A Vonzás törvénye | ✓

tizedik fejezet

Kényelmetlenül fészkelődtem a helyemen, a többiek már réges rég legurítottak pár felest, egyedül én ücsörögtem a szőnyegen teljes józanságban. River és Roxy hangosan hahotázott Nick egyik viccén, amit én nyilvánvalóan nem értettem. Beletúrtam a hajamba. Mit kéne tennem? Kóstoljam meg az italt, vagy maradjak itt és vigyázzak rájuk?

Howl viszont megválaszolta a fel nem tett kérdésemet. Sötét tekintete apró homályos foltokat ragadtak magukkal. Látszott, hogy ivott már, ám mégsem volt teljesen részeg. Arany pilláin megcsillant a vörös fényáradat, amit az otthoni lámpájuk tört fénye árasztott magából. Csupa tökéletesség egy testben. Vörös és telt ajkai megmozdultak. Homályosan hallottam mélyen duruzsló hangját, és az a vörös száj nekem képzett szavakat. A levegőbe szippantottam, az alkohol csípős szagától volt terhes és én csupán a szagtól megrészegedtem.

Amilyen hamar találtak rám a szemei, olyan gyorsan siklottak is tovább. Roxy felé fordult és kacagva húzta az ölébe, a lány belecsimpaszkodott a nyakába és egy éhes csókot váltottak. Keserűen mosolyogva néztem a műanyag poharamra, melyben ott lötyögött az italom. Gondolkodás nélkül húztam le.

Az alkohol lassan marta végig a torkomat, kedvem lett volna visszaköpni. Senki sem volt szemtanúja az alig ár pillanatig tartó "kapcsolatunknak", senki sem tudta, hogy ilyen könnyedén kiakadtam. 

Az alkoholt először meg sem éreztem, de pár perc leforgása alatt lassacskán a fejembe szállt. Azt hittem, hogy le fogok részegedni egy pohár akármitől is, de egyáltalán nem ez történt. Hirtelen már nem éreztem magamat rosszul, eltűnt belőlem a kétség, a csalódottság a fájdalom. Már nem foglalkoztam magammal. Arcomon egy mélyről jövő mosollyal végre a többiekkel együtt tudtam nevetni.

Barátnőm mellém mászva kacagott. Belekarolt a vállamba és a nyakamba fúrva az arcát könnyeit kiserkentve nevetgélt. Ekkor döntöttek úgy, hogy ideje lelépni a partra. Nick egy vodkás üveget a hóna alá csapva indult ki az ajtón. River belém csimpaszkodva szédelgett ki az utcára, ahol a hűvös levegő mindannyiunkat kijózanított egy kicsit.

 - River, jól vagy? – néztem a lányra, akinek arca teljesen elfehéredett.

 - Nem.

Öklendezve fordult ki az ölelésemből. Ajkai elnyíltak és utat tört magának a vacsorája. A többiek undorodva nevették ki, és nagy meglepetésemre maga River is nevetett. Azonnal segítségére siettem és kihalásztam Howl markából a vizet. Az arcára fröcskölve itattam fel vele az egészet.

Roxy vihogva menetelt tovább senkinek nem volt újdonság az, hogy valaki behányt. Howl maradt egyedül mellettem.

- Jól vagy? – pillantott rám fekete íriszeivel. Furcsa melegség árasztott el.

- Ezt nem húgodtól kéne kérdezned?

- Még nem annyira bírja a piát, de már egészen fejlődött a múltkori esethez képest - mosolyodott el féloldalasan. Talán jóképűek találtam volna a mosolyát, ha nem tudtam volna, hogy miről van szó. 

- És nincs szándékodban kicsit jobban ügyelni arra, hogy mennyit iszik? 

Grimaszolva heveredett mellém. Az alkohol igazán jó oldalát hozta ki Howlból. Tekintetével figyelte, ahogy River csatlakozik a messze haladó csapathoz. 

 - Majd megtapasztalja, hogy mennyi alkoholt bír el a szervezete. Nem akarom, hogy egy ketrecben éljen. Anno én is így kezdtem, de az évek alatt kitapasztaltam, hogy mennyit bírok el és mennyitől számít a mennyiség soknak. 

 - Igazán? Akkor engem miért is gyűlölsz, ha már nem akarod, hogy egy ketrecben éljen! – csúszott ki a számon.

Szemei felvillantak. Percekig burkolóztunk csendbe végül ő felállt és egy szó nélkül elindult a többiek után. Itt hagyott egyedül a sötétben.