Szolga /Exo-Xiumin FF/

29.

Figyelmesen olvastam a megfelelő fejezetet, ami a következő vizsgához kellett. Yon velem szemben ült és csak zavartan csavargatta a haját és kuncogott, ahogy Minseok elhaladt a nappaliban vagy bejött egy pohár innivalóért a konyhába. Először csak nevettem rajta, majd megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy koncentrálni tudjak a tanulásra. Az elmúlt időben Yon keveset figyelt és úgy éreztem, hogy már csak a főnököm miatt jött át, nem azért, mert segítségre volt szüksége. Már inkább csak én tanultam, én figyeltem a jegyzeteimre és saját magamnak magyaráztam a leírt dolgokat. Nekem nem volt baj, hiszen én addig is tanultam, de a lány meg fog bukni. Bár Minseok jobban izgatta, mint az egyetem, ahogy észrevettem.

- Készen van? - Kérdezte Minseok, ahogy megint betért a konyhába.

Yon felkapta a fejét és elmosolyodott, majd végigmérte a férfit, mintha nem látta volna öt percenkét grasszálni a térben. Én is felnéztem és mosolyogva bólintottam egyet. Minseok egy egyszerű, fekete szabadidő alsót vett fel, mivel nem sokkal korábban zuhanyzott a futás után, ehhez pedig csak egy sima, lenge fehér pólót húzott magára, semmi többet. Hiába volt észveszejtő a feszes és elegáns nadrágjaiban és a nagymenő ingeiben, így annyival emberibbnek tűnt, hogy néha még én is elkalandoztam gondolatban, pedig nem volt a szívem csücske a férfi. 

- Forró még, úgyhogy vigyázz! - Szóltam neki, amikor bátran nyúlt a rácson hűlő sütemény felé.

- Addig jó - Vonta fel a szemöldökét és rám mosolygott.

Yon halkan sóhajtott mellettem, mire odakaptam a fejem és meglestem, amint kerek szemekkel figyelte a férfit, ahogy kiválaszt magának egy szimpatikus szeletet a csokis sütemények hadából és maga elé emeli, hogy szemügyre vegye.

- Remélem, hogy nem lett nagyon rossz - Húztam el a számat.

- Első süti? - Kérdezte Yon.

- Az - Nevettem fel halkan.

- Én sokszor szoktam csinálni - Mondta és továbbra is a férfit pásztázta, ahogy beleharap a szeletbe. - Legközelebb csinálhatunk együtt, ha gondolod. Mutatok néhány receptet.

- Ezért van saját szakácsa - Felelt Minseok szárazon, visszautasítva a lány felajánlását. - Máskülönben hiába fizetnék neki.

- Én vállalom a cukrász tanárt - Kuncogott Yon és meglendítette a haját, hogy hátradobja a vállán.

- Elég tanára van már - Mondta Minseok és eltüntette a kockára vágott darab maradékát is a szájában. - Így sincs sok mindenre ideje.

Bólintottam egyet és lenéztem a könyvemre, amiből még jó pár oldal elolvasásra szorult. Mély levegőt vettem és éreztem, ahogy Minseok elsétál mögöttem. Valahogy annyira ontotta magából a szikrákat és a melegséget, hogy akkor is tudtam, hogy a közelemben van, ha nem szólt és nem ért hozzám. Yon is lehajtotta a fejét és mosolyogva elkezdte csavargatni egy tincsét, miközben egyenes háttal, elegáns tartással nézegette ugyanazt az oldalt, aminek percekkel ezelőtt kezdett neki, csupán a férfi jelenléte mindig megzavarta.
Kicsit megugrottam ültemben, amikor Minseok a vállamra tette a kezét. Egy pillanatig csak csendben állt mögöttem és sóhajtott egyet. Elvette a kezét a vállamról és a fejem búbjára tette, aztán párszor végigsimított a hajamon, mint egy jó kislánynak szokás, aki rendbe tette a szobáját.

- Nem rossz a süti - Mondta végül. - Sokat fejlődtél.

- Köszönöm - Motyogtam erőtlenül, majd felnéztem rá és elmosolyodtam. 

Ő is lenézett rám és bólintott egyet. Utoljára még megcirógatta a hajamat, majd vett egy mély levegőt és elkomorult.

- Tanuljatok! - Biccentett a könyvek felé az asztalon. - Mindketten - Tette hozzá és egy pillanatra Yon felé nézett, ami azt sejttette, tisztában van vele, hogy a lány nem sokat figyelt az egyetemi tudnivalóra a minap.

- Oké - Mosolyogva bólintott neki Yon, szerintem azt sem tudva, hogy mire bólint.

Arca enyhén piros volt, szemei csillogtak, ahogy felnézett a férfira. Nyeltem egyet és furán éreztem magam.

*Minseok POV*

Visszafogtam egy mosolyt, ahogy lenéztem Maya-ra. A barátnőjét kémelte, aki engem bámult, viszont jól láthatóan nyelt egyet és lesütötte a szemét, amikor a lány ábrándozva pislogott rám. Kicsit már kezd idegesíteni, de tetszik, amilyen reakciót kiváltott ez Maya-ból. Nem akartam sokáig ezt játszani, hiszen nem volt hozzá idegrendszerem, de még egy kicsit szerettem volna látni Maya arcán a zavartságot, amikor a barátnőjével szemezek vagy rámosolygok.