Szolga /Exo-Xiumin FF/

47.

Egykedvűen csináltam az ebédet, amíg csend honolt a házban. Nem volt túl jó napom, kezdve azzal, hogy elaludtam reggel, folytatva az egyetem húzós óráival és azzal a rengeteg jegyzettel, amit be kellett pótolnom a wellness kirándulás miatt, befejezve az igazgató nem túl kecsegtető hangvételével, amivel beszélt velem. A nap végén lehivatott magához és közölte velem, hogy túl sokat hiányoztam az elmúlt héten, nem lesz így jó a tanulmányaimra nézve. Hiába mondtam neki, hogy mindent bepótolok és semmi hiányosság nem les, nem hatotta meg őt túlságosan. Van olyan tantárgy, amiről belevéve a reggeli késésemet, többet voltam távol, mint szabadott volna, így vagy hozok egy megdönthetetlen orvosi bizonyítékot, hogy amiatt voltam távol, vagy elgondolkodik az eltávozásomról az egyetemről. Egyik sem hangzott túl jól, hiszen orvoshoz nem mehettem, mivel utólag nem állít ki nem létező betegségre igazolást a számomra, a másik lehetőség pedig értelem szerűen nem volt ínyemre való. Nem akartam, hogy kirúgjanak, amikor már csak egy évem volt hátra, nem akartam évet ismételni sem és passziváltatni sem, hiszen minden eshetőségnél ott volt az a csekély, sok nullával fűszerezett összeg a tandíjra, amit nem tudtam volna kifizetni. Az igazgató azt mondta, még meglátja, hogy mit csináljon, de jó lenne, ha minden órán ott lennék mostantól. Ezzel nem volt probléma, mert eddig is minden órán megjelentem és minden vizsgán jól teljesítettem, szerencsére. 

- Megjöttem - Hallottam meg Minseok hangját.

Bólintottam magamnak és megkevertem a gombás, zöldséges ragut, ami már majdnem készen volt. Nyeltem egyet és lassan kifújtam a levegőt, hogy lenyugtassam magam és ne pánikoljak rögtön, amikor még semmi sem biztos.

- Azt hittem, nem vagy még itthon - Lépett be a konyhába a férfi. - Csendben vagy.

Ismét csak bólintottam egyet, de nem volt erőm megszólalni. Fáradt is voltam és a hangulatom sem engedte meg a könnyed csevejt, holott Minseok nem érdemelte volna, hogy bunkó legyek vele, ha már megemberelte magát és az elmúlt napokban kedves volt velem.

- Baj van? - Kérdezte és sóhajtott, ahogy mellém lépett.

Felnyúlt a mellettem lévő szekrénybe, hogy levegyen magának egy poharat és tölthessen magának innivalót. Én csak megráztam a fejem, ahogy felébredtem a saját kis világomból, amikor megcsapott a férfi markáns illata, ami körbelengte őt mindig.

- Bocsánat, csak fáradt vagyok - Motyogtam és egy mosolyt erőltettem magamra. - Milyen napod volt?

- Szar - Mormogta és a szájához emelte a narancslével töltött poharát, hogy kortyoljon egyet. - És ahogy elnézem, neked sem volt jobb. 

Keserűen elmosolyodtam és vállat vontam. Lezártam az ebéd alatt a gázt és még kevertem rajta kettőt, mielőtt a mosogatóba dobtam volna a fakanalat, hogy később merőkanálra válthassam. Nyeltem egyet és összezsugorodott a gyomrom, ahogy eszembe jutott az eltanácsolás gondolata.

- Nem igazán - Feleltem. - Nehéz volt a forgatás?

- Hm - Bólintott. - Azt hittem, hogy a szex jelenet egyszerű lesz ennek a nőnek, de nem - Forgatta meg a szemeit.

Én lesütöttem a pilláimat és halványan elmosolyodtam. Minseok annyira könnyedén veszi ezeket a dolgokat, én meg a hallásától is elszégyellem magam. Pedig annyira játékos és aranyos, amikor kinyitom a számat és kicsit elrejtem a kislányt magamban, hogy arra késztet, néha én is vállaljam be a felnőtt gondolkodást, holott nagyon távol állt tőlem.

- Sokat késtél reggel? - Kérdezte és a fenekével a pultnak dőlt.

- Hát, ahogy vezettél, kevesebbet, mint terveztem - Nevettem fel halkan.

- Be akartál érni, nem? - Vonta fel a szemöldökét és elmosolyodott.

- De, köszönöm - Bólintottam a hálám jeléül. 

- Örömmel - Ivott még egy kortyot. - Legalább volt motivációm elindulni, különben én sem mentem volna dolgozni. Az pedig katasztrófa lett volna, elnézve a mai napot, amit ezek odabent csináltak a stúdióban.

- Kegyetlen? - Mosolyogtam rá.

- Az - Forgatta meg a szemét és a kiürült poharát a mosogatóba tette. - Ebédelünk?

- Ha éhes vagy - Bólintottam válaszként.

- Átöltözöm és jövök - Lökte el magát a konyhapulttól. - Addig csináld meg az asztalt.

- Oké - Sóhajtottam és mosolyogva köszöntöttem a főnököt, aki utasít és parancsol.