Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

Fly away?

21

Két nap telt el Blue nélkül. Galen elvitte egy kisállat temetőbe, azonban ez kicsit sem segített. Épp a világ nagy dolgain merengtem reggel a nappaliban, a citromos teám társaságában, amikor Nam lépett be kintről, egy halom levéllel a kezében.
- Hé, minden oké? – kérdezte apró mosollyal az arcán. Felé fordítottam a fejem.
- Mondjuk – válaszoltam nagyot sóhajtva. – Mi lesz velem nélküled? – kérdeztem, leginkább magamtól.
- Legszívesebben beleraknálak a bőröndömbe és vinnélek magammal – jelentette ki Nam.
- Legszívesebben mennék veled a bőröndödben – vágtam rá.
- Akkor miért nem mész? – hallottam Galen hangját a fürdőből. Ugyanis a bátyám úgy döntött, hogy én halálos veszélynek vagyok kitéve, ő pedig vigyázni fog rám, akármi is történik.
- Tényleg, miért nem jössz? – kérdezte Namjoon is. Automatikusan egy ellenérven kezdtem el agyalni, azonban egyszerűen nem találtam: sem a kutya nem lehet kifogás, anyáék két hónapra elutaztak, a munkát pedig akárhonnan tudom csinálni.
- Jó kérdés – suttogtam. – De ez nem csak egy öt perces döntés – védekeztem.
- Ha nem tetszik Koreában, akkor visszajössz karácsony után, és kész – érvelt Namjoon.
- De a fiúk nem biztos, hogy örülnének neki – mondtam.
- Még Suga is azt mondta, hogy hiányzol neki – pillantott rám. Nagyot sóhajtottam.
- Mikor indulnánk? – adtam be a derekam. Nam arcáról sugárzott az öröm. – De csakis azért, mert nálatok jók az orvosok, nekem meg kell egy szülész. Nem a bánataim miatt mozdulok ki – közöltem. Namjoon meg sem hallva a mondandómat az ölelésébe húzott, amikor Galen törülközőbe csavarva lépett ki a fürdőszobából.
- Addig én rendbe rakom a házat, mert egy kicsi gyereknek a fehér falaknál valami sokkal barátságosabbra van szüksége – magyarázta a bátyám. Megforgattam a szemeim a mondandóján, majd felkászálódtam a kanapéról. A bögrét, melyből a teámat ittam a mosogatógépbe helyeztem, majd a hűtőt nyitogatva reménykedtem abban, hogy egyszer csak tele lesz.
- Nari, minden oké? – kérdezte Galen.
Nem válaszoltam. Ennél azért jobban kéne ismernie.
- Nari, elmenjünk bevásárolni? – módosította a bátyám kérdését Nam, mire heves bólogatásba kezdtem.
- Öltözök – csiripeltem, majd gyors léptekkel a hálószobába mentem, ahol valami viselhető után kezdtem el kutatni.
Alig öt percen belül egy khaki hosszú ujjúban, szürke kardigánban, fekete leggingsben és egy fehér bakancsban toporogtam az ajtóban. Ahogy Namjoonra vártam, az előszobai tükörben megigazítottam a fejemen lévő, bordó virágos hajpántot.
- Mehetünk, édes – jelentette ki. Csendesen sétáltunk a járdán, közel egymáshoz, mígnem kinyögtem azt a kérdést, ami már olyan régóta nem hagyott nyugodni.
- Az a lány, Jisoo... ő Suga barátnője? – kérdeztem alig hallhatóan.
- Hivatalosan nincsenek együtt, és szerintem nem is lesznek, legalábbis egy ideig biztosan nem. De Yoongi még mindig nem mondta el a többieknek a babát – válaszolta, majd szomorúan megszorította a kezemet.
- Szerinted mit kéne vennünk? – váltottam témát gyorsan.

Másnap reggel izgatottan ébredtem fel. Ahelyett, hogy a reggeli rosszullétre hivatkozva az ágyamban fetrengtem volna, egyből felkeltem és megcéloztam a fürdőt. Letusoltam, megmostam a hajam és az arcom. Kevés sminket raktam fel, a hajam pedig megszárítottam, és hagytam, hogy természetes hullámokban hulljon a vállamra. A köntösömben lopakodtam vissza a szobámba, figyelve arra, hogy még véletlenül se ébresszem fel Galent. Felvettem egy fekete topot, farmert, egy Adidas pulcsit, és futócipőt, ehhez pedig hozzáadtam egy rózsaszín virágkoszorút, és késznek nyilvánítottam magam. Egy hátizsákba beletömködtem a laptopom, sok-sok töltőt, fülest, és kábelt, egy farmerdzsekit, meleg zoknit, valamint egyéb fontosnak ítélt tárgyakat, majd a bőröndömet magam után húzva kimentem a nappaliba.
- Hamar kész lettél – hallottam Nam hangját. Felé fordultam, majd magamhoz öleltem.
- Izgulok – vallottam be.
- Ettél már? – kérdezte. Mintha egy második apám lenne, esküszöm.
- Majd veszek valamit a repülőtéren – vágtam rá, azzal kimentem a bejárati ajtón.

All the love, Ch