Szolga /Exo-Xiumin FF/

36.

*Minseok POV*

Nagyot sóhajtottam és megint leállítottam a vetítést. Megvakartam a homlokom és lehunytam a szemem egy pillanatra, hogy egy mély levegővel bent tartsam a mérgemet. Lecsúsztam a székemről és tettem két lépést a kamerák mellé, majd amikor biztosítottak róla, hogy nem forog semmi, beléptem a színre.

- Mi a jó istent csinálsz? - Kérdeztem, egyenesen a pornószínésznő szemébe nézve.

Ő megvonta a vállát és kérdőn nézett rám. Még mindig az ágyon ült, ahol amúgy is kellett volna és onnan nézett rám.

- Nem volt jó? - Kérdezte és megnyalta a száját, amin elkenődött a vörös rúzs.

- Sminkes! - Kiáltottam, hogy út közben azt is megcsinálják neki. - Nem, angyalom, ugyanis neked a szerep szerint meg kell ijedned és el kell hagynod a szobát. Nem pedig rámászni a férjre - Mutattam rá a férfi főszereplőre, akinek már láthatóan tele volt a farka is a nővel és a folyamatos hibázásaival.

A színész nagyon tehetséges volt, már szerepelt egy filmemben. Gyorsan tanulta a szöveget, egész könnyen alkalmazkodott és amikor kértem tőle valamit, minimális gyakorlás után és úgy tudott teljesíteni, mintha napokig gyakorolt volna a tükör előtt. Ő csak felállt és a kis asztalkához lépett, ahol italok és kisebb rágcsák voltak a színészek és a stáb részére, majd ivott egy pohár vizet.

- Csináld rendesen vagy lecseréllek! - Mutattam rá a mutatóujjammal fenyegetőleg.

- Kire? - Forgatta meg a szemeit, mintha csak pótolhatatlan lenne. - A szende kis szűzre múltkorról?

Elmosolyodtam és megnyaltam a számat, ahogy eszembe jutott, hogy Maya is mennyivel jobban teljesített, mint ez a huszadrangú ripacs. Talán őt kéne befognom főszereplőmnek, legalább belőle természetesen jönne a csábítás, a félénkség és a visszautasító báj, aminek nehéz ellenállni. 

- Talán sokkal jobb lenne - Bólintottam komolyan. - Elgondolkodom rajta.

- Komolyan? - Tárta szét a karjait egy fölényes nevetés kíséretében.

- Komolyan - Bólintottam. - Most nem pornót  forgatsz - Tájékoztattam róla. - Lesz benne szex jelenet, akkor éld ki magad, de most légy kedves és koncentrálj arra  a kibaszott forgatókönyvre, mielőtt agyérgörcsöt kapok tőled és kibaszlak a jelenetből!

Megfordultam és visszasétáltam a székemhez, ahonnan jól ráláttam a kamerákra is, hogy láthassam, milyen képernyőről nézve, de az eredeti színt is láttam, hogy tökéletesen tudjak korrigálni is. 

- Mehet - Legyintettem meg a kezem a kamera felé, ahol a stábtag csak bólintott és beállította a lencsét ugyanabba a szögbe, ahogy volt. 

A színészek visszaálltak a pozíciókba és a hangulat egy kissé nehézkesebb és feszültebb lett, de leszartam. Mindig így rendeztem és eddig milliárdokat hozott a konyhára, na meg jó filmeket a piacra. Pont nem érdekelt, hogy valakinek a lelki világába tiprok, amikor csak a munkáját kéne, hogy végezze. Komolyan, még Maya is könnyebben vette volna az akadályokat, habár gyűlöli a kamerákat és olyan szégyenlős, hogy valószínűleg a fejét sem emelte volna fel és az arca rejtve maradt volna az egész film alatt.

- Minseok - Lépett valaki mellém, miközben csendben suttogta a nevem.

-Hm? - Hümmögtem és nem vettem le a szemem a jelenetről.

- Telefon - Közölte velem az egyik segítő és az arcom elé tolta a készüléket.

Sóhajtottam egyet és átvettem tőle a mobilt, majd megnéztem, hogy ki hívott. Ismeretlen szám volt, úgyhogy csak megvártam, amíg a jelenet átlendül a kritikus ponton és megint elkiáltottam magam, hogy álljanak le, majd adtam öt perc szünetet mindenkinek. A fülemhez emeltem a készüléket és végre beleszóltam, miközben kisétáltam a kábelek sokaságából, hogy egy csendesebb részre mehessek.

- Minseok, üdvözlöm! - Hallottam meg az egyik ismerősöm hangját a telefonban, aki egy menő filmipari cég feje volt.

- Miben segíthetek? - Kérdeztem egy fokkal kedvesebb hangon.

- A hétvégén lesz egy találkozó - Mondta. - Rendezők, forgatókönyvírók, csak a szakma magjai. Téged is várlak.

- Mikor és hol? - Kérdeztem vissza.

- Levélben érkezik a többi infó, csak gondoltam így személyesebb - Nevetett bele mély hangon a telefonba. - Remélem, hogy eljössz.

- Éppen egy film közepén tartok, de mindent megteszek - feleltem udvariasan, hiszen még nem tudtam, lesz e kedvem elmenni vagy sem. - Remélem, hogy találkozunk.

- Sikeres filmet! - Kívánt szerencsét.

- Neked is jó munkát! - Feleltem, majd letettem a telefont. 

De jó, még egy rendezvény, ahol jópofizhatok a szakmabeliekkel. Szerettem ilyen helyekre járni, hiszen nagy megtiszteltetés volt nem csak a részvétel, de megismerhettem nagykutyákat is, sok közös munka és remek film ilyen helyeken kezdődött. Amit nem szerettem, az a bárgyú csevej és a féktelen mosolygás volt, amit meg kellett ejteni, hogy ne tituláljanak bunkónak. Nagyon meredek lejtőn le lehetett csúszni, ha az egyik nagy személynek bökte valaki a csőrét.