A Vonzás törvénye | ✓

harminchetedik fejezet

Arizona sivársága furcsa érzéseket keltett bennem, az emlékek milliója lepte el az agyamat, a jóktól egészen a szörnyűkig, skálákba rendeződve támadtak le. Howl nem üzent nekem azóta és én sem üzentem neki vissza

Phoenix sivár városát szombat délután értük el. A poros levegő az orromba kúszott, köhögve húztam a fejemre egy szalmakalapot, apa befizetett egy hotelbe, aminek légkondíciós levegője egy fokkal tűrhetőbbé varázsolta a teret. Elképzelni sem bírtam, hogy miképp voltam képes itt élni több mint 16 évig? Mit éltem át? A fájdalmak ezrei leptek el, mint a hangyák, akik körbe kerítik az áldozatukat. Pilláimat lehunytam, nem mondanám, hogy az út annyira lefárasztott volna, de város hangulata teljesen lelombozott, főleg, hogy gondolataim mélyén egy fiú ordítozott. Mindig előkaptam a telefonomat arra bíztatva magamat, hogy üzenjek neki, de ujjaim lefagytak a billentyűzetre érve. Mi történhet most ott? Szótlanságomat talán szakításnak vette és újra összejött Roxyval? Vagy talán más lányokkal tölti el az idejét? Végül is teljesen szabaddá vált.

Összeszorult a szívem a képek láttán. Howl és más lányok, Howl és Roxy. Az utóbbi jelenetnél voltak emlékeim a csókjaikról, még mindig úgy gondolta, hogy a fiú szenvedélyesebben csókolta a másik lányt, engem nem kedvelt annyira, mint Roxyt.

Összeszedtem magamat. Apa komoly képet vágva telefonált összevissza, külön szobát bérelt nekem, amiért roppantul hálás voltam neki, a fehérre és vörösre meszelt falak egyfajta nyugalmat hintettek magukból, a puha matracra esve próbáltam elűzni a gondolataimat, melyek még mindig a különböző lehetőségek képeit árasztották magukból. Össze kellett szorítanom a fogaimat, hogy nehogy elordítsam magamat, mert képes lettem volna rá.

Hideg zuhany alá állva, lemostam magamról a ragadós izzadtságot és egy friss, fehér törölközőbe tekerve a testemet már az ágyamon is hevertem. Telefonom megrezgett, kíváncsian lestem felé, ujjaim közé kaptam a készüléket és felnyitottam a képernyőt.

Grace, miért nem írsz vissza? Mi történt, aggódunk miattad! – Puszi River!

Gondolkodás nélkül hívtam fel őt, River ásítva vette fel a telefont, hangja azonnal kijózanodott, mikor felfogta, hogy én hívtam vissza.

- Grace az istenibe is, miért nem hívtál minket vissza? Howl majd megőrül miattad! Mindjárt ide hívom...

- Ne! – kiáltottam fel, majd egy fokkal lejjebb vettem a hangerőmet. – Kérlek ne, most nem akarok vele beszélni.

- De miért?

Sóhajtva dőltem hátra, míg magamra kapkodtam a ruhákat.

- Időt akarok neki adni arra, hogy tisztázza az érzéseit, nem hiába maradt csöndbe akkor.

- Grace, egy valamit tudok a fivéremről még pedig azt, hogy szeret téged. Igen jól hallottad, Howl szeret téged, látom rajta, figyelj... én régebb óta ismerem, mint te, tudom mikor milyen szóval higgy nekem és ne akard eltaszítani magadtól csupán amiatt, mert te így látod jónak! – kelt ki magából. Szavai hallatán melegség folyt szét az ereimben. Apró könny gördült ki a szememből.

- Hiányzik – nevettem fel szipogva. Hallottam, hogy a vonal túlsóvégén River ugyanúgy szipogva felnevet.

- Ne akard tudni, hogy milyen hárpia volt az elmúlt napokban.

Felkacagtam.

- Egy perc és hívom – hallottam hangján, hogy vigyorog. Kissé halkabban, de még ki tudtam venni, hogy fivére után kiált. Percek elteltével tényleg megjelent a húga szobájában a fiú.

- Mi van? – mély hangjától kirázott a hideg. Kedvem lett volna azonnal haza utazni és elveszni az ölelésében.

- Grace az!