A Vonzás törvénye | ✓

tizennyolcadik fejezet

- H O W L -

River szipogva meredt először rám majd barátnőmre. Hatalmas őzikeszemei most sötét könnyektől homályosultak el. Átkoztam Grace-t, mégis mit képzelt magáról? Fogja magát és a húgom lelkébe tipor?

Dühösen pattantam fel. Azonnal meg kellett keresnem, ez így nem mehetett tovább. Nem teheti tönkre a húgomat újból, már így is túl sokat szenvedett. Hajamba túrva morrantam fel, erre már Roxy is felfigyelt. Ujjai ökölbe szorultak.

Neki is fájdalmat okozott az, hogy Grace ennyire River lelkébe gázolt. Ennyi ok elég is volt ahhoz, hogy mérgesen kitrappoljak az ajtón, ám egy kecses alak megakadályozott benne. Puha ujjait a mellkasomra simította, fekete szemei óvatosan villantak fel. Ajkait fogai közé csippentette.

- Hova készülsz?

Hangja, mint általában most is felgyorsította a szívverésemet, szőrszálaim vigyázba vágták magukat. Képtelen voltam elképzelni, hogy miképp képes rám ilyen hatást gyakorolni minden egyes alkalommal. Óvatosan a dereka köré fontam a karjaimat, szorosan a testemhez préseltem aprócska termetét.

Fejemet a nyakába temettem, kellemes kókuszos illata az orromba kúszott. Ingereim szertefoszlottak, csendben öleltem a testét és élveztem, hogy érintésem hatására vére erőteljesebben dübörgött keresztül az erein. Képes lettem volna itt helyben leteperni, de gondolataimat vissza kellett korrigálnom a helyes irányba, ahol Roxyn még ruhák voltak.

- Grace.

- Figyelj...

- Roxy, megértem, hogy a barátnőd és védeni akarod, de ezúttal tényleg túl messzire ment!

- Howl én csak egyszerűen tudom, hogy Grace egy komplikált személy, meg kell értened, hogy vannak titkai, melyeket anyamedveként védelmez – suttogta az ajkaimra.

Bódultan ugrottam a szájára. Gondolataim újból egy érthetetlen masszává olvadtak, érzékszerveim kiéleződtek. Éhesen morrantam fel, tenyereim alatt éreztem, selymesen lágy bőrét. Puha húsába martam, duzzadt ajkait egy halk sóhaj hagyta el. Elvigyorodtam.

- Utállak – bökött mellkason.

Vigyorom leolvadt rólam. Emlékszem Grace is pont ugyanezt vágta a fejemhez és be kellett vallanom magamnak, hogy fájtak a szavai. Minden egyes betű tőrként hasított belém, de próbáltam semlegesnek mutatni magamat. Látszólag sikerült is.

- Baj van? – simított végig arcélemen. Halkan felsóhajtottam.

- Dehogy van, ha veled vagyok miért is lenne?

Arca kissé kipirult, ajkait fogai közé szorította.

- Szeretlek ugye tudod?

- És én is téged – susogtam ajkaira, melyek újból arra a szeretetteljes mosolyra görbültek. Megcsókoltam.

Bódultan váltunk el egymástól, halkan ziháltam. Arcát a mellkasomba temette, nem is tudom, hogy kaphattam meg egy ilyen csodás lányt, mint ő. Vigyorogva leheletem egy utolsó csókot a szájára. Mosolyogva engedett utamra, sikerült elfeledtetnem vele, hogy hova is készültem.

Felpattantam a motoromra, utoljára visszalestem rá. A levegőbe dobott egy puszit, amit el is kaptam. Nevetve integetett. Vészjósló gondolataim elpárologtak. Roxy közelében lehetetlenségnek tűnt rosszra gondolni, hatalmas mosolyával bárkinél elérhette, hogy jobb kedvre derüljön. Ezt is imádtam benne, a folytonos jó kedvét, meg persze ezer más dolgot.