Szolga /Exo-Xiumin FF/

85.

Reggel kissé fáradtan álltam a konyhapult mellett, amíg készítettem a reggelit. Tegnap eléggé elhúzódott a meghallgatás és Minseok késő estig válogatta a legjobb jelentkezőket. Én valamikor éjfél körül mentem el aludni, de ő még a dolgozószobájában múlatta az időt, ki tudja, hogy meddig. Nem tudtam már megvárni, ezért egy búcsúcsók után, ami még mindig megrengette a lelkemet minden alkalommal, eltávoztam mellőle, hogy fel tudjak készülni a mai napra, hiszen akárhogy is álomvilágban éreztem magam a férfi miatt, az egyetem ugyanúgy folytatódott, ahogy a hétköznapok is. 

- Jó reggelt! - Köszönt Minseok.

hangjára elmosolyodtam és felé fordultam, miközben a konyhapulton támaszkodtam és vártam, hogy lefolyjon a kávé a két bögrébe. Felegyenesedtem, ahogy odalépett mellém és még mindig reszketeg levegővétellel, remegő lábakkal hagytam, hogy a karjai a derekamra simuljanak. Lassan fújtam ki a levegőmet, nehogy feltűnjön neki, hogy mennyi oxigént tartottam bent, amíg vártam rá. Minseok hozzám bújt és a homlokát a vállamra ejtette, míg ajkaival a nyakamhoz közel fordult és ásított egyet. A meleg levegője libabőröket okozott nekem és egy kicsit jobban megszorítottam az ingét.

- Mikor feküdtél le? - Kérdeztem halkan, mert még mindig meg voltam illetődve, akárhányszor ilyen közel jött hozzám, pedig most már hivatalosan is egy párt alkottunk. 

- Hm - Hümmögött egyet és megvonta a vállát. - Hajnal kettő után nem néztem az időt.

- Jézus - Sóhajtottam egyet.

Minseok kibújt a nyakamból és egy gyors, rövid puszit nyomott a számra. Elmosolyodtam és éreztem, ahogy az arcom melegszik, még mindig pirulást okozva nekem az apró csókjaitól. 

- Elég lesz neked akkor egy kávé? - Nevettem fel halkan és inkább visszafordultam a pult felé, hogy a bögréket ki tudjam venni a kávégép alól.

- Majd iszom nap közben még hat litert - Sóhajtott és utoljára végig simított a fejemen, mielőtt az asztalhoz ült volna. 

Megingattam a fejem és beletettem mind a kettőnknek a megfelelő cukor mennyiséget, aztán óvatosan rátöltöttem a tejet is. Az asztalra tettem a csészéket és én is helyet foglaltam, hogy neki tudjunk látni a reggelinek. Habár én nem voltam éhes, a kávéval bőven beértem volna, tudtam, hogy Minseok nem szereti, ha nem eszem legalább egy pár falatot. Ő szedett magának mindenből, amit éppen aznap reggel készítettem és fáradtan nyammogott rajta. Mosolyogva figyeltem a csendes szenvedését, ahogy laposakat pislog, ernyedten falatozik és nagyot lélegzik, hogy ébren tartsa magát.

- Nem akarsz itthon maradni pihenni? - Kérdeztem halkan és a számba tettem egy kis virsli karikát.

Minseok felnézett rám és megingatta a fejét, de elmosolyodott.

- Ha te is itthon maradsz.

felvontam a szemöldököm és nagyon jól hangzott a dolog, de egyrészt az egyetemet nem tudtam ott hagyni, másrészt pedig kicsit zavarban éreztem magam, hogy kettesben akar lenni velem egész nap. Le kellett vetkőznöm ezeket a gátlásaimat, hiszen a barátnője vagyok. Mondjuk a barátnőjeként is olyan eszméletlenül helyes a férfi, hogy szerintem ha a felesége lennék is zavarba jönnék tőle, még mindig. 

- Tudod, hogy nem hagyhatok ki napot - Feleltem végül, halkan motyogva.

- Tudod, hogy az igazgatód lekenyerezhető - Biccentette félre a fejét.

Felnevettem és megingattam a fejem. 

- Nem akarom, hogy még többet fizess azért, hogy itthon legyek - Jelentettem ki határozottan. - Ez olyan, mintha megvásárolnád az időmet.

- Nem a te idődet vásárolom meg, hanem az egyetem szabadnapjait - Felelt kimérten. - Úgyhogy tudom, mire gondolsz, de ilyen esetben a sulid a kurvám.

- Jesszus - Ingattam meg a fejem mosolyogva.

Minseok is felnevetett és már kissé élénkebben falatozott tovább. 

- De nem, kösz - Folytattam mosolyogva. - Tényleg tanulnom kell, ha át akarok menni a vizsgákon.

- Úgyis átmész rajtuk - Legyintett egyet. - Okos vagy.

Bókjától csak elmosolyodtam és lehajtottam a fejem. Megnyaltam a számat és igyekeztem kontrollálni magam, hogy ne legyen vörös a fejem, de úgy éreztem, hogy kívül-belül tüzelek a férfi miatt. 

- Ahhoz, hogy okos legyek, egyetemre kell járnom - Mormogtam a tányéromnak. - Úgyhogy majd a hétvégén itthon maradok.

- Jól van - Egyezett bele. - A hétvégén megint áthívnám a szüleimet, ha nem tervezel programot.

Felvontam a szemöldököm és kérdőn néztem fel a férfira. Most komolyan engedélyt kért arra, hogy a saját házába meghívja a saját szüleit? Megingattam a fejem és mély levegőt vettem.

- Minseok, azt csinálsz, amit szeretnél - Tájékoztattam. - Nem tartozol elszámolással.

- Maya, a barátnőm vagy - Közölte most ő velem a tényeket és a megszólítástól elmosolyodtam. - Ha tervezel valami programot vagy szeretnél valamit csinálni, természetes, hogy megbeszélem veled, hogy ne szervezzünk keresztül-kasul programokat.

- Köszönöm - Biccentettem. - Nem terveztem semmit.

- Hm - Bólintott. - Akkor a hétvégén jönnek anyáék.

- Oké - Bólintottam és sóhajtottam egy aprót. - Legalább már nem kell megjátszanunk magunkat - Mosolyogtam fel rá.

- Legutóbb se erőltettem meg magam - Mosolygott. - Élveztem.