Szolga /Exo-Xiumin FF/

72.

*Minseok POV*

Felvettem az ágyneműmet az ágyról és azt karolva elindultam kifelé a szobából. Végül Maya átjött hozzám, kérés nélkül. Még dolgozott benne a  szintetikus szer hatása és úgy gondolta, csábító lenne betoppannia hozzám a pizsamának használt rövidnadrágjában és lenge pólójában. Nos, valóban csábító volt, de őrjítő is egyben, hiszen tudtam, most nem szabad rávetnem magam és ez nem az a pillanat, amikor garázdálkodhatok a testén. 
Behajtottam magam mögött az ajtót és tettem két lépést, aztán megálltam. Lehunytam a szemem és tehetetlenül hátraejtettem a fejem. Vettem egy mély levegőt, aztán hangosan mormogva kifújtam azt. Teli erőből a földhöz vágtam az ágyneműmet és habár semmilyen hangot nem adott ki, mégis jobban éreztem magam valamennyivel. Dühös voltam a helyzetre, dühös voltam Maya-ra és dühös voltam magamra is. Nem tudtam pontosan, hogy egyikre-másikra miért is, de nem tetszett a helyzet és főleg az nem, amit kihozott belőlem. 
Megadóan felszedtem az ágyneműmet és visszabattyogtam vele a szobába. Csak nem hagyhattam magára szerencsétlent. lehet, hogy elég nehéz és hosszú éjszakánk lesz kettesben, de legalább tudni fogom, ha szomjas, rosszul van vagy bármi gondja adódik. Kissé felcserélődött a főnök-beosztott szerep a napra, de nem bánom. Megérdemli. 

Csendben szétterítettem a paplanomat és megigazítottam a párnámat is, amikor mindent visszadobtam az ágyra. Maya álmosan, de mosolyogva figyelte, ahogy bebújok mellé, nekem pedig mély levegőt kellett vennem, amikor végre kiterültem.

- Alvás - Motyogtam neki és akaratlanul is elmosolyodtam, ahogy ránéztem.

- Hm - Bólintott egyet hümmögve.

Lehunyta a szemét, de egy pillanat múlva megint felnyitotta és rám nézett. Elmosolyodott és halkan felkuncogott. Felkönyökölt a párnájára és onnan nézett le rám. Én a fejem alá tettem az egyik kezem és egész jó volt az a nyugtató, mégis feszült helyzet, amibe kerültünk. Maya lassúakat pislogott le rám, én pedig csak tartottam a szemkontaktust. Nyeltem egyet, amikor lehajolt hozzám és azonnal megfeszült a kezem, hogy abban a minutumban leállítsam, ahogy megmozdult, de egyszerűen nem tudtam. Megragadt a kezem a fejem alatt és a paplanon, és csak megbabonázva vártam, hogy a feje egyre közelebb legyen az enyémhez. Lesütöttem a szemem, ahogy az ajkai elvonták minden figyelmemet és csak vitettem magam az árral. Tudtam, hogy rohadtul nem helyes, amit teszek, de egyszerűen nem bírtam ki. Hagytam, hogy az ajkait az enyémekre nyomja és azonnal mámorító érzés kerített hatalmába. Maya puha ajkai édesen, ráérősen mozogtak az enyémeken, amíg én igyekeztem tartani vele a lassú tempót, ellenben a vadsággal, ami bennem tombolt. Szája pontosan az enyémhez illett, finoman és bársonyosan simult minden apró része az enyémhez. Kihúztam a kezem a fejem alól és az ő buksijára simítottam vele, amitől egy kicsivel közelebb vontam még magamhoz. Maya mosolygott egyet, de nem hagyta abba a csókot. nyelvével lassan megbökte a számat, engedélyt kérve arra, hogy még tovább merészkedjen. Mély levegőt vettem és alig volt egy szemhunyásnyi időm, hogy átgondoljam a lehetőségemet, hogy megtegyem e, de sajnos az agyam már rég felmondta a szolgálatot. Anélkül mozdultam, hogy tudtam volna, ez nem helyes és kihasználom a lány állapotát. Mégsem tudtam tiltakozni, egyszerűen beleolvadtam a csókjába. Nyelveinket táncoltattuk és ízlelgettük a másikat, amíg csak lehetett. Ujjaim belemarkoltak a lány fekete hajába és úgy tartottam lent magamnál, hiszen most ő irányított, átadtam neki a lehetőséget.vadító volt és szédületes, amíg el nem vált tőlem, hogy végre egy mély levegővel felfrissítse magát. Elmosolyodott és a kezét, amelyiken nem támaszkodott, a paplan alatt a fedetlen hasamra tette. felszisszentem és lehunytam a szemem, de sajnos meg kellett fognom a kezét, hogy ne menjen tovább. Habár nagyon élveztem a vadságát, tudtam, hogy ez nem ő, hanem a drog hatása. Nem akartam kihasználni még jobban, így is többet kaptam, mint lehetett volna.

- Pihenj, oké? - Kérdeztem reszketeg hanggal, hiszen attól, hogy tudtam, hogy nem helyes, rettenetesen felizgatott.

- Muszáj? - Harapta be az alsó ajkát, továbbra is viaskodva az őt tartó kezemmel.

- Igen - feleltem. - Aludd ki magadból ezt a szart, különben rohadt nehéz napunk lesz.