A Vonzás törvénye | ✓

huszonnyolcadik fejezet

- H-Howl?

- Shh – fúrtam fejemet a nyakába. – Nyugi nem sokára jönnek értünk.

Halványan bólintott. Fogalmam sincs miért próbáltam mindenáron megérinteni, folytonosan nyúlkáltam utána, azt akartam, hogy egymáshoz simuljon a bőrünk. Hogy halljam azokat a lehetetlenül halk vibrálásokat. Szusszantva nevetett fel, felüdülés volt ezt hallani tőle.

- Miért vagy itt?

Elhallgattam. Egy gond volt ezzel a kérdéssel, hogy magam sem tudtam rá a választ.

A hideg szél apró pöttyöket csinált Grace egész testén, borzongva temette arcát a mellkasomba.

- Hmm?

Végig simítottam a haján, majd szemeimet a betonútra tereltem.

- Nem tudom – sóhajtottam egyet. Pici mosolyra görbítette ajkait.

Az út felől hangos dörmögést hallottunk, Jared romos kocsija lassan pöfékelt elénk, azonnal kipattantak. Lewis hatalmas lépések mellett rohant oda hozzánk. Eleresztettem a lányt, aki mentövként tapadt a fiúra. Lewis szorosan tartotta, már-már túlságosan is. Fellobbant bennem a féltékenység apró szikrája, de elaltattam azt. Itt volt nekem Roxy.

Amint, hogy eszembe jutott a lány, máris a testemhez csapódott egy apró termet. Fekete haját kócos kontyba tekerte, sötét szemeit rám emelte és felpipiskedve, kitúrta vizes tincseimet az arcomból, ujjai elvesztek bennük. Lassan fújta ki a bent tartott levegőt és ajkait az enyémekre tapasztotta. Furcsa tűz parázslott bennem, ajkaim kissé forróak voltak. Jó érzés volt ismerős ajkakat csókolnom, mégsem tudtam nem észrevenni Grace érzelemmentes arcát.

Majdnem megcsókoltam.

Rohadtul szarul éreztem magamat, egy mosott rongynak. Kételkedtem abban, hogy valaha eszembe jut megcsalni Roxyt, végül is felötlött bennem a talány. Átkoztam magamat érte, utáltam a szívemet, ami azért a másik lány csókjaira is vágyott.

A lány elszakadt tőlem, összevonta szemöldökét és kissé elhátrált.

- Minden rendben? – ajkait fogai közé csippentette. Lassan bólintottam.

- Persze, minden rendben – válaszoltam halkan. River mellém tipegett és egy meleg takarót borított a vállamra. Jared vette át Lewis helyét.

- Baszki, Grace máskor ne tedd ezt, a szívbajt hoztad rám – csippentette meg a lány arcát. – Mi történt?

Lewis elhallgatott, tudott valamiről. Roxy derekát megfogva tereltem el gondolataimat barátomról.

- Szerintem menjünk, mert kezdek fázni – szólt közbe Nick. Hatalmas szájának most az egyszer hálát mondtam.

Roxy a mellkasomra hajtotta a fejét és néha-néha megszorította Grace kezét. Mind itt voltak neki, segíteni akartak, de egyikőjük sem sejtett semmit a múltjából.

Grace aznap nem ment haza, még csak a házuk közelébe sem tette be a lábát. Nem evett és nem tett semmit, némán gubbasztott húgom szobájában. Néha felbámult és elmosolyodott, de napjai monoton rengetegbe vesztek.

Az utolsó szem húst is magamba tömve érdeklődően lestem lefelé menetelő húgomra. Napok óta szerettem volna felmenni a lányhoz, de sehogy sem jött ki volna jól. Nem tehettem semmit, ezzel neki és magamnak is kedveztem.

River szomorúan huppant le mellém, anya a pultnak dőlve forgatta meg a szemeit.

- Mégis meddig akarjátok itt tartani azt a lányt? Etessem és itassam, mikor semmivel nem szolgál arra, hogy eltartsam?