Szolga /Exo-Xiumin FF/

81.

- Hogy vagy? - Kérdezte Minseok, amikor belépett a konyhába. - Nem kellett volna felkelned ilyen korán.

Elmosolyodtam és letettem a kezemben lévő kávés bögrét az asztalra, ahol már ki volt készítve a reggeli is. Csak arra vártam, hogy Minseok felkeljen és végre elindíthassuk a napot. Az éjszakát ismét az ő szobájában töltöttem, ami kicsit idegessé tett, de le is nyugtatott. A jelenléte elűzte a rémálmaimat és kényelmes estét adott. Amikor felébredtem, közel voltunk egymáshoz, az alvó arca szinte az enyémhez dőlt a párnán. Pár pillanatig néztem őt, de aztán muszáj volt kikelnem az ágyból, hiszen hétköznap volt és egyetemre kellett mennem. Csak hagytam egy puszit az orra hegyén, majd vigyázva, hogy ne ébresszem fel, kimásztam az ágyból.

- Egyetemre kell mennem - Feleltem halkan.

Minseok odalépett elém és kezeit az arcomra tette. Meglepetten fogadtam az érintését és szívem szerint lehajtottam volna a fejem, hogy a szemébe se kelljen néznem, annyira közel volt hozzám, azonban a kezei nem engedték ezt meg nekem. Minseok óvatosan végigsimította a szemem alatti területet, aztán a halántékomnál is húzott egy óvatos csíkot, ahol az előző éjszaka fájlaltam az ütések helyét.

- Biztos, hogy bemész? - Kérdezte halkan és a szemeit az ujjai által bejárt útról most az én tekintetembe kapcsolta.

Íriszei sötétek voltak és továbbra is liba bőröztem tőle, ahogy a szépen, ámde veszélyesen és élesen vágott szemeivel az én tekintetembe fúródott. Bólintottam egyet, hiszen nem akartam több napot kihagyni.

- Jól vagyok - Mosolyodtam el halványan, habár az ajkaim megremegtek ez a kis mozdulat közben is, annyira izgatott voltam a közelségétől.

- Maya, tiszta zúzódás a tested - Mormogta kelletlenül.

Elvette a kezeit az arcomról és lesimított vele a kezemen. Lenéztem, ahogy óvatosan felemelte a kezemet a csuklómnál és három helyen is rámutatott a karomra, ahol lila, zöld és kék foltok éktelenkedtek az eddig világos bőrömön. Beharaptam az alsó ajkam és mély levegőt vettem.

- Hosszú ujjút veszek - Mosolyogtam rá, hogy elhiggye, tényleg nincs bajom. 

Valóban nem volt kényelmes minden mozdulat én néha fintorogva emeltem meg valamit vagy egyáltalán a karomat, de nem volt semmi akadálya annak, hogy tanuljak és a fenekemen üljek bent a suliban.

- Hosszú ujjút - Nézett rám úgy, mintha éppen egy világmegváltó baromságot mondtam volna. - És a hosszú ujjú megvéd?

- Mitől? 

- A nevelőapádtól - Mondta a nevét és visszatette a kezeit az arcomra. - Nincs börtönben még mindig, semmi nem fogja megakadályozni abban, hogy megint megkeressen.

A szívem nagyot dobbant és elmosolyodtam az aggodalmára. Nem hittem el, hogy hogyan lehet ilyen aranyos ez a férfi. Sóhajtottam egyet és bólogattam, hogy igaza van. 

- Nem fog megkeresni - Mondtam halkan. - Nem fogja megkísérelni, hogy börtönbe menjen, ahhoz túl nyomorult.

- Nem akarsz inkább...

- Minseok - Szakítottam félbe, mire csak kifújta a maradék levegőjét, amit nem tudott elhasználni a szavaira. - Egyetemre kell mennem. Minden rendben van, a suliba nem tud bejönni, utána pedig Joon hoz haza.

- Én hozlak haza - Nézett a szemembe keményen.

- Oké - Nevettem fel halkan. 

- És kapsz egy telefont - Közölte. 

Kikerekedtek a szemeim és hirtelen azt sem tudtam, merre vagyok arccal.

- Tudni akarom, ha elmész valahová, ha előbb végzel, ha bent kell maradnod, ha kell valami vagy ha baj van - Sorolta. - És leszarom a kifogásaidat és az ellenkezésedet, akkor is kapsz egy telefont.

Csak felnevettem és megingattam a fejem, amennyire a kezei engedték az arcomon. Hihetetlen volt a férfi, de már tudtam, valóban fölösleges leállnom vele vitatkozni. Ráadásul a történtek után tényleg nagyobb biztonságban éreztem volna magam, ha valahogy tudok vele kommunikálni vagy kapcsolatba tudok vele lépni.
Megdermedtem, amikor nemes egyszerűséggel ajkait az enyémekre nyomta és egy gyors, puha csókot hagyott az ajkaimon. Levegőt is elfelejtettem venni, habár csupán egy pillanat volt az egész. Olyan vaj puhaságú volt a szája, hogy szinte meg akartam kérni, hogy erősebben csókoljon, hogy biztos legyek benne, valóban hozzám ért.