Szolga /Exo-Xiumin FF/

99.

- Megkérhetlek valamire? - Motyogta halkan, mégis olyan férfiasan Minseok, hogy azt hittem, azonnal összeesek előtte. 

A szobájában álltunk, ő a derekamat fogta és az orrával megbökte az enyémet, amikor felfelé fordítottam a fejem, hogy figyeljek rá. Én csak lagymatagul szorítottam a felkarjánál, mert éppen zuhanyozni indultam és a pizsamám a kezemben lógott.

- Hm? - Biccentettem félre a fejem, jelezve, hogy figyelek, mondhatja.

- Szeretnék este egy kis közelséget - Mosolyodott el halványan. - Úgy értem, szeretnélek érezni.

Felvontam a szemöldököm és nyeltem egyet, amikor kiejtette a szavakat a száját. Napok, sőt talán hetek óta várok erre, hiszen annyira felépült bennem a vágy minden egyes, apró szikrája, hogy már inogva tartotta magát, nehogy neki döntsön a férfinak, amikor az is ledől. De most, olyan valóságos volt, nem a fejemben játszottam le, akaratlanul is megszorítottam a pizsamámat az ujjaim között egy kicsit és mély levegőt vettem. Bólintottam egyet és viszonoztam a halvány mosolyt.

- Nem kell, ha nem szeretnéd - Folytatta és megsimogatta a derekamat. - Nem lehet mindig kedved hozzá.

- De van - Feleltem halkan, kissé reszketegen az izgalomtól és a zavartságtól.

- Hm - Bólintott. - Zuhanyozz le, aztán megyek én is.

- Oké - Bólintottam egyet és leeresztettem a kezem az övéről.

Minseok is elengedte a derekamat és utamra engedett, hogy le tudjam mosni magamról a nap koszát. 

*Minseok POV*

Tudtam, hogy ideges, hiszen éreztem. Csak egy póló volt rajta, semmi több, ahogy arra kértem korábban, így teljesen kitárulkozott nekem, csupán a pizsama felsője anyaga takarta valamennyire, amikor állt. De most, hogy itt feküdt alattam, felcsúszott az anyag és szinte kibírhatatlan mámor vett uralmat felettem. Mintha valaki erővel tartotta volna lent a fejemet, hogy minél tovább nézesse velem a testét, a bársonyos bőrét és az érintetlen részeit. Megnyaltam a számat és éreztem, ahogy szédülni kezdek a vérem rohamos áramlásától, ami másodperceken belül látható izgalmat fog eredményezni nekem. Nem voltam benne biztos, hogy lefekszünk ma este, de mindenképp meg akartam érinteni. Ha mást nem, a kezemmel örömöt akartam neki okozni, simogatni és hozzá szoktatni az érzéshez.

Lehajoltam és megcsókoltam őt, miközben a kezeimmel kicsit arrébb toltam a párnát Maya feje mellett, hogy kényelmesebben tudjam tartani magam a matracon. Ajkai most tapogatóak, félősek voltak, ahogy viszonozta a csókomat. Nem hibáztattam, biztos félt az új helyzettől, de ezért szerettem volna ezt az éjszakát meglépni vele, hogy ne akkor ijedjen meg, amikor már képtelen vagyok magam visszafogni, mert abból egyikünknek sem származott volna jó dolga. Ráeresztettem a súlyomat és kissé oldalasan feküdtem rajta, a jobb lábát véve a lábam közé, hogy még adhassak magamnak területet, hogy hozzáérhessek. Először csak puhán simogattam, ahogy már megtettem korábban is. Már sokszor cirógattam a hasát és a melleit, csókoltam már a nyakát és végignyaltam a kebleit, ebben nem volt számára újdonság, habár ugyanúgy zihálva és fuldokolva csókolt, amikor hozzáértem és ugyanúgy felszisszent, ha rácsókoltam a bőrére a mellkasán. Tetszett minden apró sóhaja és tetszett minden rezdülése, ahogy az érintéseimre és az ajkaimra reagált. Mégis féltem, hogy túl sok lesz neki az, amit akarok tőle, habár bíztam benne, hogy ha nem akarja, akkor ellent mond.

Levittem a kezem a hasa legaljára és apró mozdulatokkal cikáztam az ujjaimmal a nőiessége felé, egyelőre nem érve hozzá, csak körbe simítva, a belső combját ingerelve és a csípőjére markolva. Maya lábai megremegtek, ahogy közeledtem és a csókja is megkeményedett, szinte falta a számat, ahogy megpróbálta elterelni a figyelmét. Én viszont nem akartam, hogy megfulladjon, így egy apró cuppanással elváltam tőle és mind a ketten lihegve vettük a levegőt. Habár sötét volt, mégis nyitva tartottam a szemeimet, hogy figyeljek rá, de a körvonalain kívül alig láttam valamit. Lassan vezettem le a kezem, hogy megérintsem őt. Felsóhajtottam, amikor megéreztem, mennyire beindította őt az elmúlt pár perc és elmosolyodtam, ahogy konstatáltam magamban, bizony nem kell itt sokat dolgozni azon, hogy megadja magát nekem. Maya nyöszörögve fogadta az óvatos vonalaimat és a köröket, amiket rajzoltam rá. Lecsusszantam róla, teljesen levéve róla a súlyomat, mert egyrészt így kényelmesebb volt hozzáérnem, másrészt pedig szinte már fájdalmasan nyomta a férfiasságomat bármilyen mozdulata, annyira kívántam már őt. Kibírhatatlan volt az a pár perc, amíg óvatosan bujálkodtam rajta, hogy végre belemenjek egy mélyebb játékba és legalább az ujjaimat érezhesse magában, felkészülve arra, hogy engem is befogadjon. Vagy ma, vagy legközelebb, nem érdekelt, de szükségem volt rá, hogy érezzem és hogy kielégítsem, hogy tudjam, nem sértem meg, ha bevadulok.