Szolga /Exo-Xiumin FF/

11.

Kaptam egy pár percet a gondolkodásra, hogy mi az, amit még szeretnék beletenni a szerződésbe feltétlenül, amíg Minseok felállt és Joon papírjaival és a jövő heti tervezetével a férfi társaságában a dolgozószoba ajtajában állva váltottak pár szót. Elmondta neki Minseok, hogy holnap lehet, hogy újabb tervezetet fog kapni, ugyanis ha beleiktatjuk az egyetemet is és tényleg muszáj elvinnie a sofőrnek, akkor tudnia kell, hogy hányra kell mennem. Bár nem értettem, hiszen tömegközlekedéssel is el tudtam volna menni, csak azt kellett volna megmondania, hogy merre induljak és mivel. Nem úgy nőttem fel, mint akinek a feneke hozzá lett volna szokva a kocsikázáshoz és a furikázáshoz.

- Na? - Zökkentett ki a gondolkodásból Minseok.

Megállt a szék mellett, majd megfordult és lazán az íróasztalának döntötte a fenekét. Lábait a bokájánál keresztezte, kezeit pedig a mellkasa előtt keresztbe fonta és biccentett egyet felém.

- Van még valami? - Kérdezte.

- Csak egy kérdés - Mondtam halkan és megköszörültem a torkomat, ahogy zavarba jöttem.

- Hallgatom.

- Mennyit keresek ezzel? - Kérdeztem, a nadrágját fixírozva előttem, hiszen nem tudtam a szemébe nézni. - Úgy értem, mennyi idő alatt tudom visszafizetni a nevelőapám adósságát?

- Azt még nem tudom - Vont vállat. - Előbb látnom kell a munkádat, hogy fel tudjam becsülni az értéket. 

- Értem - Sóhajtottam. 

- Viszont - Mondta és sóhajtott egyet.

Ellökte magát az asztaltól és leguggolt elém. Kicsit visszahőköltem és a szék háttámlájába nyomódtam, mire ő csak halkan felnevetett. Szerencsére nem ért hozzám, csak a szék karfájára tette a kezeit és az ujjaival dobolt párat. Én nagyot nyeltem és nem tudtam, hogy mit csináljak. A szívem hevesen vert és féltem, hogy olyan dologba keverem magam, amiből nagyon nehéz lesz kimásznom. A belsőm liftezett és a gyomrom is kicsire zsugorodott, amitől úgy éreztem, mintha szorosra húztak volna körülöttem egy vastag, erős kötelet. 

- Ha úgy gondolod, hogy szívesen dolgoznál itt azután is, hogy letudtad az adósságot, rendes fizetést kapsz majd - Nézett rám komoly szemekkel.

Egy pillanatra elmosolyodtam és bólintottam.

- Köszönöm - Feleltem. - De nem hiszem, hogy... - Elharaptam a mondat végén és lesütöttem a szemem.

Minseok megfogta az államat és felemelte a fejem. Nagyot nyeltem és ránéztem, szerencsére csak eddig tartott közöttünk a kontaktus. Elvette a kezét és lassú, nyugodt tempóban a guggolásba húzott térdeire tette a tenyerét. Szemeimbe nézett, majd le a kék foltra az arcomon és a felrepedt számra.

- Lehet, hogy nem lesz rossz egy kis környezetváltozás - Mosolygott. 

- Semmi bajom otthon - Motyogtam és összekulcsoltam a kezeimet magam előtt. 

- Hm - Hümmögött egyet. - Látom - Mondta lekezelő, gúnyos hangsúllyal.

- Ne haragudj, de semmi közöd hozzá - Hajtottam le a fejem.

- Ahogy gondolod - Sóhajtott egyet és felállt. - De az ajánlatom áll.

- Megfontolom - Bólintottam. - Köszönöm.

- Rendben - Mondta. - A szerződés holnapra elkészül. - Reggel már kezdesz is, megnézem, hogy az egyetem mellett hogy boldogulsz a feladataiddal.

- Igyekezni fogok - Bólogattam.

- Remélem is. Holnap hányra kell menned? - Kérdezte és lenézett a lapra, amit most írtam neki az óráimról. - Fél kilenckor elég indulnod, Joon a ház előtt fog várni rád.

- Semmi szükség rá, busszal is...

- Joon a ház előtt fog várni rád - Ismételte meg lassabban, baljósan mély hanggal, mire csak bólintottam egyet. - Én is veled megyek, útba ejtjük az egyetemet a munkába menet. Előtte reggeli. Azt rád bízom, hogy mit és mennyi időt alatt csinálsz, ahogy azt is, hogy mikor kelsz. A lényeg, hogy kész legyen.

- Igen - Bólintottam. 

- Most menj és pakolj ki - Lágyult meg a hangja kicsit. - Nézz körbe nyugodtan, a konyhád is vedd birtokba, ha gondolod.

- Úgy lesz - Mosolyodtam el és felálltam a székből. 

Remélem, hogy olyan egyszerű lesz, mint amilyennek hangzik. Szeretnék helyt állni és megmutatni, hogy jó tudok lenni valamiben és helyt tudok állni, ha kell. Bizonyítani fogok.