Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

Do it myself

09

Egyre több nap, és hét telt el, és bár a fiúk folyamatosan szórakoztatattak valamivel, a nyomozásban semmi haladás nem történt. Egy kedd reggelen még a szokásosnál is korábban keltem fel. Csendesen felvettem egy halványrózsaszín, aránylag mélyen dekoltált ujjatlant, egy kék szoknyát, a szürke Conversem, és a hajnali hidegre való tekintettel egy farmerdzsekit, majd anélkül, hogy virágot tűztem volna a hajamba, kidobtam az ablakomon a táskát és én is kimásztam utána a földszinti ablakból. Úgy néztem ki, mint egy ötéves, akit egy strici nevelt, de a nemes cél érdekében bármit. Gyalog sétáltam el a közeli rendőrőrsre. Legnagyobb szerencsémre egy öreg, kopaszodó éjszakai portást alkalmaztak, aki már az öltözékem láttán megnyomta a beengedő gombot.

- Elnézést, hol van Cox nyomozó irodája? – kérdeztem tőle suttogva. Szótlanul mögém mutatott, majd leírt egy papír fecnire egy 114-es számot és felém nyújtotta, majd újra belemélyedt az újságolvasásba. Csendben indultam meg a kijelölt irányba, és a hosszú folyosón a 114-es irodát kerestem. Mikor megtaláltam, a biztonság kedvéért bekopogtattam, de nem jött válasz. Óvatosan benyitottam, majd látva, hogy üres a helység, az ajtót belülről kulcsra zártam és gyors keresgélésbe kezdtem. A széles asztalon elhelyezkedő papírrengeteg legalján találtam meg Galen ügyének aktáját. A szobában elhelyezkedő fénymásolót gyorsan bekapcsoltam, majd miután minden szükséges papírom megvolt, visszaraktam mindent oda, ahonnan elvettem. Kifelé menet a portás fel sem nézett, így teljes nyugalomban sétáltam haza. A nap már ébredezett, mikor én bementem a bejárati ajtón. A sötétben a nappalim a sok matraccal úgy nézett ki, mint egy menekültszállás. A szobám felé kezdtem lopakodni, mikor a nevem hallottam.
- Mit csinálsz? – kérdezte Hobi félálomban. Basszus.
- Hát nem emlékszel, most jöttünk vissza a... a balettelőadásról! – rögtönöztem. – Aludj, majd megyünk holnap is – mondtam. Hoseok lassan bólintott, majd békésen lehajtotta a fejét a párnára, és pár pillanat múlva már aludt is. Abban a pillanatban, mikor beértem a hálóba egy hangos sóhaj szakadt ki belőlem.
- Tudtam, hogy az ablakon kellett volna bejönnöm – suttogtam magamnak. A ruháimat átcseréltem egy szürke pólóra, fekete sortra, pulcsira és sportcipőre cseréltem, majd egy színes koszorút raktam a hajamba és már készen is voltam. Az asztalomról felvettem a laptopom, és mellétéve a megszerzett aktát elkezdtem nyomozgatni.

Éppen a nappaliban ültem, és kissé unottan dobáltam a labdát Blue-nak, aki lelkesen szaladt a játék után, majd hozta vissza azt, mikor Yoongi lépett be a kertből, egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Nari, ráérsz? – kérdezte, miközben azokkal a gyönyörű szemeivel rám nézett. Apró mosollyal az arcomon bólintottam, és elindultam a hálószoba felé, hogy négy szem közt tudjunk csevegni.
- Minek örülsz ennyire? – kérdeztem, miután levágódtam a puha ágyamra.
- Csak azon gondolkodtam, hogy esetleg lenne-e kedved eljönni velem valahova – vágta rá, majd mellém feküdt. Meglepetten és kissé ijedten pillantottam rá, de Ő csak felém fordult és a szemeim kezdte tanulmányozni.
- Hova?
- Az meglepetés.
- És mikor? – sóhajtottam nagyot.
- Most – mondta úgy, mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
- Most?
- Igen – válaszolta, majd elmosolyodott, felült és elindult az ajtó felé. – És ez egy randi, de öltözz kényelmesen, és zárt cipőbe, és hosszú nadrágba – figyelmeztetett.
- Szóval randira hívtál – vettem tudomásul, majd zavaromban lehajtottam a fejem.
- Bizony – mondta. Mielőtt elhagyta volna a szobát, nyomott a homlokomra egy puszit. Az ajtó becsukódott mögötte, én pedig továbbra is kábultan néztem magam elé, miközben a szavait játszottam újra a fejemben.

Ez egy randi.

Még mindig sokkos állapotban sétáltam a szekrényem elé, és kezdtem el azon gondolkodni, hogy mit vegyek fel.

Az agyam fogaskerekei lassan forogtak, de végül sikerült elő, majd felvennem egy fehér, laza szabású felsőt, egy kényelmes farmert, egy futócipőt és végül a lágy, nyári szélre való tekintettel egy szürke pulóvert. A fejemen megigazítottam a koszorút, majd boldog mosollyal az arcomon mentem ki a szobámból. A nappaliban Suga ült, majd mikor meglátott, hatalmas mosollyal az arcán felállt.
- Gyönyörű vagy, Tündérem – mondta, majd az ölelésébe zárt. Lábujjhegyre álltam, hogy a vállára tudjam emelni az államat. Ahogy körbe pillantottam, Namjoonnal találkozott a szemem. Hatalmas mosolyt villantottam rá, majd egy „Mizu?"-t tátogtam neki. Válaszul a mutató és a hüvelykujjából egy apró szívecskét készített és felém mutatta. Apró kacaj hagyta el a szám, mire Yoongi egy picit elhúzódott tőlem.
- Imádlak – suttogta.
- Én is – válaszoltam, enyhe zavaromban. Ujjaival kissé felemelte az állam, így a szemembe tudott nézni. Végigsimított a hajamon, majd ajkait az enyéimnek préselte. Akaratlanul is közelebb léptem hozzá, mire Ő a kezeit végigvezette az oldalamon, majd mikor a csípőmhöz ért, kicsit még jobban magához húzott.
- Indulhatunk? – kérdeztem csókunk végeztével.
- Természetesen, Tündérem – válaszolta, majd kezem után nyúlt és az ajtó felé kezdett húzni.

Hosszú utazás után végül egy lovardánál álltunk meg. Yoongi átkarolta a vállam, míg én csak kidülledő szemekkel bámultam a körülöttünk legelésző lovakra.
- Tényleg elhoztál lovagolni?
- Gondoltam, hogy egy tündérnek mesébe illő randi kell.

Rapmon szemszöge:

Ahogy Nari mosolygós feje eltűnt az ablak üvege mögött, lehajtottam a fejem és a konyhapultra támaszkodtam teljes testsúlyommal. Teljesen egyedül voltam, a ház Blue lépteitől visszhangzott, míg én csak csukott szemmel álldogáltam. Megpróbáltam filmet nézni, vagy kimenni a kertbe, de mindenhol hangosabbak voltak a gondolataim a kelleténél. Eszembe jutott a Narival való első csókom. Amióta megtörtént, azt kívánom, hogy én legyek az első és az utolsó csókja. Néha azon gondolkozom, hogy Ő vajon még emlékszik-e rá. Olyan nehéz nélküle. Egy gondolat teljesen ellepte az elmém. A vendégszobába mentem és a bőröndöm rejtett zsebéből elővettem a borotvám. Az órámra pillantottam, mely szerint már kilenc óra is elmúlt. Szomorúan sétáltam a fürdőbe, ahol a kád szélére ültem le. Lassú mozdulatokkal kezdtem el kivenni a pengét a borotvából. Úgysem számít. Felhúztam a pulóverem ujját, és egy pillanatig átfutott a fejemen az, hogy Nari mit tenne, ha így látna. Egy kósza könny csurgott le az arcomon, melyet több is követett. Férfi létemre sírtam, de akkor, abban a pillanatban nem érdekelt. A hideg vasat az alkaromhoz helyeztem, majd egy gyors mozdulat, és már éreztem is forró, vörös vért folyni a karomon. Nem is gondolkodtam azon, hogy megpróbáljam-e elállítani a vérzést, nem is lett volna időm rá, ugyanis a bejárati, majd a fürdő ajtó csattanása kizökkentett.
- Namjoon, te mit csinálsz?

All the love, Ch