A Vonzás törvénye | ✓

huszadik fejezet

Alig pár óra múlva részt fogok venni életem első buliján és éreztem, hogy tündökölnöm kell. Persze Riverék nem hagytak cserben. Roxy és River méretes táskákkal fészkelték be magukat a szobámban. Érdeklődve lestem rájuk, láttam, hogy már mindketten izgatottan várták az estét.

Gyomromban újfajta bizsergés költözött. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, de egyben rettegtem is, hisz ki ne tette volna? Ez a két érzés nálam már-már összenőtt.

- Hogyan táncoljak? - bukott ki belőlem a kérdés. Roxy felvonta a szemöldökét, csípőre tett kézzel mért végig.

- Ezt hogy érted?

- Hogy táncoljak, jó tudom elég hülyén hangzik, de még életemben nem táncoltam egy ilyen helyen.

River halkan felnevetett. - Grace úgy táncolsz, ahogy tudsz ezt nem kell megtanulni.

- Azért nem akarom, hogy rajtam nevessenek.

Roxy azonnal cselekedett, előkapta hatalmas telefonját és alig pár perc elteltével felcsendült egy zene. Csípőjét kecsesen riszálta, hajába túrva lövellt felém egy kacér pillantást.

- Mit csináljak?

- Érezd át a ritmust - nézett fel River a fésülködő asztalról. - Ringasd magad.

Összevont szemöldökkel kezdtem el mozogni, barátnőm rám emelte szemeit. Grimaszba torzult szép arca. Roxy végtelen hahotába kezdett.

- Úgy nézel ki, mint egy törött szárnyú madár! Kicsit lazíts magadon, Grace, csak mi látunk.

Lehunytam a szemeimet. Igazán nehézkesnek bizonyult ellazítani a végtagjaimat, feszes acélként kereteztek. Percek elteltével még mindig egy sérült patkányhoz hasonlóan ringattam magamat. Sok mókás percet okozva barátaimnak. Hangosan hahotázva néztem magamat a tükörből, tényleg hasonlítottam az említett állatra. Végül elkaptam egy ritmust, szívembe költözött a zene. Megráztam a karjaimat, melyek ezentúl nem karóként feküdtek mellettem. Csípőmet riszálva dalolásztam és kezdtem átélni a táncolás furcsa örömeit. Egymásba kapaszkodva ugráltunk a hangosan szóló muzsikára.

Izzadt testrészeimet rendesen átmosva, tekertem magam köré rózsaszín törülközőmet. A lányok engem követve vetették magukat a hideg zuhany alá, ruháinkat próbálgatva varázsoltuk egymást szebbé, vagyis engem próbáltak szebbé varázsolni.

Roxy egy fekete minit húzott erősen homokóra alakjára, ajkait sötétbíbor rúzzsal húzta ki, vonzotta a tekintetet. Kecses idomaira rásimult a selymes anyag, hatalmas szempillái alól lesett ránk, egy tűsarkúval pecsételte meg kinézetét. Irigykedve néztem, őt. Tudtam, hogy Howl ellesz ájulva miatta, de mégis ki tudott volna ellenállni neki? Maga volt az Olümposzról leszállt Afrodité. Nem sokkal különbözött tőle River. Szőke haját kivasalta, tincsei körberagyogták arcát.

Egyedül én ácsorogtam egy fehérnemű szettben, takargatva a combomon húzódó heget. Szerencsére nem szúrták ki.

Egyáltalán nem éreztem magamat szépnek mellettük. Egy könyvből idézve én voltam az a bizonyos Duff. Ez a gondolat már azóta kísért, hogy kiolvastam. Szőkésvörös hajam, most hullámokban omlott a vállaimra. Szemeimet erősen kihúzták, ajkaimra pedig egy matt színű, rózsás rúzst vittek fel. Mindezek ellenére megmaradtam az, aki vagyok. Egy kegyetlenül deszka lány.

Mély dekoltázsomat egy push-up melltartóval javítottuk fel, a végére kaptam magamnak egy kis domborulatot is. Nevetve csaptam a lányok tenyerébe. Egész jó munkát végeztek. Ám a java még hátra volt. Az érkezésük óta szemezgettem egy sötétvörös magassarkúval, ami tökéletesen passzolt a ruhámhoz. Egy gond volt vele, lehetetlenné tette a járást. És semmi kedvem sem volt az első bulimon seggre esni bennük.