Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

I need you

11

Egy igen csak kevés alvással töltött éjszaka után nyúzottan keltem fel. Végigfutottak az agyamon a tegnapi nap történései. Néhol újra belepirultam a történtekbe, máskor pedig a sírás kerülgetett. Namjoon szavai visszhangoztak a fejemben.

„Meg fogja érteni"

Megcsóváltam a fejem, majd erőtlenül felálltam és a konyha felé indultam. Kakaó helyett földteát csináltam. Pont úgy, ahogy Yoongi szereti. Egy tálcára raktam a bögrét, melynek tartalma továbbra is gőzölgött, majd a kanapé előtti kávézóasztalra helyeztem az egészet. Először fel akartam ébreszteni Yoongit, de aztán eszembe jutott, hogy amúgy sem jó döntés felverni az álmából, főleg nem egy ilyen tegnap este után. Pár pillanatig néztem, ahogy aludt, majd önmagamban csalódva megráztam a fejem és a háló felé vettem az utam.
- Tündérem – hallottam magam mögül Suga álmos hangját. Hitetlenül megfordultam a tengelyem körül. Yoongi a kanapén ült, a pokrócába burkolózva, és a teáját iszogatta.
- Nem akartalak felébreszteni – mondtam gondterhelten.
- Már ébren voltam – rázta meg a fejét. – Nem tudtam túl jól aludni.
- Tudunk beszélni? – kérdeztem ajkaimat már-már véresre harapdálva. Yoongi csendben bólintott, majd a hálószobához ment, miközben valami olyat suttogott, hogy itt még a falnak is füle van. Követtem őt, majd helyet foglaltam az ágy szélén.
- Nem magyarázkodni szeretnék, hanem megmagyarázni – világosítottam fel. – Namjoon rosszul volt, nagyon. És olyan volt, mintha megint gimisek lettünk volna. És továbbra is sajnálom. Nem is tudom, hogy mi volt velem – mondtam. Suga nagyot sóhajtott, egy aprót mosolygott, majd közelebb csúszott hozzám, és átkarolva magához húzott. Összezavarodva pillantottam rá.
- Értem, és semmi baj – jelentette ki. Ha lehet, az eddiginél is butább arckifejezés ült ki a fejemre, amin Suga felnevetett. Nem akartam kérdezősködni, még a végén meggondolja magát, és mégsem bocsájt meg. Mikor lassan eljutott a tudatomig, hogy megint minden ilyen gyorsan rendbe jött, megkönnyebbülve dőltem hátra az ágyon. Alig pislogtam kettőt, Yoongi máris felettem volt, és huncut tekintettel kémlelte az arcomat. Elmosolyodtam, majd már éreztem is a puha ajkait az enyémeken. Először a számat, majd az arcomat, és végül a nyakamat kényeztette. Hamar lekerült mindkettőnk pólója, és Yoongi nadrágja is valahova eltűnt. Suga éppen a nyakamat puszilgatta, belőlem pedig kicsusszant egy – a tervezettnél jóval hangosabb – nyögés.
- Annyira kívánlak – suttogta, én pedig egy hangos sóhajjal válaszoltam neki.
- Az élet tele van erotikus nyögésekkel – hallottam Jungkook hangját az ajtón kívülről, mire felkaptam az – érdekes módon, szekrény tetején heverő – pólómat, amibe a villámnál is gyorsabban bújtam bele. Szegény Suga elég érdekesen festett, ahogy egy szál bokszerben, összetúrt hajjal, és enyhén megizzadt homlokkal nézett rám az ágyban hason feküdve.
- Ugye Nari? – fejezte be gondolatmenetét Kookie, mire én kipillantottam az ajtón, amin csak apró rést hagytam.
- Hogy is mondod? – kérdeztem tőle.
- De most nincs igazam? Csak befordulsz egy folyosón, és már hallod is, ahogy egy barátod „Ahh". Vágod? – kérdezte, a nyögést kiemelve.
- Csak kidugom a kezem és megpofozlak, oké Kookie?
- Hé, még valami – mondta, mire egy szemforgatás kíséretében hátrafordultam hozzá. – Védekezzetek – emlékeztetett, majd a megszokott lazaságával tovább sétált.
- Hol, is tartottunk? – kérdeztem, mikor az ágyra hasaltam.
- Valahol erre felé – suttogta Suga, pont, mielőtt egy cseppet sem rövid, vagy ártatlan csókot lehelt a számra. Alig gabalyodtunk újra egymásba, már kopogtak is az ajtón. Én egy mérgeset fujtattam, míg Yoongi válogatott káromkodások sorát zúdította a szegény kopogtatóra.
- Pillanat – kiáltottam. Suga megvárta, míg én is felöltözök, majd ajtót nyitott. Legnagyobb meglepetésemre Nam álldogált a küszöb másik oldalán. Éreztem, hogy most itt férfi a férfivel beszélgetés fogja kezdetét, venni, így inkább elhagytam a szobát, és a saját kakaóm elkészítésébe kezdtem. Jungkook hamarosan csatlakozott hozzám, ám ő kávét készített. Hamar észrevettem, hogy elidőzött rajtam a tekintete.
- Na, mi van? – kérdeztem, majd belekortyoltam a kakómba.
- Nari szégyelled a melledet? – kérdezte Jungkook.
- Nem?
- Akkor miért nem hordod őket?
- Jeon Jeong Guk most rögtön szállj már le a mellemről – mondtam, majd megdobtam egy párnával.
- Hogy micsoda? – nézett fel ijedten Hobi a telefonjából.
- Ugye, hogy van mellem? – kérdeztem tőle, a mellkasomra mutatva.
- Most komolyan arra kérsz, hogy nézzem a melled? – nevetett Hoseok, mire én határozottan bólintottam. Megvonta a vállát, majd kis idő múlva újra megszólalt. – Van melle, nem túl nagy, nem is túl kicsi, így, hogy a pizsamája alatt nincs rajta melltartó remek rálátás... - kezdte kifejteni.
- Visszaszívom – sóhajtottam, majd visszafordulva a pulthoz tovább foglalkoztam a kakaómmal.

Egy egész nap lazulással telt, és bár nem volt róla szó, szerintem Nam és Yoongi is megbeszélték a tegnap történteket, é nincs köztük harag. Épp Yoongival sétáltattuk Blue-t, mikor zseniális ötlete támadt.
- Mond azt, hogy rosszul vagy, és akkor kettesben tudunk lenni. Gondolj bele: egy egész éjjel anélkül, hogy bárki is zavarna – magyarázta zseniális ötletét. Ahogy egyre jobban belegondoltam, nekem is megtetszett a terve. Mosolyogva bólintottam, majd – amint beléptem a házba – szomorú arckifejezést vettem fel.
- Rosszul vagyok – mondtam, figyelve arra, hogy az arcomra ne üljön ki semmilyen vigyor sem.
- Hogy mi vagyok? – vonta fel a szemöldökét V.
- Mi? – kérdeztem vissza.
- Hosszú vagyok. Aszontad – jelentette ki.
- Nem, V, én azt mondtam, hogy rosszul vagyok – közöltem vele, mire meggyulladt a sárga villanykörte a feje felett.
- Ó, az más – tudakolta, aztán valami ismeretlen okból berohant a fürdőbe.
- Szerinted mit fog csinálni? – pillantottam a mellettem szobrozó Jungkookra.
- Szerintem ki fogja verni – vágta rá. Küldtem felé egy igen csak ronda pillantást és tarkón csaptam. – Aú, én csak őszintén válaszoltam – kezdett el nyavalyogni. Megforgattam a szemem, majd elindultam a fürdő felé, ahol kopogással jeleztem érkezésem. V a földön ücsörgött, és egy vécépapír gurigát magához szorítva pityergett.
- Mi a baj? – kérdeztem, mikor lecsusszantam mellé a hideg csempére.
- Nem szeretnék elmenni – mondta, majd újabb sírógörcs kerítette hatalmába. – Annyira hozzászoktam, hogy van egy hugim, aki mindig vigyáz rám és nem hagy fent a buszon és csinál nekem kávét, hogy most már teljesen életképtelen vagyok egyedül. Nem akaroooooooook el menniiiiii – hisztizett, kezeit random irányokba dobálgatva.
- Oké, nyugi, ne tikkelj – kérleltem őt, miközben a hátát simogattam. – Minden nap tudunk beszélni, és majd ősszel én is megyek hozzátok.
- Megígéred? – kérdezte.
- Igen, megígérem, csak nyugodj meg.
- Nari – sandított rám, kissé ijedt arccal – szerintem hányni fogok.
- Ne, ne, csak azt ne. Menjünk szépen oda a vécéhez – mondtam, majd a válla alá nyúlva próbáltam az említett fürdőszobai berendezéshez vonszolni.
- Nyugi-bugi – jelenttette ki, majd – mikor már szerencsére a vécénél voltunk – kijött belőle az, aminek ki kellett.
- Ti meg mégis mit csináltok? – nyitott be Jiminnie.
- Nyugi-bugi – vágta rá megint a továbbra is erősen részeg V.
- Részeg?
- Szerinted? Ezt még egy faszparaszt is vágja. Full részeg.
- Nem is – mondta igen csak gyerekes hangsúllyal V.
- Kell még hányni? – kérdeztem tőle, mire megcsóválta a fejét.
- Még mindig rosszul vagy, Nari? – röhögött Chim Chim.
- Igen, képzeld.
- Biztos tetanusz – mondta nyomatékosan.
- Te? Tanulsz? – kérdezte V, Jiminre mutatva. – Áh, ahhoz túl pisi agyú vagy – fejezte be a mondandóját.
- Akkor mi most szépen lefekszünk – jelentettem ki.
- De te a hugim vagy. Nem szabad mérgezni a vért – gondolkodott hangosan. Miután számos agysejtem követett el öngyilkosságot, Jimin segítségével kivonszoltam őt a kanapéra, ahol néhány pokróccal betakargattuk. Ekkor Jiminnek zseniális ötlete támadt. Egy pillanatra egyedül hagytam őt, és mikor visszatértem a vécétakarításból, szerencsétlen Taehyung feje lelógott a kanapéról, míg nyaka egy biológiailag lehetetlennek tűnő pózban volt. Pár percen belül volt egy normális pózban alvó V-nk, egy boldog Sugánk – ugyanis kanapé híján velem aludt – és egy idegbeteg Narink. Remek egy felállás.

All the love, Ch