A Vonzás törvénye | ✓

huszonkettedik fejezet

G R A C E

Egy ideig még figyeltem a hullámzó feketeséget, de tudtam, hogy Howl elment. Végérvényesen. Tehát nem fog visszafordulni. Ennek egyik felem örült, míg a másik pityergett.

Kusza gondolatok ezrei vágtattak keresztül rajtam, tőlük zavarosan túrtam a hajamba. Hogyan is érthettem volna meg a helyzetemet? Alig néhány napja a földbe döngölt, ezzel arról tanúskodva, hogy egy cseppnyi emberi érzelem se szorult tökéletes testébe. Ám most utánam jött, nem számít, hogy Lewisszal. Értem jött el.

És ez valamiért jól esett nekem, nem feledtette a történteket, de melengetett. Halványan elmosolyodtam. Érthetetlen, hogy ezek után még képes vagyok mosolyogni? Majdnem megerőszakoltak, de szerencsém volt. Hatalmas szerencsém.

A hideg szellő nyirkos ujjai lassan végig tapogatóztak a bőrömön, kirázott a hideg. Fejünk felett ezer csillag vert otthont, és furcsa fényük beterítette a betonrengeteget.

Lewis ölelése nem hagyott magamra, minden másodpercben újból megszorította az ujjaimat, ezzel próbálva lelket önteni belém. Élveztem figyelmét. Úgy éreztem, hogy egy eddig elveszett darabkára leltem a személyében.

Ahogy testem valami puhára hanyatlott, szemeim lecsukódtak és ezúttal a percek összeolvadtak körülöttem.

Ahogy kinyújtottam a lábamat, valami keménybe ütközött a talpam. Felszisszenve pattantak fel a szemeim. Első benyomásra semmi érdekeset nem véltem felfedezni, de amint hozzászoktam a redőnyön beszűrődő tömérdek fényhez, megvilágosodtam. Nem a saját szobámban heverésztem.

Az édes citromos illat jelen volt, megborzongtam. Némán fordultam át a másik oldalamra, de egy szőke fiú helyett River fogadott. Teljesen szétfolyt a takarón, nyitott szájából habzó nyál csorgott ki, egyáltalán nem nevezném bájosnak.

Fellélegeztem. De ebben a pillanatban egy ismeretlen fájdalom nyilallt a fejembe.

A szoba nem Riveré volt, annyi biztos. Barátnőm vidám színei helyett egy egyszerű hidegkékre mázolt helyiségben találtam magamat. Ahol a falat néhány családi és baráti fotó fedte. A fekete bútorzaton először egy méretes tévét és egy hozzá csatlakoztatott játékkonzolt vettem észre, a szekrényeken temérdek érem és kisebb kupák helyezkedtek el. Egy hatalmas ablak nyílt pont az ágyával szemben.

Halkan kimásztam az ágyból, egy kinyúlt póló fedett, vállat vonva nyitottam ki résnyire az ajtót. Lentről csodás illatok kúsztak fel, plusz Mrs. Rowland csilingelő hangja.

- River?

Hangja halk kuncogásba torkollott. Egy kis csörömpölés után felszólalt egy egyáltalán nem kívánatos személy.

- Fent van. Még alszik.

- Értem, és jól éreztétek magatokat?

Howl nem szólalt meg egy ideig.

- Igen anya, minden szuper volt.

Szörnyűnek éreztem magamat, hogy kihallgatok egy ilyen beszélgetést, de képtelen voltam bezárni az ajtót és belesüppedni az édes citromos mennyországba.

- Roxy hol volt? Miért nem veled jött haza, és mit keres az a szobádban? – a nő hangja ezúttal megkeményedett. Elképzeltem, hogy apró markában erősen szorítja a spatulát és fekete szemeivel mérgesen méregeti a fiút, ahogy csak engem szokott.

- Anya...

- Nincs anya fiam! Az a lány egy ribanc! Mégis mit keres a ti társaságotokban? Megfertőzte Rivert és nem sokára téged is magával ragad!