A Vonzás törvénye | ✓

nyolcadik fejezet

Napok elteltével egyre jobban éreztem magamat itt Floridában. Már nem agyaltam azon, hogy tényleg jól döntöttem-e, egyszerűen egy tinihez méltóan tengettem a napjaimat.

Roxy és River tökéletes barátokként látogattak meg nap, mint nap. Körbe bicikliztük az egész várost és folyamatosan csak nevettünk. Végre éltem. Velük egészen másnak tűnt minden. Nem azok a megszokott szürke hétköznapok, hanem valami színes álomvilágot képeztek számomra. Imádtam. Igazi barátaim voltak és reméltem, hogy én is az lehetek számukra.

Apa kifejezetten normálisan viselt el engem, esténként meleg vacsorával várt és kedves szavakkal melengette meg a bensőmet. Kezdtem megenyhülni felé, ám az első találkozásunk élesen élt előttem. Begerjedt rám, kiabált velem. Ez is a része lenne nem? Vagy talán igazat mondott arról, hogy kiakadt? Lehetetlen volt kiigazodni rajta.

Az asztalnál ülve kortyolgattam a teámat. Apa már réges rég elment munkába, tehát az egész ház csakis az enyém volt. Mai teendőim közt szerepelt, hogy elmegyek a közeli edzőterembe. 

Felhörpintettem az utolsó kortynyi teámat és a gardróbomba vetettem magamat, épp hogy felráncigáltam magamra a nadrágomat, kopogtak. Zsörtölődve húztam át a fejemen a sport topomat, majd meg se nézve, hogy ki az hatalmasra tártam az ajtót. Nem kellett volna.

A köszöbömön Howl Rowland állt teljes egészében. Az uszodás incidens óta észrevétlenül kerültem őt, de úgy látszik nem menekülhettem azok elől a mélyreható íriszek elől. Meggondolatlanul pillantottam a szemeibe, ismerős fekete égkövek. Hullámos fürtjei az arcába csimpaszkodtak, mohón körülfonva a fejre tűrt fekete lencséket. Bambán figyeltem gúnyos mosolyra húzódó ajkait. Howl eljött volna hozzám? Meztelennek éreztem magamat, zavartan hajtottam le a fejemet, de hirtelen egy szőke kobak bújt ki a sz erős vállak takarása mögül. 

Azonnal önsanyargatásba kezdtem. Most komolyan azt hittem, hogy békével eljön hozzám? Jó is lenne. Megembereltem magamat és visszaköszöntem a lánynak, akin egy feszülős póló és egy hozzám hasonló cicanadrág feszült. Csinosan volt dögös.

Dereka szörnyen karcsú volt, popsija tökéletesen gömbölyödött, akárcsak mellei, döglöttek utána a fiúk, csak ő ezt nem vette észre, mellette egy rossz deszkának néztem ki.

- Mondtam neki, hogy nem kell elkísérnie, de hajthatatlan volt – súgta a fülembe, barátnőm. Bólintottam.

- Hova is mentek? – emelte rám sötét égkövekként villámló szemeit. Kiszáradt torkom miatt, hangom rekedtes volt.

- Edzőterembe. - feleltem szűkszavúan. 

- Rád is férne néhány helyen – csusszant ki a száján. River felhördülve kiáltott rá a testvérére, én újból cserepesre törtem. Éreztem, hogy a pár hét alatt lassan összeforró szívemet egy kalapáccsal újból millió darabra szaggatták szét. Miért esett rosszul az ő szájából hallani ezeket a szavakat, míg anya nap, mint nap vágta hozzám őket. Talán még ennél rosszabb megfogalmazásban is. 

- Köszönöm, hidd el megfogadom a szavaidat.

- Howl már menni is készül nem igaz? - hessegette el a fiút, akinek tekintete rabul ejtette az enyémeket.

- Hívj, ha jöjjek, oké?

- Oké-oké csak menj már!

- Én is szeretlek húgi! – röhögött fel, majd a motor berregése mellett eltűnt a szemeim elől.

- Faszkalap.

River hangosan felnevetett, majd a vállamba bokszolt.  Beletúrtam kókadozó tincseimbe, melyeket azonnal egy magas kontyba rendeztem. Egy félliteres üveget helyeztem a táskámba, majd barátnőm ujjait megragadva kiráncigáltam őt a házból.