Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

Welcome to Seoul

22

A landolás után öt perccel Nam és én már a csomagjainkon ücsörögve vártunk arra, hogy megérkezzen a taxink. Kicsit elbambultam, majd már csak arra kaptam fel a fejem, hogy valaki kezével a szemem előtt integetve próbálta felhívni magára a figyelmem. Fáradtan felnéztem. Minden gondolkodás nélkül Jimin nyakába ugrottam. Alig öleltem át, mér újabb két kezet éreztem meg magamon. Aztán még kettő. Az össznépi ölelésünk végeztével körbe néztem. Jimin mellett Jungkook ácsorgott, és furcsán méregetett, mintha valami gyanúsat látna rajtam.
- Úgy hiányoztatok – fakadtam ki, mire elnevették magukat, Namjoon-nal együtt. A maknae a hátam mögé ment és a bőröndöm kezdte húzni maga után, ám egy pillanatra megállt és visszafordult, majd a hátizsákomban kezdett el kutakodni.
- Mit keresel, Jungkook? – kérdeztem, előre félve a választól.
- A melledet – vágta rá.

A kocsiból óvatosan kászálódtam ki, majd ahelyett, hogy megvártam volna a többieket egyből a csengőt kezdtem el nyomogatni az emeletes, fehér házon. V álmos fejjel nyitott ajtót, majd amint meglátott, szorosan magához ölelt.
- Hiányoztál, hugi – suttogta a hajamba, ahogy egyre jobban magához húzott. Amint elengedett a szorításából, beljebb terelt a meleg házba. Bár nem először jártam itt, de újra lenyűgözött a berendezés. Annyira ők voltak: bár kissé kupis volt a hely, mégis tele volt képekkel és rengeteg festménnyel.
- Szabad a vendégszoba? – kérdeztem, mire Taehyung bólintott. Lassan másztam meg a hosszú lépcsőt, ami az emeletre vezetett, majd pontosan ismerve az utat nyitottam be a vendégszobába. Nagyot sóhajtva dőltem le a hatalmas franciaágyra. A hátizsákom egy sarokba dobtam, majd kipillantottam a nagy ablakon. Kint az emberek vastag kabátokba öltözve járkáltak, és kocsik jártak. Egy idős néni a kertjét gondozta, mellette pedig két kicsi gyerek játszott egymással. A gondolatra, hogy hamarosan nekem is lesz egy kicsim, akaratlanul is elmosolyodtam, kezem pedig a hasamra csúsztattam. Az ajtó nyílt, én pedig ijedten fordultam meg a tengelyem körül.
- Helló – köszönt Jisoo mosolyogva.
- Szia – viszonoztam a gesztusát. – Gyere be nyugodtan.
- Köszi – nézett rám hálásan. Annyira szerettem volna haragudni rá, de nem tudtam: elvégre szegény lány tényleg nem tehet semmiről sem. – Örülök, hogy eljöttél. Yoongi azt mondja, hogy annyira nem örül, de látom rajta, hogy nem mond igazat. Tegnap reggeltől ezt a szobát takarította, és valamiért a tetőn is csinált valamit – mesélte. Egy cseppnyi irigységet sem láttam rajta, talán csak egy pici szomorúságot.
- Figyelj, ne érezd magad rosszul. Én nem fogok újra összejönni Sugával – tájékoztattam. Meglepetten nézett rám.
- Mit csinálhatott, amivel ennyire elásta magát nálad? – gondolkodott hangosan. Megrántottam a vállam. Ezt túl hosszú lenne neki elmesélni, és nem is tőlem kéne megtudnia.
- Hagylak kipakolni, ha valami kell, szólj – mondta, majd kiment a szobámból. Hogy lehet ilyen kedves? És mit értett az alatt, hogy Yoongi a tetőn is ügyködött? Megráztam a fejem, mintha ezzel minden gondolatom is eltűnne, majd inkább lementem a bőröndjeimért. A lépcső első fokán már megbántam, hogy ennyire túlpakoltam.
- Most komolyan gondoltad, hogy egyedül fogod felvinni azokat? – hallottam egy túlságosan ismerős hangot magam mögül.
- Igen – vágtam rá, anélkül, hogy Yoongi felé fordultam volna, majd tovább haladtam az első csomagommal.
- És komolyan gondoltad, hogy én hagyni fogom? – kérdezősködött tovább, majd két bőröndöt fogva elszáguldott mellettem a lépcsőn. Megforgattam a szemem, és követtem fel a lépcsőn. Aránylag hamar felértem, de míg én egyet fordultam, Ő három bőröndömet hozta fel.
- Azt tudod, hogy majd beszélnünk kell – mondtam, mire bólintott. – De nem most – szögeztem le.
- Miért, mi akadályoz meg benne?
- Az, hogy ki kell pakolnom – feleltem. – Köszi a segítséget – mondtam, majd bementem a szobámba. Először a ruháimat pakoltam be a szekrénybe, majd az íróasztal fiókjait kezdtem el feltölteni, végül néhány fényképpel tettem otthonosabbá az egészet. Aztán Namjoon keresésére indultam. Alig lepődtem meg, amikor a szobájában, a laptopja felett görnyedve találtam meg.
- Hogy tetszik a szoba? – kérdezte mosolyogva.
- Nagyon jó. Lehet egy hülye kérdésem? – néztem rá kissé félénken, mire bólintott – Van valami ötleted, hogy hová mehetnék orvoshoz az apró emberi lénnyel?
- Mindjárt kiderítjük – jelentette ki, majd a laptopjával mellém ült, és elkezdett doki után kutatni. Mikor találtunk egyet, aki minden szempontból jó volt, Namjoon felhívta.
- Nem, két hét múlva nem jó – mondta a telefonba. – A holnap sokkal jobban hangzik. Köszönöm – beszélgetett, majd elégedett mosollyal letette a telefont.
- Ezt meg hogy csináltad? – kérdeztem leesett állal.
- Felhasználtam a hírnevet – vonta meg a vállát. – Holnap tizenegykor kell ott lennünk.
- És baj lenne, ha esetleg Yoongi is jönne? – suttogtam.
- Örülnék ha jönne, de te kérdezed meg tőle – jelentette ki.
- Úgyis beszélnünk kell – robbant be Suga a szobába.
- Várj, te hallgatóztál? – kérdeztem sértődötten. Türelmetlenül bólintott, majd egyre csak az ajtó felé kezdett pillantgatni, jelezve, hogy siessek. Követtem őt a szobájába, majd helyet foglaltam az íróasztal melletti széken.
- Holnap el akarsz jönni az orvoshoz? – kérdeztem, egyből a lényegre térve.
- Igen. Mikor kéne elmondanunk mindenkinek?
- Előbb Jisoo-nak mondd el, mert szegény lánynak fogalma sincs az egészről, és megérdemli, hogy tudja – magyaráztam.
- És a többiek? – harapdálta a száját. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem tehettem.
- Holnap délután, ha már a dokival is beszéltünk.
- És amúgy hogy vagy? Hallottam, hogy Blue...
- Yoongi, most a lehető legkevésbé sem szeretnék arról beszélni, hogy mi van velem, főleg nem veled – közöltem, majd látszólag nyugodtan kimentem a szobából, le a nappaliba.

Másnap Nam mellett ültem a kocsiban, és a tájat néztem, míg Suga a telefonját nyomkodta. Az orvosi rendelő előtt álltunk meg. Még kiszállás előtt jobban összehúztam magamon a fekete, meleg kabátom, majd az ajtót kinyitva kikászálódtam. A hidegben a lágy szél alig észrevehető, fehér hópelyheket vitt. Gyorsan bementünk a meleget jelentő épületbe, majd a váróhelységben foglaltunk helyet. Hamarosan sorra kerültem, így a rendelő felé indultam meg.
- Jó reggelt – köszöntöttem az orvost mosolyogva.
- Ó, Nari, ugye? Örvendek a találkozásnak – mondta bíztatóan. – Melyikük az apa? – kérdezte teljesen természetesen.
- Én – mondta Yoongi, alig látható mosollyal az arcán.

Délután egy óra körül érkeztünk haza. Az orvos szerint a baba teljesen egészséges, ami mindenképpen jó. Legnagyobb meglepetésemre Suga nemhogy végigülte az egészet, még meg is simította a hasam. Boldog mosollyal az arcomon léptem be az ajtón.
- Tudtok valamit arról, hogy Jisoo miért rohant el az összes cuccával? – kérdezte Hoseok. – Nem mintha annyira hiányolnám, de azért furcsa volt.
- Pont ezt tervezzük elmondani – felelte Yoongi mosolyogva.
- Te szakítottál vele? – akadtam ki.
- Nem volt fontos, csak azt hittem, hogy az volt – vonta meg a vállát.
Namjoon mindenkit a kanapéhoz terelt, majd Ő is leült a földre. Yoongival előttük álltunk, kínos csendben.
- Oké, a lényeg az, hogy babánk lesz – nyögtem ki végül. Mind az ötjüknek kitágult a szeme, ami elég vicces látvány volt. – Most voltunk az orvosnál, és a baba teljesen rendben van – meséltem mosolyogva.

Alig két percbe telt, mire mindenki felfogta a helyzetet. Hatalmas ölelést kaptam mindenkitől, főleg J-hope és Taehyung szorították ki belőlem az utolsó szuszt is.
- Akkor újra együtt vagytok? – nézett Jungkook az örömkönnyektől kissé nedves szemmel.
- Azt azért nem – mondtam teljesen őszintén. Ekkor a rádióból, mely halkan ment egy ismerős szám hallatszott.
- Ez volt a Stay, a Blackpink legújabb száma – mondta a műsorvezető.
- Basszus – suttogta Yoongi.
- Mindegy – vontam meg a vállam. És akkor tényleg nem haragudtam. Nem is vártam többet tőle.

All the love, Ch