált az ajkain.

- Ismerem az érzést – biztosította Don. – Pedig az ember azt hinné, hogy a miénk a dolog egyszerűbb része.

- Hogy mennyire igazad van. Különben minek köszönhetem a hívásod?

- Ó, semmi különös. Végre volt egy kis időm, és gondoltam érdeklődöm felőled, a színpad felől.

- Hálás vagyok, hogy gondoltál rám. Neked hála, most már minden a legnagyobb rendben van. Igazad lett. A színpad ismét a régi fényében ragyog. A nézettség csúcsokat dönt, nem is lehetnék boldogabb. Ezért életem végéig hálás leszek neked.

- Ugyan. Azzal már bőven egyenlítetted a számlát, hogy felvetted Henikót. Sajnos az én cirkuszom nem tudta megadni neki azt, amit a színpad igen.

- Büszke lehetsz rá, Don. Heniko, fellobbantotta azt a tűzet, amit én már régen kialudt hamunak hittem.

- Elmondta már nektek mi történt vele? – kérdezte Don kissé komor hangon.

- Igen – váltott komolyabb hangra Kalos is. – Borzasztó, ami vele történt. El sem hittem volna, ha nem a saját fülemmel hallom.

- Végig kísértem a fejlődését, a ragyogását, majd a belesett utáni újra kezdését is. Hatalmas lelki erő kell hozzá, hogy valaki még akkor se adja fel, amikor más már nem remél semmit sem.

- Igen egy elbájoló leányzó, aki rettentően önfejű – helyeselt Kalos.

- Hogy szerepelt a műsorban?

- Nagyszerű teljesítményt nyújt. Nagyon elégedett vagyok vele. Minden nap meglep valamivel. Holnap is valami teljesen újjal kápráztat majd el.

- Valóban? Mit talált ki ezúttal? - kíváncsiskodott Don.

- Párbajozni fog Carlos Escával, aki a tűzforgatás egyik legjelentősebb személye - újságolta jókedvűen, nem is sejtve, hogy Don addigi nyugodt arcvonásai már rég eltűntek.

- Hogy mi? - kérdezett vissza, remélve, hogy csak képzelte a hallottakat. - Mit is mondtál az imént, Kalos?

- Heniko párbajozni fog - ismételte kihagyva a lényegi információkat. Valamiért olyan érzése támadt, hogy védenie kell a lányt, volt főnökével szemben. Azonban Don nem azért kérdezett vissza, mert ne értette volna elsőre is a hallottakat.

- Heniko nem dolgozhat meteorokkal - közölte határozottan Don.

- Miért nem? – kérdezett vissza Kalos okkal.

- Egy részről, mert én megtiltottam neki. De ezt ő is pontosan tudja. Nem is értem, hogy miért tesz úgy, mintha ez meg sem történt volna. Másrészről annak idején ő maga mondta, hogy ez kicsit megerőltető a számára!

- Don, az már régebben volt. Azóta sokkal jobban érzi magát - győzködte Kalos. - A saját szememmel láttam gyakorolni. Kétlem, hogy elfogadta volna a kihívást, ha tudja, hogy nem képes rá.