Szolga /Exo-Xiumin FF/

66.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, ahogy Minseok üzletről üzletre vándorolt velem. Nagyon frusztráló volt, hogy rengeteg ember megismerte és vagy aláírást kért tőle vagy egy közös fotót. Ezt kezdetben csak félreállva néztem, kellemetlenül topogva vártam, hogy elkészüljön a hetvenedik kép is, közben benézegettem az üzletekbe. Aztán amikor már a huszadik percet töltöttük a folyosón, mert ahogy valaki megállította, másvalaki felismerte és ez így ment, láncreakció szerűen és a végén már egy kisebb tömeg alakult ki, egy kicsit kezdett kényelmetlen lenni. inkább vettem egy mély levegőt és hátat fordítottam a jelenetnek, hogy addig is beszabaduljak a legközelebbi üzletbe és legalább szétnézzek, hogy gyorsabban végezzünk. Még mindig nagyon aggódtam az egész gála miatt, hiszen nem gondoltam, hogy nekem valóban ott a helyem, de Minseok erősködött és mivel neki dolgoztam és benne volt a szerződésemben, hogy el kell kísérnem mindenhova, ahová kéri, nem volt más választásom. Valahol izgultam is és izgalommal töltött el a tudat, hogy egy film premierjére megyek, ráadásul a rendezővel és a színészek egész hada fog körülvenni, akik híresek lesznek ezután.

Komótosan sétálgattam a sorok között és máris láttam, hogy ez bizony nem az az árkategória, ahol én vásárolni tudnék. Minseok azt mondta, felejtsem el, hogy fizetek akár egy érmét is az egészért, hiszen ő kért meg rá, hogy menjek és így őt terheli a dolog, de akkor is képtelen lettem volna a legdrágább ruhát választanom. Egyszerűen rosszul éreztem volna magam, ha ennyit költ rám, akkor is, ha tudtam, hogy milliókat hoz haza. 

- Segíthetek esetleg? - Lépett mellém egy eladó.

Ó, Jó napot! - Biccentettem neki mosolyogva. - Nem, köszönöm, csak nézelődök.

A nő arca egy erőltetett mosollyal volt fűszerezve, egyenruhája csinos, ugyanakkor zárkózott volt, kezeit maga előtt összekulcsolta és úgy nézett rám. Máris éreztem, hogy sznob üzletbe tévedtem szerencsémre, és nem igazán nézek ki úgy, mint aki ezt megengedhetné magának. A nő meg is nézett magának, gyorsan felmérte a világoskék farmerba bújtatott lábaimat és a fekete, legalább két számmal nagyobb pólót, ami be volt tűrve a nadrágomba.

- Talán ajánlhatok valami egyszerűbbet? - tartotta a műmosolyát.

Nyeltem egyet és én is halvány mosolyt villantottam rá. Úgy láttam, jobb lesz, ha kikérem a segítségét vagy pedig távozom az üzletből.

- Talán valami visszafogottabbat - Köszörültem meg a torkom. - Ami elegáns, de nem túl hivalkodó.

- Értem - Megnyalta a száját és még mindig kételkedve nézett rám. - Milyen értékkategóriát nézzünk?

- Amiben talál olyan ruhát, ami tetszik neki - Hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

Hátra kaptam a fejem ijedtemben és egy kicsit elmosolyodtam, ahogy valamiféle nyugtató légkört hozott magával Minseok és valamivel magabiztosabb teret biztosított nekem. A nő kihúzta magát és egy nyájas mosolyt villantott.

- Hát persze - Lett azonnal segítőkészebb. - Erre tessék!

*Minseok POV*

Utálom, ha lenézik az embert a külseje miatt. Én is bejöttem egyszer egy hasonló üzletbe egy sima, fekete és szaggatott farmerban és egy kapucnis pulcsiban. Rám se bagóztak, nem akartak normálisan segíteni, szinte kinéztek az üzletből, semmiből nem volt épp olyan raktáron, amit szerettem volna. Egyszerűen csak elítéltek a kinézetem miatt. Persze, amikor több tízezret itt hagytam, akkor máris felcsapták a műmosolyukat és azonnal segíteni akartak hozni a szatyrokat a kocsimig. Hát, kapják be.

Csak élveztem, ahogy Maya kissé szégyenlősen és udvariasan megnézeget minden ruhát és kifejti a véleményét, hogy miért lenne jó vagy miért tetszik neki. Látszott rajta, hogy új neki ez a figyelem, de nem bántam. Ha tehettem volna, mindig ilyen helyekre cipeltem volna, hogy lássam az eladók megalázott arcát, amikor kiderül, nem egy szakadt némber tért be hozzájuk és lássam Maya arcán a sokkos megilletődést, amit akkor szokott mutatni, ha túl közel vagyok hozzá. Nagyon tetszettek a reakciói, de sokkal jobban a helyzet, hogy egyre közelebb vagyunk egymáshoz. Sokkal jobb volt a légkör és kevésbé akart megfulladni a lány is a saját levegőiben és a nyálában, ha hozzáértem. habár nagyon izgalmasak és aranyosak voltak a reakciói, inkább éreztem az ölelését, mint a kemény, megmerevedett testét.