Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

Perfect direction

15

Reggel még magamhoz képest is korán keltem fel, így volt alkalmam meglesni a nyitott szájjal szuszogó Yoongit. Nem tudtam visszafogni magam és nyomtam egy apró puszit a homlokára, majd kimásztam az ágyból. Amint kinyitottam a háló ajtaját, Blue tappancsainak hangját hallottam közeledni.
- Na, mi van kislány? – tettem fel neki a költői kérdést, miközben játékosan simogattam. – Mi lenne velem nélküled, te?
A konyhába érkezve elöntött egy olyan érzés, ami hozzám ritkán jut el. Meg akartam lepni az embereket, és boldoggá tenni mindenkit. Így kis gondolkodás után nekiláttam egy feketekávé és egy zöld tea elkészítésének. Miközben a víz forrt, én gyorsan összedobtam kevés palacsintát. Három-három darabot kiraktam tányérokra, majd azokat tálcákra helyeztem, végül melléjük raktam a kávét, majd a másik tálcára a teát. Az első, lila színű tálcával csendben lopakodtam be a vendégszobába, ahol Namjoon halkan horkolt. Aranyosan ölelt magához egy párnát, amin halkan felnevettem. Leraktam az éjjeliszekrényre a reggelit, majd visszasettenkedtem a konyhába, ahol ezúttal az ezüstösen csillogó tálcát vettem magamhoz és vittem be a hálóba Sugához. Fölöslegesnek tartottam a lopakodást, elvégre Yoongi mindig úgy alszik, mint aki kómában van. Küldetésem befejeztével megcsináltam a saját kakaómat, majd a nagy, sötétkék bögrémet kezembe véve helyet foglaltam a kanapén és random elkezdtem kapcsolgatni a csatornák között, mígnem a Született feleségeken állapodott meg a szemem. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a sorozatban Lynn és a férje el fognak válni.
- Jó reggelt, te kis meglepetés bomba – hallottam Rapmon hangját magam mögül.
- Hellóka – köszöntem neki én is. – Hogy aludtál? – kérdeztem. Nagyot nyelt, majd leült mellém a nagy, barna kanapéra.
- Aludtam már jobban is. Te?
- Egész jól – válaszoltam, majd a szemébe néztem és próbáltam megfejteni a gondolatait, de túl nagy fába vágtam a fejszémet. – Mindjárt jövök – tájékoztattam, majd kimentem a ház elé és behoztam a temérdek postát. Csekkek, villanyszámla, rajongói levelek, fontos és kevésbé fontos irományok között szemet szúrt egy különlegesen becsomagolt levélke. A boríték egy kicsit meg volt sárgulva, és oldalra döntött betűkkel volt ráírva a címzett. Érdeklődve nyitottam ki.
- Na, mi jött? – kérdezte Namjoon, majd két lépéssel mellém is ért. Hogy lehet neki ilyen hosszú lába? Kezét átvetette a vállam fölött, és így kémlelte a borítékot. Óvatosan felpillantottam rá, és küldtem felé egy mosolyt, majd kinyitottam a levelet tartalmazó tokot.
- Kedves Nari Collins, az Új-Zélandi írók társaságának nevében szeretném meghívni a December 6-án megrendezésre kerülő estélyünkre – olvastam hangosan. Nam elismerően megveregette a vállam. A levél többi részét magamban olvastam végig. Alig tettem le a papírdarabot, Nam már meg is szólalt. Sosem tudja magában tartani.
- Emlékszel, amikor mindig arról ábrándoztál, hogy kapsz egy ilyet – bökött a levélke felé. Szerényen lehajtottam a fejem, amin elnevette magát.
- Nagy Gatsby témájú lesz – jelentettem be. – És lehet hozni kísérőket – tettem hozzá.
- Azt szeretnéd, hogy szmokingban kísérgesselek? – nézett rám mosolyogva. Bizonytalan arckifejezéssel bólintottam. – Oké.
- De jó, akkor megyek, megkérdezem Yoongit is – mondtam, majd a hálószoba felé indultam. Suga éppen a telefonját nyomkodta, és mosolyogva ingatta a fejét.
- Jó reggelt, Tündérem – köszönt Yoongi álmos fejjel.
- Van kedved eljönni egy estélyre? – kérdeztem minden kertelés nélkül. Először nem kicsit guvadtak ki a szemei, de végül bólintott. – És van szmokingod? – kérdezősködtem tovább.
- Az a pingvin ruha?
- Aha – mondtam.
- Csak zakóm van – húzta el a száját.
- Végül is az is jó lesz – mondtam, majd a szekrényhez léptem azzal az elhatározással, hogy kiválasszam a ruhám, melyet délelőtt terveztem viselni.
- Tündérem, csörögsz – szólt Suga. Küldtem felé egy hálás pillantást, majd az ágyhoz mentem. Kezembe vettem a telefonom, majd a hívás fogadása közben ledőltem Suga mellé és hozzábújtam.
- Jó reggelt, Narim – hallottam mama boldog hangját a vonal másik végéről.
- Helló.
- Édesem, még mindig nálad van a pasi-jelölt? – kérdezte nevetve.
- Igen, és Nam is itt van – tájékoztattam.
- És esetleg át tudnátok jönni? Tudod, szeretném megnézni magamnak azt a Yoongit – magyarázta.
- Persze, délelőtt szabad vagyok, és biztos vagyok benne, hogy Sugának sem lesz ellenvetése – mondtam, nyomatékosan a mellettem fetrengő fiúra pillantva. – Fél óra múlva indulunk – fejeztem be, majd bontottam a vonalat.
- Nincs kedved esetleg eljönni a mamámhoz?
- Ha arról a bizonyos, híres mamáról beszélünk, akiről már annyit meséltél, akkor örömmel meglátogatom – válaszolt mosolyogva. – És szólok Namjoon-nak is – tette hozzá, majd nyomott a számra egy puszit.

Alig negyven perccel később Blue, Nam és Yoongi társaságában sétáltam Auckland külvárosának békés utcáin. Fejemen egy fehér koszorú volt, melyhez fekete ujjatlan felsőt, farmer sortot és vékony, fehér, kötött kardigánt vettem fel, cipőnek pedig (Nam unszolására) magas szárú, piros Converset választottam. Suga éppen amiatt hisztizett, hogy a húsz perces utat gyalog kellett megtennie, Nam Blue-ra figyelt, míg én zöld hajút győzködtem arról, hogy nem fog belehalni egy kis sétába. Amint megláttam az apró, verandás házat, gyorsítottam a lépteimen, Blue-val egyetemben.
- Hova sietünk? – kérdezte Namjoon, majd az arcából ítélve eszébe jutott az a hétvége, amit még régen a mamánál töltöttünk. Lelki szemei előtt biztosan valamilyen meggyes süteményt láttam. A kapun is alig léptem be, a ház ajtaja nyílt is, és mama teljes boldogságával együtt csapódott ki rajta. Nevetve ölelt meg engem, majd Namjoont, majd Sugával kezdett farkasszemezni. Yoongi láthatóan teljesen meg volt szeppenve.
- Tényleg olyan, mint egy cukor – jegyezte meg mama nevetve, majd Sugát is az ölelésébe húzta. – Mary Collins vagyok, de hívj csak mamának nyugodtan – mutatkozott be.
- Min Yoongi – hajolt meg Suga koreai etikett szerint.

Délután négy óra körül járhatott az idő, amikor a kanapéról feltápászkodtam. Yoongi épp akkor foglalta el a fürdőt, meghagyva nekem a hálószobát a készülődésre. Boldog mosollyal az arcomon vettem elő a nemrég beszerzett, pezsgőszínűen csillogó, estélyi ruhám. Először a hajam készítettem el. Sötétbarna tincseim lágy hullámokban hullottak a vállamra, oldalt pedig egy kevés hajat eltűztem egy virág formájú csattal, elvégre a virágok a védjegyemmé váltak. Kevés sminket tettem fel az arcomra, majd a ruhámba bújtam bele. A magas sarkúm is hamar előkerítettem, a fekte, (mű)szőrmémmel együtt. Már majdnem készen voltam, de a tükörbe nézve észrevettem, hogy valami hiányzik. A polcomhoz sietve az ékszereim közt kezdtem el kutatni, míg a kezembe nem akadt egy ezüst, apró, szív alakú medálos nyaklánc.

„Emlékül, hogy emlékezz, mikor emlékem már csak emlék lesz"

Hirdette a medál hátuljában lévő vésés. Keserédes mosollyal simítottam végig az ékszeren.
- Nari, siess – kiáltott Nam. Hirtelen ötlettől vezérelve a nyakéket raktam fel, majd kisiettem a szobámból. Namjoon a nappaliban várt, míg Yoongi továbbra is a fürdőben volt. Rap Monster csodálkozva nézett a nyakamban lévő ékszerre.
- Még megvan? – kérdezte suttogva, ahogy közelebb lépett hozzám.
- Sosem felejteném el – válaszoltam, szintén suttogva. Nam az ajkába harapott, amikor a fürdő ajtaja kinyílt, és Yoongi lépett ki rajta.
- Tündérem, gyönyörű vagy – lépett hozzám, majd nyomott csókot a számra.

?

All the love, Ch