Az örökség továbbadódik

87. Konokság

87. 

Bár Julien nagyon hatásosan adta elő a figyelmetlen szerencsétlent, nem mindenki vette be az agresszív szekrény támadásáról szóló meséjét. Henikónak például egészen más elképzelései voltak a valóságról. Ő ugyanis szentül meg volt győződve, hogy a nagy viccmester Leontól szerezte be a monokliját, nem holmi gardróbtól. A meggyőződését csak fokozta, amikor látta, hogy a férfi a totális érdektelenség legmagasabb fokával reagálta le Julien állapotát. Azonban bármennyire is biztos volt a megérzéseiben, a férfi szájából akarta hallani az igazat, ezért lassú, de határozott léptekkel el is indult felé. Persze ezt nem tudta annyira észrevétlenül megtenni, hogy az említett ne vegye észre a szándékát, ennek ellenére a francia addig tettette, hogy észre sem vette a lányt, míg az meg nem szólította.

– Úgy látom, téged nem nagyon foglalkoztat Julien esete... – közölte a lány, amint megállt a másik mellett.

– Miért kellene, hogy foglalkoztasson? Így járt.

– Ha már azt mondod, hogy „így járt", valójában hogy is? – tudakolta a lány, remélve, hogy Leon majd megosztja vele a dolgot, azonban a férfi pontosan tudta, hogy mire megy ki a játék.

– Hallottad, amikor elmesélte, nem? – kérdezte Leon, és ezúttal már rá is nézett Henikóra.

– Hallottam valami dajkamesét, valami harcias szekrényajtóról... – magyarázta a lány, de érezhető volt a hangján, hogy pontosan tudja, hogy az csak hazugság volt. – Te a szobatársa vagy. Láttad azt a híres kiütést?

– Megtennéd azt a szívességet, hogy időhúzás helyett elmondod, hogy mit akarsz? – vágta rá a francia, amivel igencsak meglepte a lányt.

– Oké. Szóval miért ütötted ki azt a szerencsétlent? – fogalmazott Heniko világosan, Leon kérésének megfelelően. Időközben a Julien abajgatását megunó Taylornak is feltűnt a két delikvens privát társalgása, ezért egy jelentőségteljes pillantással jelzett is Oscart érdemlő szerelmének.

– Már ezért megérte... – gondolta Julien elégedetten, majd hasonló mosolyra is akarta húzni a száját, ám a hirtelen belesajduló arca meggátolta ebben. – Áú... hogy a ragya cifrázza ki! – káromkodott egyet bosszúsan.

– Szerintem semmi közöd hozzá – szembesítette közben a tényekkel Leon Henikót. – Még valami? – Heniko alig hitte el, amit hallott, de persze igyekezett a legnagyobb kontroll alatt tartani az érzéseit. Hiszen végső soron a franciának igaza volt. Egyáltalán nem tartozott rá a srácok ügye.

– Más nincs – préselte ki gyorsan, majd sebesen el is sétált a férfi közeléből. Persze arról elképzelése sem lehetett, hogy a másik nem minden nehézség nélkül viselkedett így vele.

– Hogy mennyire nem akarom ezt tenni... – gondolta magában, miközben a távolodó lányt figyelte. Azonban a fájdalmas érzések ellenére tudta, hogy kénytelen lesz ahhoz tartania magát, amit már eldöntött. Sosem mondta volna ki hangosan, de a jelek szerint Julien elmélete nem volt egészen hülyeség.

– Julien! – hallatszott Ari kiáltása, ami egyből magára vonta a többiek figyelmét. Hát még az a pillanat, amikor a lány nemes egyszerűséggel belevetődött az említett férfi nyakába.

– Ari! Ne! Az arcom! – kezdett el nyavalyogni. Ari azonnal elengedte és döbbenten látta a nyafogás okát.

– Mégis mi történt az arcoddal? – kérdezte, miközben vizsgálgatni kezdte. – Behúzott valaki?