A Vonzás törvénye | ✓

harminckilencedik fejezet

Miután mindenkivel találkozott, egyenesen hozzám jöttünk.

Jogos lenne megkérdezni, hogy mi van Roxyval, ám a válaszom egy egyszerű nem tudom lenne, annyiszor, de annyiszor próbáltam vele beszélni, de ő folyton lerázott.

- Roxy! – kiáltottam a lány után, szemeit szorosan az útnak szegezte, de végezetül megunta annak szürke göcsörteit és felnézett, egyenesen rám. – Roxy...

- Mit akarsz Grace? Azon kívül, hogy sajnálod? Nem akarok rád haragudni, egyikőtökre sem, de nem megy! Tudom, hogy nem a ti bűnötök, mégis kínoz a fájdalom.

- Roxy – suttogtam teljesen elveszve a bűntudatomban. Megvonta a vállát.

- Én is barátod akarok lenni, de nem hiszem, hogy ezek után nyugodt szívvel a szemedbe bírok nézni.

Ennyit mondott, majd halk lépteivel együtt elsétált.

Amikor ilyen dolgok történtek, szó szerint gyűlöltem magamat. Ha jó barátnő lennék, mit tennék, egyáltalán, hogyan legyek jó barátnő? Azt akartam, hogy újra viccelődjünk egymással, hogy bízzon bennem, de feltudtam volna adni ezért a fiút? Mindkettőjük túlságosan is fontos volt nekem, lehetetlenségnek tűnt választani, mégpedig kellett. Mikor Howl mellém ért, már nem akartam tovább kattogni ezen.  Talán önző voltam, de én a fiút választottam. Kétes talán volt. Ki tudta volna megmondani, hogy jól cselekedtem-e vagy nem? Senki. És épp ezért próbáltam elkergetni a rosszindulatú gondolatokat, melyek egymást lökdösve mutattak szörnyűbbnél szörnyűbb képeket.

Elég!

Megfordultam Howl karjai között és felnéztem sötét szemeibe, melyek mint általában most is buja vágytól sugároztak. Mosolyra húztam az ajkaimat és ujjaimmal végig simítottam az arcán. Eszembe jutottak River szavai, belül fogod érezni, hogy akarod. És itt az ágyamba fekve nem éreztem mást csupán a bennem tomboló lehetetlen mennyiségű vágyat, ami szétszaggatta a testemet. Ajkaira tapadtam.

Meglepve tapasztalta, hogy szájam mohón tapad az övére. Ő sem tétlenkedett, azonnal fölém gördült és ujjaival testem völgyeit átjárva, megcsókolt, de úgy istenigazából. Felrobbantam. Nyögve kúszott fel kezem a tarkójára, magamhoz szorítottam, mintha az életem függne tőle, egyrészt így is volt. Kalimpáló szívem erősen csattant a mellkasomhoz, lüktettem. Annyira akartam őt, mint még eddig soha, lehet elvetemültnek és könnyen kaphatónak tűnhettem de nem érdekelt semmi sem, csupán az, hogy minél inkább egymásba vesszünk a fiúval.

Az ágy erősen besüppedt alattam, a nap ráérős sugarai pedig lustán szűrődtek át a redőnyön. Az egész olyan tökéletes volt. A fiú ekkor elvált tőlem és a nyakamat hintette be csókokkal. Felsóhajtottam. Kapkodtam a levegőért, mikor ajkaival lecsókolta rólam felsőm ujját. Hirtelen szakadt el tőlem, felhúzott magához és egy egyszerű mozdulattal leszedte rólam a pólómat, felsikkantva takartam el azonnal magamat előle, még ha már látott is fürdőruhában, ennek egészen más hangulata volt. A fiú nevetve vetődött rám és eltaszította a kezeimet a testem elől, szemeivel ráérősen végigszánkázott rajtam, majd a nyakamba fúrta a fejét.

- Gyönyörű vagy, ne izgulj – cirógatta meg az arcával az arcomat. Elmosolyodtam. – Nem kényszerítek semmit, tudod – de mielőtt tovább dumálhatott volna ajkaimmal az övéire tapadtam és sikerült belefojtanom a szavakat. Ujjaival leügyeskedte rólam a nadrágot és ezúttal egyszerű fehérneműben feküdtem alatta. Arcom vöröslött, amit azonnal kiszúrt a fiú, megcsipkedte az orromat és egy gyors csókokat hintett a testemre, bizsergett a bőröm, többre vágytam. Ajkaimmal nevét formáztam és azok furcsa masszává olvadva törtek elő belőlem. Halandzsáztam, ami igencsak megnevettette a fiút, de mindenét belém helyezte, kényeztetett és próbált elszakítani a gátlásaimtól.