Szolga /Exo-Xiumin FF/

60.

Nem igazán tudtam, hogy mit is csináljak hirtelen, amikor Minseok szülei elmentek. Egy nagy adag kő leesett a vállamról és meg is könnyebbültem, ugyanakkor fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Annyira máshogy várta el a viselkedésemet Minseok az elmúlt nap, hogy már nem igazán tudtam, melyik lenne a legjobb, ha maradnék ugyanolyan közvetlen vagy ha visszaállnék a házvezető szerepébe azonnal. Ő csak bement a nappaliba, miután kikísértük a szüleit az autóhoz, hogy Joon hazavihesse őket. Nagyot sóhajtott és ledobta magát a kanapéra. Én csak zavartan figyeltem őt és játszottam a lábujjaimmal a szőnyegen egy kicsit, aztán mély levegőt vettem.

- Megyek, csinálok valami ebédet - Mondtam és megköszörültem a torkom, ahogy hirtelen beállt a nagy csend és vele a feszültség.

- Mm - Hümmögött Minseok és felemelte a fejét a kanapéról. - El is mehetünk akár kajálni.

Felvontam a szemöldököm és kicsit értetlenül, kicsit zavartan néztem rá. Megnyaltam a számat és a konyha felé fordultam, majd vissza hozzá, hogy üzenjem neki, igazán ott lenne a helyem, hiszen neki dolgozom.

- Késő van már - Sóhajtott és felemelte a bal kezét, amelyiken a karórája volt. - Lassan dél van.

- Minden nap egyetem után álltam neki főzni - Tájékoztattam a történtekről. - Délután négykor.

- De akkor nem voltam itthon és telezabáltam magam a forgatáson - Sóhajtott. - De most itthon vagyok és éhes vagyok. Valami egzotikus kaja?

Felvontam a szemöldököm megint csak és még kérdőbb lett a tekintetem, ha eddig nem volt eléggé egyértelmű a férfi számára, hogy nem igazán értem, mit és miért tesz. Minseok csak sóhajtott egyet és feltornázta magát a kanapéról. Beletúrt a hajába, ami egy másodpercre elvonta a figyelmemet, de még időben visszanéztem a szemeibe, mielőtt ő is rám figyelt volna. Zsebre tette a kezeit és halványan elmosolyodott, mikor megállt előttem. Nyeltem egyet és már koránt sem volt annyira arrogáns ez a mosoly, mint korábban hittem. Az elmúlt nap annyit nevetett és mosolygott a szüleivel, annyit bohóckodott és olyan aranyos volt, hogy megláthattam azt az igazi Minseok-ot, akit szerettem volna a jeges, visszataszító viselkedés alatt.

- Tegnap lejárt a szerződésed - Közölte halkan. - Csak hétfőtől dolgozol megint nekem, ha úgy döntesz végül, hogy maradsz.

- Oké - Bólintottam egyet és kissé kérdőre sikeredett a hangsúlyom, ahogy nem igazán értettem, mire is akar ezzel kilyukadni. 

Tudtam, hogy legkésőbb holnapig választ kell, hogy adjak neki, hogy szeretnék e tovább dolgozni neki vagy sem, hogy el tudja készíteni az új szerződésemet. De nem igazán értettem, hogy jött ez hirtelen a kajáláshoz. Minseok halkan felnevetett és kihúzta a jobb kezét a zsebéből. Ahogy már számtalanszor tette, a fejem tetejére ejtette a tenyerét és finoman végigsimított a hajamon vele, miközben enyhén megingatta a fejét.

- Nem dolgozol nekem a hétvégén már, úgyhogy ha főzöl vagy takarítasz, az fekete munka - Magyarázta a gondolatmenetét. - És mivel nem akarok börtönbe kerülni ezért, megkérlek, hogy ne csinálj semmit.

- Ó - Bólintottam, ahogy végre megértettem az összefüggést. - Értem.

- Jól van - Biccentett egyet. - Úgyhogy a hétvégén, ha maradni szeretnél, azt barátként tedd.

- Barátként? - Vontam fel a szemöldököm a hirtelen megnevezésre.

-Hát, választhatsz a barát, a barátnő és az ágyas között, de szer..

- Barátként - Szakítottam félbe azonnal, meg sem várva, hogy befejezze a mondatát.

Minseok hangosan felnevetett és megingatta a fejét, miközben erősebben simított végig a tincseimen a jókedve miatt. Én is elmosolyodtam, ahogy megláttam a hófehér fogait és a telt ajkait egy jókora vigyorra húzódni.

- Ilyen rossz volt a tegnapi nap? - Ingatta a fejét és színpadiasan sóhajtott egyet.

- Nem - Nevettem fel zavartan. - Igazából nagyon jó volt.

- Mi tetszett? - Biccentette félre a fejét, ahogy kíváncsian nézett rám.

Megnyaltam a számat és vállat vontam, aztán vettem egy nagy levegőt és lassan kifújtam, ahogy elgondolkodtam, mit is kéne mondanom. Azt mégsem mondhattam, hogy jó volt a barátnőjének lenni egy napig.

- Kedves voltál - Feleltem halkan, aztán megköszörültem a torkom, mert zavarba jöttem saját magamtól. 

- Eddig nem voltam kedves?

- Közvetlenebb voltál - Vontam vállat.

- Még szép - Mosolygott. - Ha anyán múlik, végignézte volna, ahogy lefekszem veled, csak hogy azt is ki tudja elemezni.

- Jézus - Nevettem fel és lehorgasztottam a fejem zavaromban, ahogy a fejembe kúszott egy illatlen kép az imént elhangzott jelenetről. 

- De nekem is tetszett - Mondta hirtelen.

Lassan felnéztem rá és még mindig egy kicsit az előrehulló tincseimen át néztem rá, de nem is volt baj, hiszen valószínűleg a fejem egy paradicsom színével vetekedett.

- Még sosem voltál ilyen beszédes és laza - Mondta. - Feszült vagy mellettem?

- Nem - Ingattam meg a fejem és halványan elmosolyodtam. - Már nem.

- Nem harapok - Húzta fel egy kicsit az orrát, amitől nagyon gyermeki és édes ábrázata lett. - Szóval - Sóhajtott egy nagyot és kicsit hátrált, amit a fejemben megköszöntem neki. - Mexikói kaja? Vagy indiai?

Halkan felnevettem és megingattam a fejem. Nem tudtam, hogy hogyan képes ilyen témaváltásokra és hangulatingadozásokra. Persze a jó értelemben, hiszen a feszült légkört azonnal könnyeddé és barátságosabbá tette egy szavával vagy mosolyával.

- Egy taco vagy egy tortilla? - Kérdeztem vissza egy nagy mosollyal.

- Jöhet - Bólintott.