A Vonzás törvénye | ✓

harmincegyedik fejezet

Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam, a többiek azonnal elfelejtették, hogy éppen miről is beszéltek és érdeklődő tekintetüket rám aggatták. Megnyugtattam őket, hogy csak egy pohár vízért megyek le.

Talpam alatt megnyikorgott a lépcső, ujjaimat a fából készített kapaszkodóra simítottam, ezt a pillanatot találták megfelelőnek arra, hogy a bejárati ajtó kirobbanjon és beszáguldjon rajta Roxy. Haja csapzottan ragadt a homlokához, egy vastag ér erősen löktetett rajta, szemei vörösek voltak, erősen feldagadtak, mintha egy hosszú síráson lenne keresztül, mögötte a nem sokkal jobb állapotú Howl masírozott be.

Izmos karjával megpróbálta elkapni fürge barátnőjét, de az hisztérikusan lökte le magáról az ujjakat.

- Vihar a paradicsomban? – hallottam meg a szobából kiszűrődő hangokat, Lewis azonnal kilépett az ajtó mögül. Kiszúrt engem, mögém lépve ő is szemtanúja lett ennek a macska egér játéknak. Őt követte Jared és River, tátott szájjal bámultuk az előadást, nem tudták, hogy figyeljük őket.

- Mit akarsz tőlem Howl? Nem az előbb mondtad azt, hogy végeztél velem, hogy fogsz és kidobsz a kukába, mint egy használt rongyot? – üvöltötte torka szakadtából a lány, izzadt haja előrecsapott. Remegő hangszálakkal vetette hátát a falnak, zihálva vette a levegőt.

- Nem ezt mondtam, Roxy – ellenkezett azonnal a fiú, némiképp nyugodtabban viselte a helyzetet, de látszott az arcán, hogy szörnyen megerőltető neki nyugodtan maradni.

- Akkor mit, hogy egy ideje már nem érdeklem a farkadat?

- Roxy!

- Mi van képtelen vagy bevallani, hogy csak dugásra kellettem? Nevetséges vagy Howl – legyintette le a lány. Mögöttem River felszisszent, Lewis már le akart menni, de megragadtam a vállát, nem szólhatott bele. Önző dolog volt, de furdalt a kíváncsiság, hogy mégis mi történt köztük. – Találtál egy jobb hancúr pajtást? Hogy néz ki? Jaj hagy találgassak!

- Roxy! – szólt kimérten Howl, hangja megrémisztet, egyszer beszélt hozzám így, akkor is földbe tiporta a lelkemet. Az emlékek hatására összeszorult a lelkem, sosem akartam azt, hogy Roxy is ebben részesüljön. – Annyit mondtam, hogy nekem ez már nem az igazi! Az istenibe is, nem akartam ezt! Baszottul szeretni akarlak, csókolni, élvezni azt, amit veled teszek, de egyszerűen nem megy!

Roxy a földre zuttyant, tenyereibe temette az arcát és sírni kezdett. River mellettem megremegett, de nem tett semmit.

- Nem szeretsz többé, igaz? – hangja elvesztette az előbbi vádló hangsúlyt, egyszerűen megtört volt. A fiú zavartan túrt a hajába, leguggolt elé és az álla alá helyezve az ujját feltolta könnyektől homályos arcát.

- Nem tudom, Roxy – susogta, miközben ajkaival lecsókolta a sós cseppeket. Lehunytam a szemeimet, hirtelen egy óvatos érintés mellett egy kar fonódott a derekam köré. Lewis volt az. Szelíden mosolyogva tartott meg, látta pillanatnyi fájdalmamat és, mint egy pohár vízen, átnézett rajtam. – Szeretni akarlak, de nem megy.

A lány suttogott valamit, de ajkaik ekkor egymásba fonódtak. Lelkem darabjai pedig a földre zuhantak. Ajkaimba harapva nyeltem le elő törekvő könnyeimet. Hosszúra nyúlt a csókuk és én nem akartam tovább nézni őket, vissza akartam fordulni, de ekkor Roxy felnézett és három pár kíváncsi írisszel találta szembe magát.

De valamiért túl sokáig bámult rám, homlokán összeszaladtak a ráncok, hirtelen pattant fel. Arca eltorzult és viaskodva indult meg felénk, ekkor már Howl is kiszúrt minket. Gyors léptekkel iramodott barátnője után, aki hisztérikusan felnevetve állt meg előttem, ajkait gúnyos mosolyra görbítette.