A Vonzás törvénye | ✓

negyvenedik fejezet

H O W L

Reggel arra ébredtem, hogy a mellkasomon egy pehely könnyű angyal szuszog. Vöröses szőke haja szétterült a fehér takarón, no meg persze a mellkasomon. A selymes tincsek még inkább az alvásra kényszerítettek, de egy dolog azonnal felriasztott az álmomból, még pedig a tudat, hogy a lány teljesen meztelenül fekszik rajtam. Alsószervem önálló életre kelve azonnal megkeményedett, átkoztam magamat, lenézve röhögőgörcsöm támadt, még így takarón keresztül is tökéletesen látszott és ez az ártatlan angyal még csak nem is sejti milyen gondolatok repdestek az elmémben.

Megmozdult. Szemeimet azonnal lehunytam és próbáltam alvást tettetni, lehet észre se fogja venni, reménykedtem benne. Amint csak „álomba szenderültem" egy apró test még inkább hozzám préselődött, mellei a mellkasomnak nyomódtak és a gondolat még inkább keményedésre késztetett, fájón vágytam rá, de semmi kedvem sem volt ráijeszteni. Még így is túl sok volt neki tegnap.

Ujjai felkúsztak a mellkasomon, tudtam, hogy felébredt és éreztem, hogy engem néz. Fölösleges volt abban reménykednem, hogy nem szúrja ki az erekciómat, azonnal meghallottam ijedt sóhaját, majd egy apró kuncogást. Feljebb csúszott rajtam és a hajamat kezdte birizgálni, gyengeségem volt. Gyengéden masszírozta a fejemet, teljesen megbabonáztak az érintései.

Mikor gondolom elzsibbadtak az ujjai, felállni készült, de hirtelen kaptam vékonyka dereka után. Sikítva dőlt a mellkasomra, testünk összesimult, ez sem segített rajtam.

- Hova igyekszel? – haraptam meg fülcimpáját, felnevetett.

- Felöltözni?

Arcával egyenesen felém fordult, vörös volt, mint általában, szeplői tökéletesen kiríttak most rózsás árnyalatú bőréből. Összeérintettem az orrunkat, magába szívta a levegőt.

- Nekem pont tökéletes vagy így!

Lehunyta a pilláit, ujjaimmal végig szánkáztam íves gerincén egészen kerek fenekéig, bele markoltam. A lány teljesen önkívüli állapotba került, arcát a nyakamba fúrta. Szuszogva simult hozzám.

- Ha szeretnéd szívesen végigsérálok az utcát így.

Felröhögtem, szemem előtt akaratlanul feltűntek az éhes fiúk képei, megráztam a fejemet.

- Még csak az kéne. Tudod, te csak az enyém vagy.

Mosolyogva tekerte magára a takarót. Muszáj volt felnevetnem szégyenlősségén, Roxy egészen máshogy viselkedett, a két lány ég és föld volt. Emlékeim akaratlanul ostromoltak meg, a fekete hajú lány bátor volt és cserfes. Sosem szégyenlősködött, sőt pontosan ellentétben Grace-szel, ő inkább hergelt engem.

Eközben barátnőm kipattant mellőlem és szótlanságomat kihasználva próbált elsietni, de még időben kaptam csuklója után. A takaró lecsúszott fehérbőréről. Ahogy ott áll előttem teljesen csupaszon, egyszerűen elfelejtettem Roxyt és furcsa emlékeimet, mert ez a lány sokkal érdekesebb volt nála. Alakja nem volt tökéletes, nem rendelkezett nagy méretekkel, mégis gyönyörű volt. Ajkai teltek, éppen csak beszívta őket, én pedig kikészültem.

Szájam tátva maradt, annyira bámulnám őt egész nap! De látva zavart arcát azonnal segítségére siettem. Csuklójánál megragadva húztam magamhoz. Az ölembe zuttyant, ajkaim éhesen tapadtak az övére, hátradöntöttem. Ujjaimmal selymes bőrét masszírozva csókoltam tovább, megőrjített.

- Reggeli szex?

Grace felnyögött, ekkor viszont lépéseket hallottunk. A lány szemei kipattantak és magára terítette a takarót. Röhögve figyeltem ijedt arcát, mert rájött, hogy apja itthon van.