A Vonzás törvénye | ✓

huszonegyedik fejezet

Kék szemei szó szerint ránk villant. Vörösre mázolt ajkaira egy gunyoros mosoly ült ki, miniszoknyája alól lassan kikandikált formás feneke, kissé lejjebb húzta a ruhát, hogy keblei még inkább megbélyegezzék kinézetét. Egyik feketére festett tincsét tekeregetve, cuppantott egyet felénk. Méretes karmaival megpöckölte Howl mellkasát.

Roxy már lendült volna, de még idejében kaptam dereka után, semmi szükség nem volt egy cica harcra.

- Eressz el!

- Viselkedj, Roxy! – szóltam rá, miközben körmeimet csuklójába mélyesztettem. Hatalmasra nőtt pupillákkal bólintott.

- Hmm már hiányoltam ezt a kis bandát, Jonson titeket is meghívott? – kuncogott fel, miközben dorombolva Howlhoz kocogott. Mellei követték mozgását.

- Le a kezekkel, ribikém! – lépett előre Roxy. Clair egy megsemmisítő pillantást vetett a lányra. – Ő az én pasim – sziszegte, Howl büszkén mosolyogva lépett egyet a lány felé, ám a fekete bestia közéjük furakodott.

- Igazán? – csücsörítve fonta karjait melle alá. – De Howl tudod, hol találsz! – dobott egy csókot, majd csapatunk néma tagjához fordult, máris léptem előre. – Nos, River jó újra látni! – csippentette meg a lány arcát, aki megsemmisülve meredt egykori barátnője szemeibe. – Kicsit híztál, ha gondolod szívesen kocogok veled.

- Nem szükséges Clair, majd én helyettesítelek – szóltam közbe, mielőtt még behálózta volna Rivert.

- Oh, el is felejtettem, hogy a csodás csapat újabb taggal bővült. Vöröskére cseréltetek? Eléggé gyatra, kissé kilóg a bandátokból, ha gondoljátok, néha napján beugrok helyette – vihorászott. Kacér pillantások ezreit lövellte a szőke fiú felé. – Ja és Howl – nyálazta be az ajkait. – Várlak majd!

- Te kis... - kiáltott utána Roxy, de lány már méterekkel arrébb riszálta lökhárítóját. – Egyszer tuti megnyúzom!

Howl egy ráérős csókba forrt össze a barátnőjével, eltekintettem a gyomromban terpeszkedő fájdalomtól és River felé fordultam, aki csendesen összehúzta magát. Ajkait összeszorította, mereven bámult a lány után. Megfogtam apró tenyereit és a pulthoz verekedve magunkat, máris rendeltem neki egy pohár jeges teát.

- Jól vagy?

- Mégis hogy lehetnék jól ezek után?

Idegesen hörpintette fel az italát.

- Ez vagyok, Grace, egy tehetetlen kis fióka, aki mindig segítségre szorul! Elegem van abból, hogy mások előtt képtelen vagyok magamat mutatni, hogy félek attól, mit gondolnak rólam! – apró könnyek szöktek ki a szeméből. – Utálom, utálom és utálom!

- River...

- Kérlek, ne! – szólt rám erényesen. Szemeit a parkettre vezette, egy utolsót kortyolt az italából és engem egy helyben hagyva a tömegbe vetette magát.

Bevallom rosszul esett, hogy mindenki csak úgy itt hagyott. Reménykedtem benne, hogy a csajokkal együtt leszünk és együtt fogunk szórakozni, ám ehelyett mindenki szétszéledt. Már nem éreztem a kezdeti izgatottságot, haza akartam menni.

Rendeltem magamnak egy erősebb italt és azt iszogatva meredtem az erősen izzadó fiatalokra, furcsa és extrém táncok szemtanúja voltam, a zene a bőröm alá kúszva hívogatott magához.

Az alkohol tényleg felengedett, fittyet hányva a többiekre és úgy összességében az egész életemre, belevetettem magamat hullámzó rengetegbe. Élveztem, hogy az emberek teste összetapadt, hogy a forróság már-már fojtogatónak hatott. Lehunytam a szemeimet és beleolvadtam a ringásba. Fülledt, párás levegő illata kúszott az orromba. Érzékszerveim kiéleződtek, halkan mormoltam a szöveget.