A Vonzás törvénye | ✓

negyvenkettedik fejezet

A gondolat, hogy új testvérem születik egyszerre volt boldogsággal eltöltő, ám tudtam, hogy apám mindennél jobban fogja őt szeretni, és egy nap talán elfelejt majd engem. A hibáját. Fájt a tudat, de így lesz rendjén, hisz a kisöcsémmel majd bepótolhatja azt, amit velem elmulasztott.

River mintha sejtette volna, hogy min agyalok, egyszerűen megragadta a kezeimet és a falnak szegezett engem. Megpofozott.

- Apád szeretni fog téged! – mutatott rám a mutató ujjával. – Attól még, hogy lesz egy testvéred a szeretete nem fog lankadni!

- River – nevettem fel keserűen. – Tudom mi lesz és nem is akarok semmit sem tenni ellene, ez a természet rendje, vagy micsoda. Egy nap elfelejt és az egész szívét a fiúnak fogja adni, én nem voltam ott vele, nem látta, hogyan növök fel. Mindegy is.

River sóhajtott egyet és bezárta a szobánk ajtaját a két ruha meglibbent a szélben. Barátnőmmel összenéztünk és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Mindennél jobban szerettem volna már kész lenni és megnézni magamat a tükörben, de még korán volt. Túl korán. A bál ötkor kezdődik és még csak 12 lesz, ám barátaink most sem hagytak nyugton minket.

A többiek a szobámban tömörülve öntötték magukból a fölösleges dumát, végül Lewis leheveredett mellém és összekulcsolta az ujjaninkat. Mosolyogva felnéztem a szemeibe és furcsa rejtett vágyakat észleltem benne, homályosan fénylettek, de mint általában most is elrejtette őket. Arcát a nyakamba fúrta és halkan elnevette magát.

- Látni akarlak már!

- Akkor várhatsz még egy kicsit – löktem meg a vállát. – Na és te öltönybe leszel?

A fiú nevetve döntötte hátra a fejét. – Mi másba? Le kell, hogy nyűgözzelek. Meg persze a többi végzős lányt.

- Már rád férne – a fiú csak felnevetett.

- Ja persze már tényleg rám férne - megforgatta a szemeit, majd témát váltott. -  Abraham ugyanúgy kivan, szívtam is vérét.

A fiú említésére felnevettem. Ő lesz a párom a bálon, és hát igen a tánc tudásával adódnak problémák, de nem nagyon aggódtam miatta.

Megvontam a vállamat, mire Lewis csak elvigyorodott. Jared és River egymás ajkaira tapadva próbálták levezetni a feszültséget, inkább nem néztem rájuk. De az idő, ahogy azt már megszokhattuk keményen száguldott. Alig két óra múlva, már a fürdőben mostam le magamról a temérdeknyi koszt és szívemben vágtázó feszültséget.

Testemet egy törölközőbe bugyolálva kiléptem a fürdőből, River fehérneműben parádézott összevissza, szemei pattogtak az idegtől. Megráztam a fejemet és egy apró mosollyal a szájam szélén visszaaraszoltam a fehérneműimmel a fürdőbe, csak reménykedni tudtam benne, hogy Howl tartja magát az ígéretéhez és eljön megnézni engem. Az alkalomhoz híven egy dekoratív darabot húztam magamra, leszerettem volna nyűgözni.

Amint beléptem újra a hálóba, River teljesen elveszetten ücsörögött a széken, ajkait véresre rágcsálva bámulta a körmeit. Mellé ültem és óvatosan felrántottam a székről, szemeit összevonta.

- Na, gyere vegyük fel a ruhákat!

De mielőtt még összemocskolhattuk volna őket a tükörhöz vezetve neki is kezdtünk az apró simításoknak. Már kiskoromban tudtam, hogy nekem egy gyönyörű kontyba lesz kötve a hajam és nem is tévedtem, barátnőm csodát varázsolt a fejemre. Szőkésvörös tincseimet gyönyörű kavalkádba rendezte, sminkem viszont nem volt túl szolid, imádtam füstös szemeimet és mattvörösre húzott ajkaimat.