Függőség 1-2✅

92. fejezet

Éppen a forró víz alatt áztam, mikor kopogtak az ajtón. A zuhanyfüggőnyön kidugtam a fejem, majd megláttam Blacket, kezében a ruháimmal.

– A bőröndöd megvan, de jobban szeretem, ha az én ruháimat hordod, ígyhát inkább azt hoztam – felelte és letette a mosógép tetejére, majd lerántottta magáról a felsőjét egyetlen egy mozdulattal. Összevont szemöldökkel figyeltem mozdulatait, mindaddig, míg a nadrágját is levette. Ezt követően muszáj volt megkérdeznem, hogy mit csinál.

– Lefürdök – felelte és levette az utolsó ruhadarabját is.

– De még én zuhanyzok– feleltem kipirult arccal. Eszembe jutott a tegnap este és nem tudtam levenni a szemem Blackről.

– Pont ez a lényeg bébi. Mellesleg, tetszik a látvány ugye? – kérdezte kacér mosollyal az arcán. Hogy tetszik-e? Oh, hát az nem kifejezés...

– Na, totyogj arrébb – felelte és elhúzta az egész függönyt, majd belépett mellém, engem kitúrva a meleg vízsugár alól.

– Hé! Ez nem fair! Engedj vissza a meleg víz alá! – mérgelődést tettettem, keresztbefontam a karom magam előtt, eltakarva a főbb látnivalót Black elől.

– Gyere – nevetett fel, majd karomnál rántva magához húzott és mellkasára vont. Ahogy a vizes börünk, úgy tapadtak az ajkaink is egymáshoz. A levegő fülledt volt, mindent pára lepett el, mintha köd ereszkedett volna le közénk. A csókunk hasonlóan a tegnapihoz, tele volt szenvedéllyel. Black a hátamat simogatta, míg én a hajába markoltam és igyekeztem uralkodni az érzéseimen.

– Black – szóltam hozzá két csók között, mire csak hümmögött egyet.

– Le kell állnunk – feleltem lihegve. A hirtelen jött vágya felém, nem volt megszokott...

– Miért? – kérdezte, majd a homlokomnak támaszotta a homlokát és úgy nézett rám, mintha hatalmas akaraterőre lenne szüksége, hogy ne támadjon rám abban a pillanatban.

A kérdésére én magam se tudtam a választ. Szerettem volna Blackkel értékes időt is tölteni, nem csak csak a testi vonzalomnak áldozni minden időnket. Black az oldalamra helyezte kezeit, simogatta azt és várt a válaszomra. Forró lehellete megcsapta az arcomat minden légvétele után és tudtam, ha ellent tudok állni ennek a szenvedélynek, akkor mindennek.

Black – mikor megunta a várakozást -, egyszer csak vállamnál a falnak tolt és csókolni kezdte az ajkaimat, majd áttért a nyakamra. A hideg fal érintésére felszisszentem és kicsit elhúzódtam a faltól, de Black visszanyomott.

– Black – suttogtam csukott szemekkel miközben vállára helyeztem a kezem és próbáltam egy kis távolságot kialakítani közénk, de makacs volt és nem adta egy könnyen magát.

– Nem tudok leállni Ev. Képtelen vagyok – motyogta mámortól ködös tudattal. Tudtam, ha valahogy nem állítom le, végig ezt fogja csinálni. Értékeltem, hogy ennyire vonzódik hozzám és érez valami leállíthatatlant a közelembe, de ez kezdett kicsit sok lenni nekem a tegnapiak után. Olyan sok érzelem hullámzott bennem még, hogy éreztem egy belső feszítést a lelkemben, ami miatt sokkal érzékenyebb lettem. Megviselt a szakításunk, utána pedig hatalmas öröm jött az életembe, miközben nem sikerült teljesen megemésztettem az átmeneti veszteséget, és tudtam, hogy, ha Black minden nap, minden órájában le akar feküdni velem, az nem fogja helyrehozni a sebeimet. Arra volt szükségem, hogy Black ne csak a testemet, de a lelkemet is érintse meg. A lelkünknek kell egy hullámhosszon lenni, nem a testünknek.

– Black – feleltem elcsukló hangon -, kérlek, hagyd abba – mondtam halkan. A túlérzékenység miatt olyan gondolatok verekedték be magukat a fejembe, amiknek nem lett volna ott helyük. Minden elbizonytalanított, ami Blackkel volt kapcsolatos. Annyi sok szépet mondott, mikor kibékültünk, most pedig csak magára gondol. Mi van, ha csak ezért kellettem neki? Nem tudtam, hogy hirtelen mi bajom lett, de a mellkasom hullámozni kezdett a visszafojtott sírás miatt.