Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

Blue...

20

Reggel korán felkeltem. Nagyon szerettem volna az ágyban fetrengeni, különös tekintettel arra, hogy megint elkapott a reggeli rosszullét, azonban valamiért mégis ki kellett másznom az ágyból. Jin születésnapja.
Teljesen kómás fejjel csoszogtam végig a folyosón a papucsomban, egy szürke melegítőnadrágban és egy Suga által itt hagyott piros pólóban. Amint a nappalihoz értem, szemet szúrt egy boldogan mosolygó Namjoon.
- Jó reggelt – morogtam enyhén kedvetlenül.
- Hali Nari – jött az eszméletlen visítás Nam telefonjából. Felhúzott szemöldökkel csoszogtam a kanapéhoz, majd foglaltam helyet Rap Monster mellett. Telefonja képernyőjéről az egész Bts, szőröstől-Yoongistól mosolygott. Azonban nem tudtam nem észrevenni egy extra személyt, aki valahogy nem illett a képbe. Egy gyönyörű, barna hajú, koreai lány mosolygott rám barátságosan Yoongi mellől.
- Szerintem nekem most kell egy kis víz – mondtam, enyhén kigúvadt szemekkel.
- Minden oké? – kérdezte Nam angolul, így jelentősen kevesebb személy értette meg.
- Nagyjából – válaszoltam, majd a konyha felé indultam. Öntöttem magamnak egy pohár vizet, majd az étkezőben foglaltam helyet.
- Menjünk Narihoz – hallottam Hoseok követelőzését.
Olyan gyönyörű volt az a lány.
És ahogy Yoongira nézett. De hiszen csak egyetlen hét telt el azóta, hogy Suga elment.
- Nem biztos, hogy ez most olyan jó ötlet – próbálta Nam olyan hangerővel mondani, hogy én ne halljam. Megráztam a fejem, majd felállva a kényelmes székemből odamentem Namjoonhoz.
- Visszatértem – jelentettem be, mintha örömhír lenne.
- Mizu a Déli féltekén mostanság? – kérdezte Jungkook.
Hm, hát nem is tudom. Terhes vagyok, a drága apuka a világ másik végén épp most szedet fel egy gyönyörű lányt, aki teljesen normális, valamint egyedül ti nem tudtok arról, hogy baba van úton. És veletek?
- Csak a szokásos – rövidítettem le, majd megvontam a vállam. Ez nem egy telefontéma, ráadásul ha Yoongi nem mondta el nekik, akkor nem én fogom kiteregetni a szennyesét. Főleg nem úgy, hogy mellette ült a barátnője.
- Egyébként Jisoo vagyok, és örülök, hogy találkoztunk – mondta a lány boldogan mosolyogva, a találkoztunk szónál idézőjeleket rajzolgatva a levegőbe. – Sokat meséltek rólad a fiúk – újságolta nevetve.
- Nari vagyok – mosolyogtam rá. És abban a pillanatban megcsörrent a megváltást jelentő telefonom. A képernyőn a rendőrség száma villogott. – Bocsi, ezt fel kell vennem – jelentettem be, majd kicsit arrébb másztam, hogy az én beszélgetésem ne zavarja az övéket.
- Jó reggelt – köszöntem, továbbra is álmosan. Mi lesz velem így, hogy az elkövetkezendő kilenc hónapot kakaó nélkül kell leélnem?
- Jó reggelt, Nari. Nagy hírem van, azonban inkább személyesen szeretném elmondani – magyarázta David a vonal másik végén. – Be tudnál jönni az őrse? – kérdezte.
- Persze, mindjárt indulok – válaszoltam, majd bontottam a vonalat.
Besiettem a szobámba ahol Suga ruháit normálisokra cseréltem. Már amennyire egy rózsaszín, pingvines pulcsi, fekete farmer és farmerdzseki annak mondható.
Mi lesz szerencsétlen gyerekkel, ha minden nap én fogom öltöztetni?
Megigazítottam a fejemen lévő fehér koszorút, majd a villámgyorsasággal belebújtam a fekete bakancsomba. Nem mintha olyan hideg lett volna, csak ha már tél van, egy kis hangulatot akartam teremteni magamnak.
- Majd jövök – kiáltottam, mielőtt kiléptem volna az ajtón.
- Hova is mész? – kérdezte Namjoon gyanakodva.
- A rendőrségre – válaszoltam.
- Nem mehetsz egyedül.
- Mégis miért? Nem fogok öngyilkossági kísérletet elkövetni – keltem ki magamból.
- És erre mi a garancia?
- Az apró emberi lény a hasamban – vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Ha visszajöttem beszélünk - nézett Nam a telefonja kamerájába, majd a kézmozdulatából megítélve kinyomta a hívást.
- Szerinted hallották? – kérdeztem, ajkamat harapdálva. Rap Monster nemlegesen megcsóválta a fejét, majd belebújt a sportcipőjébe. Tehát együtt megyünk. Jó, hogy így megbeszéltük.

Fél óra múlva a rendőrség várótermében ücsörögtünk Namjoonnal.
- Mi lehet az, ami nem telefontéma? – gondolkodtam hangosan.
- Álmos vagy? – kérdezte Nam, mire bólintottam. Megpaskolta a vállát, jelezve, hogy nyugodtan rátehénkedhetek. Lassan vállára hajtottam a fejem, majd becsuktam a szemem.
- Milyen lehet apa nélkül felnőni? – kérdeztem, továbbra is csukott szemmel.
- Nem lesz apa nélkül. Lehet, hogy Sugával nem lesztek együtt, de hidd el, nem fog csak úgy lemondani a gyerekéről. Sőt, szerintem rólad sem – tette hozzá jóval hangosabban.
- Nari, helló – hallottam Cox hangját. Kinyitottam a szemem, majd mosolyogva a férfi irodája felé indultam, Namjonnal a nyomomban. – Van egy meglepetésem – harangozta be a mondandóját. Szótlanul vártam, hogy végre kinyögje azt, amire vártam. – Kövessetek.
Mi bizony követtük, sőt, néha figyelnem kellett arra, hogy csak mögötte haladjak. Egy őrzött folyosóra vezetett, majd innen egy szobába mentünk. David megállt, majd kezével előre mutatva jelezte, hogy nyugodtan menjek be az ajtón, ami a szobából nyílt. Csendben nyomtam le a kilincset.
- Galen – döbbentem le teljesen. Mit sem gondolkodva a bátyám nyakába vetettem magam.
- Húgi, annyira hiányoztál – motyogta alig hallhatóan.
- Minden rendben van? – kérdeztem, leginkább az arcán lévő apró hegre utalva.
- Persze, minden oké. Igazából már néhány napja a városban vagyok, csak valami bonyolult rendszer miatt várni kellett. Az meg – mutatott az apró sebre – Azt én csináltam. Elestem és pont lefejeltem egy követ – magyarázta apró mosollyal az arcán. – Veled mi történt? Olyan furcsán boldognak tűnsz.
- Hát ez egy nagyon hosszú történet – sóhajtottam nevetve. Látva az arcát, melyről sugárzott, hogy most rögtön tudni akart mindent, kénytelen voltam elmesélni néhány dolgot. – Úton van egy baba – jelentettem be, mire arca lefehéredett.
- Anyáék nem idősek ehhez kicsit? – kérdezte meglepetten.
- Ahhoz, hogy nagyszülők legyenek? – kérdeztem vissza.
- Nagyszülők? – lepődött meg még jobban. És ekkor leesett neki. – Édes Istenem, Nari – szakadt ki belőle a nevetés, majd ösztönösen az egyenlőre lapos hasamhoz nyúlt.
- Namjoon aktivizálta magát – poénkodott, mire én nagyot nyeltem.
- Igazából nem Ő az apa – suttogtam.

Nam és Galen társaságában sétáltam hazafelé. Legutoljára mentem be a kapun, mert a kulcsommal szöszöltem.
- Mi a... - hallottam a bátyám hangját a hátsókert felől. Gondolkodás nélkül mentem oda.

Blue a földön feküdt, apró testét vér borította. Tökéletesen kivehető volt, hogy valaki lelőtte. Néhány pillanatig sokkos állapotban álltam ott, majd könnyeim utat törtek maguknak. Nem bírtam tovább. Térdre rogytam.
- Hívom a zsarukat – hallottam Galen hangját. Nam letérdelt mellém, és nyugtatóan simogatott. De ez sem segített. Semmi sem segített.

All the love, Ch