Szolga /Exo-Xiumin FF/

5.

Nem tudtam figyelni az órákon, hiába próbáltam meg minden erőmmel a tanulásra és a jegyzetelésre koncentrálni. Az éjszaka nem sokat aludtam, hiszen mivel jó idő volt, egy parkban telepedtem le. Gondolkodtam és üldögéltem egyedül, néztem a csillagokat és a holdat. Eszembe jutott, hogy lehetne ennél rosszabb is, hiszen legalább nem vagyok hajléktalan, egyetemre járok és teszek a jövőmért. Lehetne ennél persze sokkal jobb is, sőt, a valamivel jobbnak is örülnék, de ezt osztotta a sors nekem. Egy nevelőapát, aki nem foglalkozik velem és ha hozzám is ér, azt is az öklével teszi, mert nem tetszett neki valami, amit csináltam. Jelen helyzetben nem tudtam, hogy kit hibáztassak és utáljak jobban. A nevelőapámat, amiért eladott egy szexjelenethez vagy Minseok-ot, amiért olyan fölényesen akarta rám kényszeríteni a mocskos dolgait. Mind a kettő iránt megvetést és gyűlöletet éreztem, még magam iránt is. Tudtam, hogy megtehettem volna, tudtam, hogy csak le kellett volna nyelnem a könnyeimet és a sutba dobni az erkölcseimet. Akkor a nevelőapám megkapta volna a pénzét, én lehet, hogy egy életre elátkoztam volna mindenkit, de legalább nem veretem össze magam és nem alázom meg magam. Bár ha belegondolok, ez kínos volt, de sokkal kiábrándítóbb lett volna, ha videó vagy film készül rólam, ami aztán örökké az emberek elé lesz terítve, hogy annyit csámcsogjanak rajta, amennyit csak akarnak. Azt nem akartam, mert csak egy pillanat kellett volna, hogy az egyetemen is szétterjedjen a hír és azt a kevés embert is elmarja mellőlem, akik legalább szóba álltak velem. 
Hajnalban csupán két órát szundikáltam egy játszótéren, ahol egy fedett, fa repülőgép játék belsejében. Kényelmetlen volt, kemény és kicsit sem meleg, de legalább elbújhattam a kíváncsi szemek elől, akik hajnalban sétáltak volna arra, amerre voltam. Szégyelltem volna magam.

Egész nap próbáltam felkészülni az elkerülhetetlenre, hiszen ma haza kellett, hogy menjek. Sem ruhám nem volt, sem energiám, hogy többet a szabadban aludjak és lézengjek, annyira pedig nem voltunk jó barátok egyik kartársammal sem, hogy átkéredzkedjek aludni vagy egy pizsipartira. Hiába beszélgettem a csoporttársaimmal, hiába nevettünk vagy pletykáltunk, osztottuk meg a jegyzeteinket és segítettünk egymásnak, még a családi helyzetemről sem tudott egyik sem, mert nem éreztem közel őket magamhoz. A másik lehetőség pedig, amit el akartam kerülni, hogy a nevelőapám az egyetemen találjon meg és itt verjen meg, mert az aztán tényleg a tetőpont lett volna  a népszerűségemben. Elég, ha otthon maga alá gyűr és kierőszakolja belőlem a tartásom utolsó cseppjeit is. 

*Minseok POV*

A fotelben ültem és a karfára támasztott kezemmel tartottam a fejem. Már kezdtem unni a válogatást és túl akartam esni a nehezebbik részen. Mindig is utáltam ezt, hiába hozott milliókat a markomba percenként. Sajnáltam a lányokat, akik erre fanyalodtak, hogy ilyen filmekhez castingoljanak, mert ha nem maguktól csinálták, akkor egyértelmű, hogy megsajnáltam őket, ha pedig önként jöttek, akkor meg azért, mert nem láttam ebben semmi erkölcsöt, tartást és nőiességet. Ha tehettem volna, én sem csinálok ilyet, de most ez esett a kezembe, nem szállhattam ki belőle. Rendezőként volt elég pénzem, hogy akár nemet is mondhattam volna erre a filmre, de kifejezetten engem kértek az ötletgyárosok, hogy segítsek, én pedig nem akartam visszautasítani.

- Az a négy jó volt - Bólintottam, amikor az egyik segítő újabb képeket tolt elém az asztalra, hogy az alapján válasszam ki a lányokat, akik esélyesek a szerepekre.

- Már csak kettő kell, Minseok és eddig mindre azt mondtad, hogy jó volt - Sóhajtott a férfi és arrébb tette a fotókat.

- Mert kurvára unom - Mormogtam. - Három napja itt vagyok és játszom a seggfejet, hogy megszopassam a lányokat. 

Nem volt ínyemre, hogy ezt csináljam, habár máshogy nem lehetett, Amúgy is szerettem a kezemben tartani az irányítást és szerettem, ha minden úgy volt, ahogy azt én akartam, de az távol állt tőlem, hogy egy rideg gyökér legyek, aki élvezi a műnyögéseket és a térdre kényszerített nőket. Bár nem mondom, egynéhány megdobogtatta a szívemet, de nem is férfiból lennék, ha nem gerjedtem volna be három napnyi töménytelen, fehérneműs, kiszolgáltatott nőtől. 

- Oké, akkor az utolsó - Sóhajtott megadóan a munkatársam és a maradék fotót is letette az asztalra.

Lenéztem és megnyaltam a számat, ahogy végigvezettem rajtuk a tekintetem. Mély levegőt vettem és az egyiken megakadt a szemem. Im Maya neve nagyban villogott az ártatlan, mégis érett arc fölött a lapon. A nevelőapja felajánlotta nekem, én meg fizettem neki egy szép kis összeget, hiszen nagyon csinosnak találtam a lányt és pont ez kellett ide. A kislányos, bájos pofi, aki mindenre képes. Nem gondoltam volna, hogy könnyes szemekkel fog elmenni innen, mert térdre utasítottam. 
Elmosolyodtam és rámutattam a lány képére.

- Kérem az ő összes adatát - Mondtam határozottan. - Ő ki van csukva, nem volt jó. De van vele egy kis elintézetlen ügyem.