Szolga /Exo-Xiumin FF/

30.

- Hogy megy az egyetem? - Kérdezte Cho, közben pedig csak figyelt, mivel már egyedül is egész jól ment a főzés.

- Egész jól - Feleltem és közben úgy éreztem, hogy átjár a melegség az érdeklődésére. - Most volt egy vizsgám.

- Sikerült? - Kíváncsiskodott, mire halkan felnevettem. 

Megvontam a vállam és ránéztem egy pillanatra. Szemeiben érdeklődés és olyan szimpátia csillogott, ami azt mutatta, hogy nem csak muszájból kérdez ilyen dolgokat, hanem tényleg akarja tudni, hogy mi van velem. Ezt hiányoltam mindig is, amióta itt vagyok. Lehet, hogy Minseok több időt tölt velem, de fikarcnyit se tudok róla és ő sem igazán érdeklődik felőlem.

- Nem úgy, ahogy szerettem volna, de sikerült - Bólogattam.

- Pedig sokat tanultatok - Ingatta meg a fejét. - Mindig itt ültetek és a vizsgára készültetek, nem?

- De - Bólogattam. - De tudtam, hogy az nem lesz elég - Vontam vállat. - Mindegy, az a lényeg, hogy sikerült.

- Végül is, igen - Bólintott beleegyezően. 

- Hogy megy az étterem? - Érdeklődtem most én, hiszen olyan ritkán kérdeztem rá, mindig csak róla beszéltünk.

- Jól - Mosolyodott el. - Egyre népszerűbb.

- Az jó - Bólogattam és közben figyeltem, hogy mindent a megfelelő helyre dobáljak és keverjek. - Akkor sok a munka nem?

- Eléggé - Nevetett fel és megvakarta a tarkóját. - De te sem panaszkodhatsz. Elég fáradtnak tűnsz.

Vállat vontam és sóhajtottam egyet, miközben egy pillanatra felnéztem rá.

- Elég keveset aludtam mostanában - Vallottam be halkan. - A vizsgák meg az itteni teendők.

- Pihenni kell - Biccentett egyet komolyan. - Így nagyon hamar meg tudsz betegedni.

- Semmi bajom, csak egy kis fáradtság - Mosolyodtam el. - Majd este korán lefekszem, úgyis végeztem mindennel.

- Még nem mostad fel az előteret - Jelent meg Minseok a konyhában.

Nyeltem egyet és azonnal hevesen kezdett el verni a szívem a jelenlétére. Olyan volt, mintha rajtakaptak volna a legnagyobb hazugságon, kissé kipirultam és szégyenkeztem is, amiért ellentmondott az állításomnak egy másik ember jelenlétében.

- Igen - Bólintottam. - Azt elfelejtettem.

- Hm - Hümmögött egyet Minseok és a pulthoz lépett, hogy töltsön magának egy pohár teát. - Ne felejtsd el!

- Nem fogom - Sóhajtottam egy aprót és megkevertem még egyszer az ebédet.

- Minseok, nem hagyod egy kicsit pihenni? - Intézte a szavait Cho a főnökömnek.

Nyeltem egyet, hiszen ez olyan volt, mintha megkértem volna, hogy szóljon pár szót az érdekemben, holott eszem ágában sem volt.

- Ez a munkája, Cho - Felelt Minseok. - Ha pihenésért fizetést adnék, akkor az szar üzlet lenne.

- De nem gondolod, hogy egy kicsit túlhajszolod? - Szállt vitába a szakács, amit én sose mertem volna megtenni a férfival szemben.

- Én vagyok a főnöke - Jelentette ki Minseok. - És momentán a tiéd is, amíg ebben a házban vagy. És értékelném, ha nem a semmiért fizetnélek téged is, legalábbis nem azért, hogy bemássz a nadrágjába - Mutatott rám a teás poharával, miközben éjsötét tekintetét a szakácséiba fúrta.

Lehajtottam a fejem és egy pillanatra lehunytam a szemem, ahogy megpróbáltam elfojtani a rossz érzést. Cho miattam veszekszik, ráadásul teljesen jogtalanul. 

- Csak beszélgetünk, Minseok - Sóhajtott Cho.

- Kész a kaja? - Vonta fel a szemöldökét Minseok.

Cho lenézett a kezemben lévő fazékra, majd bólintott egyet.

- Kész - Felelt.

- Jó - Mormogta Minseok. - Cho, akkor neked köszönöm a vendéglátást - Penderítette ki a házból elegánsan a férfit. - Maya, veled meg beszédem van. Most.

Nyeltem egyet és ijedten felnéztem Cho-ra, aki csak megforgatta a szemét, de ellökte magát a pulttól és eleget téve a finom kérésnek összeszedte a cuccait, hogy távozni tudjon. Én levettem magamról az aprócska kötényt, majd mély levegőt vettem és elindultam kifelé a konyhából. Még láttam, ahogy Minseok elindul felfelé a lépcsőn és kicsit sem tetszett a feszes tartása és a kemény arca, amivel maga elé bámult. 

- Ne aggódj, biztos csak rossz napja van - Mosolygott rám Cho az ajtóból, majd intett egyet. - Vigyázz magadra!

- Kösz - Sóhajtottam és egy mosolyt erőltettem magamra az idegeskedés közepette.

Felnéztem a lépsőre és kifújtam a bent tartott levegőmet, majd elindultam felfelé, hogy kövessem az előbb fellépdelt férfit. Nyeltem egyet és izzadni kezdett a tenyerem is, ahogy szeltem a fokokat, pedig elég lassan csináltam, hiszen nem akartam rohanni a vesztembe. Nem tudom, hogy mi üthetett Minseok-ba, de elég ijesztő volt.

- Mi a gond? - Kérdeztem halkan, ahogy beléptem a dolgozószobájába.

Ő csak elmosolyodott és letette a poharát az asztalára, majd felnézett rám. Mosolya eltűnt és helyette egy szigorú szempár nézett vissza rám. Arcéle feszes volt, szája egyenes vonal, ahogy nem túl boldog kedvvel állt az asztala előtt.

- Az a gond, Maya, hogy elegem van - Közölte mély orgánummal, amitől kirázott a hideg. - Cho a tanárod, nem pedig a szeretőd.

Felvontam a szemöldököm és kikerekedett szemekkel néztem rá. Magam előtt összekulcsoltam az ujjaimat és idegesen rászorítottam a másik kezem ujjaira.

- Nem a szeretőm - Motyogtam zavartan.

- Egyre többet figyelsz rá és kevesebbet az ételre - Közölte. - Leszarom, ha tetszik vagy ha le akarsz feküdni vele, de azt ne abban az órában, amíg itt van és tanít.

- Nem is akarok.. - Motyogtam és megingattam a fejem, ahogy elharaptam a mondat végét, hiszen nem tudtam, mit is mondhatnék. - Csak beszélgettünk.

- Csak úgy beszélgettek - Hangja gúnyos volt, érezhető volt belőle a hitetlenség.

- Igen - Feleltem zavartan.

- Itt vagy velem minden nap, minden percben és velem nem beszélgetsz és nem vagy fesztelen - Közölte és közelebb lépett. - De ha megjön Cho, azonnal ugrasz és vigyorogsz rá.

- Ő csak érdeklődik felőlem, nem értem, hogy ebben mi a probléma - Ingattam meg a fejem és inkább voltam zavart már, mintsem félénk.

- Én is kérdeztem már, hogy milyen volt a napod, rám mégsem másztál így - Mosolygott rám, alig pár centi távolságról.

- Nem másztam rá - Motyogtam és lehajtottam a fejem, mert képtelen voltam tartani vele a szemkontaktust. - Érdekeli, hogy milyenek lettek a vizsgáim és hogy mi van velem. Nem csak muszájból megkérdezi, hogy milyen volt a napom.

- Én csak muszájból kérdezem? - Kérdezett vissza.

Megvontam a vállam és a szoba falát kezdtem el nézni. Minseok sóhajtott egyet és jobb kezével az államra fogott, majd lassan, de határozottan maga felé fordította a fejem. Megnyaltam a számat és legszívesebben elfutottam volna, de tudtam, hogy akkor csak rosszabb helyzetbe hoztam volna magam.

- Ha nem érdekelne a napod, lehetnék akármekkora úriember, akkor is leszarnám és nem kérdezném meg - Közölte jeges hangon, de a mondat végén sóhajtott egyet. - Csak néha úgy felbasznak a munkahelyemen, hogy inkább nem kérdezek semmit, mintsem rajtad töltsem ki. Világos?

Bólintottam egyet, amennyire  a keze engedte és lesütöttem a szemem. Ennyi lenne? Érdekelném, csak figyel rám? Vagy csak üres kifogások? 

- Menj, fejezd be a dolgodat és együnk! - Engedte el a fejem, hogy szabadon távozhassak.