A Vonzás törvénye | ✓

harmincharmadik fejezet

Tudtam, hogy nem sokáig lesz ennyire idillikus a reggelem, egy napom van addig, pontosítva este már indulunk Arizonába, tehát egyáltalán nincs időm kiélvezni a boldogság harmatos cseppjeit.

Anyám gondolatára elkomorodtam, eddig boldogan álltam az úthoz, de a történtek után, semmi kedvem sem volt elhagyni őket, de nem tehettem mást, szükség volt ott rám, és nekem is rá. Lehunytam a szemeimet.

- Valami baj van? – suttogta a fülembe.

- Mikor nincs? – nevettem fel már most fáradtan. Összevonta a szemöldökét.

- Min gondolkozol? Hmm?

- Ma este már indulunk vissza Arizonába, szóval már nincs sok időnk, apa szándékosan hamarabb akar odaérni, szóval akár már délután is indulhatunk.

- Ne menjek veled? – piszkálta meg az orromat, a gondolatra felvillámlott bennem az öröm, de nekem kellett ezt végig csinálnom. Amit összekuszáltam, nekem is kellett kibogoznom.

- Jobb lenne ezt egyedül végig csinálnom – ráztam meg a fejemet, ám nem hagyta ennyiben a témát, hajamba túrva felemelte az arcomat, szemei pontosan az enyémekbe tekintettek.

- Már így is túl sok dolgot csináltál egyedül, Grace. Segíteni akarok!

Aggodalmas hangja felébresztette a gyomromban pihengető pillangók ezreit, nevetve öleltem magamhoz a fiút, akit mostantól barátomnak nevezhetek. Életemben nem hittem volna el azt, hogy egy ilyen tökéletes fiú lesz a pasim, már abban sem voltam biztos, hogy valaki szeretni fog engem, de úgy látszik, az élet tényleg tartogat meglepetéseket.

A folyosóról hallottam River álmos hangját, ami újból mosolygásra késztetett. Lelöktem magamról a fiút, majd a fürdőbe gyalogolva megindítottam a csapot. A tükörből valaki egészen más nézett vissza rám. Boldognak tűntem és ez már nem csak egy borító volt, ez voltam belül is, egy örömteli lány.

Amikor kiléptem a szobámból szemeim megakadtak Mirandán, kecsesen foglalt helyet az asztalon, míg vörösre mázolt ajkain keresztül próbálta felszívni a kávéját, vékony hangon nevetett fel egy-egy viccen, amit apám elejtett. Kedvem megcsappant, fogalmam sem volt arról, hogy magával hozza ezt a boszorkát, akinek már a kinézete is felpatkolta az idegeimet. Szőke hajába túrva meredt ezúttal rám, szemei elkerekedtek és elejtette a kezében tartott bögrét. A benne lévő fekete kávé, új fehér blúzára ömlött, míg maga a bögre szilánkosra tört a bézs csempén. Gúnyos mosolyra húztam az ajkaimat, tudta, hogy nem kedvelem és ez örömmel töltött el. A nő azonnal bocsánatért esedezett, de rá se hederítve felkaptam egy pohár kávét és barátnőmhöz sietve próbáltam minél távolabb kerülni attól a bestiától.

Szemem sarkából még pontosan láttam, hogy apa kuncogva egy csókot lehel az ajkaira, kirázott a hideg. River a tenyeremre simította az övét és egy gyengéd ölelésbe zárt.

- Grace – apa hangja kijózanított a cseppnyi nyugalmamból. Érdeklődve fordultam felé, Howl ezúttal kilépett a szobámból és egy szolid bólintással köszöntötte Mirandát. – Beszélni szeretnék veled az útról – köhintett és ujjait a nő tenyerére kulcsolta, undorodó grimaszba torzult az arcom. – Négyszemközt.

- Persze, megyek.

A nappaliban hagyva őket már siettem is apám után, aki öles léptekkel haladt előre, nem hallva se látva semmit maga előtt.

- Grace egy fontos ügyről szeretnék beszélni veled – állt meg hirtelen a dolgozószobájának küszöbén, betolt a szobába, majd a hajába túrva leültetett az egyik székre. A szoba ma is makulátlanul tiszta volt, a könyvek és a különböző papírok rendezett sorokba tömörítve, az asztalon méret szerint helyezkedtek el a tollak és a ceruzák, mindig rendet tartott maga körül, erről árulkodott a rendezett kertünk is. A levegőben egy drága parfüm keveredett a fák érdekes illatával, otthonos volt, mégis szolid.

Apa megigazította a pólóját, majd neki is kezdett.

- Tudom, hogy egyáltalán nem kedvelitek egymást Mirandával, de ezen változtatni szeretnék...

- Meg akarod kérni a kezét? – vágtam közbe összehúzott szemekkel, de apa csak legyintett egyet, próbált elhallgattatni.

- Nem erről van szó, Grace, csak szeretném ha nem ölnéd meg csupán a tekinteteddel, ezért is jön velünk az útra.

A düh fellobbant bennem, gúnyosan felröhögtem, és a dráma kedvéért még kettőt tapsoltam is, nem ez voltam én, de egyszerűen megalázónak találtam a szavait.

- Ó, hogy útnak nevezed? Akkor mi most egy ilyen cuki ki nyaralásra megyünk? De jó, hogy egy útnak fogod fel a volt feleséged temetését! – kiáltottam mérgesen.

- Grace én nem úgy értettem – kezdett azonnal mentegetőzésbe, de most én hallgatattam el egy legyintéssel.

- Már régóta gyűlölöd őt, pontosan tudom, meg sem érint a halála...

- Mégis miért kellene megérintenie? Számomra már így is halott volt – dörmögte idegesen, ekkor már nem csak nekem volt pengeélen táncoló önuralmam.

- Ha jót akarsz, itt hagyod a nőcskédet, mert garantálom, hogy nem éli túl! – szisszentem fel, és eltekintettem a mérhetetlen mennyiségű megalázástól.

- Grace!

- Téma lezárva – intettem felé egyet és apró könnycseppel a szememben kirobbantam az irodából. Még hallottam, ahogyan elkáromkodja magát mögöttem, de nem nagyon tudtam értékelni a szavait. Elveszettek voltak.

Howl összevont szemöldökkel meredt rám, míg engem elárulva boldogan trécselt azzal a nővel. Arcom kipirult és mit sem törődve azzal, hogy szólongatnak kiszaladtam a házból, ám egy erős kéz nem eresztett el. Derekamat megragadva megállított, kiabálhattam is, de nem eresztett.

- Miért beszéltél vele? – dörrentem a fiúra.

- Grace.,. elvakít a gyűlölet, adnod kéne neki egy esélyt! – simította az arcomra a tenyerét.

Könnyezve ráztam meg a fejemet, egyedül érzetem magamat. Összeszorított ajkakkal, hajtottam le a fejemet.

- Te ezt nem értheted Howl.

Kedves Olvasóim!

Kis késéssel, de meghoztam a következő részt:) Nagyon szépen köszönöm a 90K megtekintést! Uramatyám ezek már nem kis számok:)

Imádlak benneteket, nehogy elfeledjétek ezt!