A Vonzás törvénye | ✓

tizenegyedik fejezet

Amint felnyitottam a szemeimet a reggelire elfogyasztott kevéske étel már a torkomban bugyogott, míg végül fáradtan ki nem adtam magamból. Szerencsére, ahogy kifordultam szemeim kiszúrták a fehér lavórt, amiben már kevergett egy kevéske sárgás valami. Lehunytam a szemeimet, de a hányás ismerős, de egyben orrfacsaró bűze még inkább arra kényszerített, hogy gyomrom egész tartalmát ürítsem ki. 

Fáradtan dőltem vissza a kanapéra és elfogadtam a Lewis által felém nyújtott  fél literes üveget. A fiú undorodó arckifejezéssel vizsgálta a hullámzó hányadékot, majd barna szemeit elszakítva az anyagról végre rám emelte azokat a mélybarna szemeket. Aggódva kémlelt, ujjaival kitűrt egy tincset a szemeimből. 

Ekkor pillantottam meg Rivert és Roxyt akik a kanapé végébe tömörülve lesték minden mozdulatomat. 

Lewis felpattant és azonnal elém guggolt. Méretes termetével még így is sokkal magasabb volt mint én. Hosszas bocsánatkérésbe kezdett. 

- Semmi baj...

- Semmi baj? Komolyan? Már fél órája hánysz csakis amiatt, mert nem tudtam jobban vigyázni!

- Ne ostromold magad, Lewis – legyintettem le  a hevesen gesztikuláló fiút. Nyúlánk alakját figyelve újból megfájdult a fejem.

- Hagyd rá Lewis – szólt rá Jared látva elfehéredő arcomat. A fiú újból helyet foglalt a széken és hatalmas szemekkel meredt rám. 

 - Ugye nem fogsz újra hányni?

 - Szerintem igen – válaszolt helyettem River és már fordultam is a lavór felé.

Az ajtó hatalmas zörgés mellett tárult ki. Óvatosan emeltem fel a fejemet: apu, mögötte pedig a hiányzó tagok: Howl és Nick. Hajuk nedvesen tapadt tarkójukhoz.

 - Ezek meg hol voltak? – suttogtam Jarednek.

 - Úszásuk volt.

Nem kérdeztem többet. Apa értetlenül meredt az engem körülvevő társaságra, majd a kanapé mellett álló kis vödörre, szemei azonnal elkerekedtek. Nick röhögve figyelte apám sápadt képét, Howl viszont azonnal akcióba lendült és leültette egy üres székre.

 - Te berúgtál? – nézett rám értetlenül. Barna szemei ijedten villogtak, gondolom nem tudta, hogy a gyereknevelés ilyen problémákkal is jár.

 - Nem! – előzött meg a válaszban Lewis. Hosszú lábait kinyújtóztatta és halkan megszólalt. – Véletlenül fejbe vágtam.

Apa azonnal felpattant és a táskáját fegyverként használva indult meg a fiú felé. Át sem gondoltam, hogy mit teszek egyszerűen apa elé vetettem magamat így elállva az utat Lewishoz. Nick hangosan huhogni kezdett mögöttem. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy egy egyszerű pólóra és egy bugyira vetkőztetett valaki. Reménykedtem, hogy a lányok keze volt ebben, mert nekem az elmúlt fél óra teljesen kiesett. 

Megszédültem. Ez meglátszódhatott rajtam, mert egy erős kar azonnal körém fonódott. Izmos mellkasnak ütődött a fejem.

Nem tudom, hogy miből készült Howlék ajtaja, de jó erősen fejbe kólinthatott. Szerencsére hányingerem már elmúlt. Szuszogva élveztem azt, ahogyan a mögöttem álló fiú forrósága átkúszik belém, és lassan felmelegíti a szerveimet. Bizseregve simultam a hátába. Ujjai gyengéd köröket írtak le a csípőmön, ajkak cirógatták a fülemet.

 - Grace...

Hangja kijózanított, azonnal elszakadtam tőle és nagy lendülettel estem valami puhára, ami nagy valószínűséggel Jared volt. Howlra pillantottam, aki zavartan túrt a hajába. És én még élveztem, hogy azok a hatalmas tenyerek a csípőmre simultak? Gyorsan Roxyra pillantottam, de ekkora ő már újból Howl karjai közt tekergett. Figyeltem a szőke fiú tenyerét, ami felkúszott vékony karjain, egészen a válláig. És nem rég még engem tartottak