Stay ↠Suga დ Rap Monster↞ *Befejezett*

I'll find you

17

Másnap reggel, nyolc óra körül előbújtam a hálószobából. Egy élőhalotthoz hasonlóan mentem ki a konyhába. Hatalmas, szürke pokrócom, melyet magam köre csavartam, a talajt súrolta. Rosszkedvűen vettem tudomásul, hogy Yoongi a kanapén ülve tévézett. Lehajtott fejjel settenkedtem el mellette azt remélve, hogy észre sem veszi a létezésem. Pont úgy, mint mikor másodikos koromban a fiú, aki tetszett megkérdezte a nevemet. Akkor úgy két éve voltunk osztálytársak. Ezt az emlékem halványan megmosolyogtam, majd csendesen elővettem egy bögrét, melybe hangtalanul öntöttem bele a tejet.
- Tényleg azt hitted, hogy nem vettelek észre? – suttogta a fülembe Yoongi. Fejem megcsóválva toltam el magamtól. – Nari, meg kéne beszélnünk – jelentette ki.
- Tudom – mondtam, majd az akkora elkészült kakaómmal együtt visszamentem a hálóba és magam mögött ismételten kulcsra zártam az ajtót. Ahogy újra végigfutottak az agyamon a tegnap eseményei, szemeimbe ismét könnyek gyűltek. Hosszú idő óta először néztem meg a telefonom. Az előző nap délutánja után sem időm, sem kedvem nem volt különösebben semmihez. Az apró, fehér készülék szerint 8 nem fogadott hívásom volt Namjoon-tól, míg Yoongi tonnányi üzenetet hagyott, mind SMS-ben, mind hangrögzítőn. Ezen kívül egy nem fogadott hívás Jimintől, néhány facebook üzenet V-től, és egy link, melyet Jungkook küldött.

Nagyon szerettem volna válaszolni az összes üzenetre, de nem volt hozzájuk lelki erőm.
Magamat hibáztattam a tegnap történtekért, elvégre én voltam az oka annak, hogy Suga és Nam egymásnak estek. Ahogy ez a mondat végigfutott az agyamon, lelki szemeim előtt Yoongi arca jelent meg. Bár nagyon ügyesen eltakarta a hajával, és egy kis sminkkel, arcán több nyoma is maradt a verekedésnek. Szeme körül hatalmas, kékes lilás monokli ékeskedett, míg szája fel volt szakadva. És ez csak az arca volt. Megráztam a fejem, mintha ezzel bármit is segítenék magamon, majd a szekrényemben kezdtem el kutakodni, míg végül az ágyamra egy szürke melegítő nadrágot, kék pulcsit, és bolyhos zoknikat dobtam le. A kikészített ruhadarabokat gyorsan felvettem. Alig ültem le az ágyamra, meghallottam a csengő hangját. Meglepett arckifejezéssel nyitottam ki a szobám ajtaját, majd sétáltam ki rajta. Ajtót nyitottam, és legnagyobb meglepetésemre Cox nyomozóval találtam szemben magam.
- Jó reggelt, Nari – köszönt mosolyogva. Látványom egyértelműen megdöbbentette.
- Jó reggelt, David – küldtem felé egy erősen vérszegény mosolyt majd beengedtem a házba.
- Jó hírekkel tudok szolgálni – csapta össze a kezét.
- Jó reggelt – lépett ki a vendégszobából Namjoon. Póló és nadrág nélkül. Egyetlen bokszerben állt az ideiglenes szobája előtt, és csodálkozva pislogott a rendőrre, aki szintén nagyot nézett Nam megjelenésére.
- Na jó, mégis mi történt itt? Nari úgy néz ki, mint akit megnyúztak, te fiam össze vagy verve mindenűt, és mégis hová lettek a ruháid? Meg a bonyolult családfa többi tagja? – fakadt ki Cox.
- Yoongi itt van, a többiek visszamentek Koreába – tájékoztattam a felügyelőt.
- És veled mi történt? – nézett ismét Namjoon felé David. Persze Nam időközben belebújt egy szürke melegítőnadrágba és egy fekete pólóba, arcán azonban továbbra is jól látszódtak a tegnap szerzett horzsolások, lila foltok, valamint a kezét vastag kötés borította a csuklója körül.
- Testvéri verekedés – legyintett, mintha valami egészen apró dologról lenne szó. A rendőrünk sokkal nyugodtabb arckifejezéssel bólintott.
- Mondhatom tehát a nagy hírt? – kérdezte Cox. Türelmetlenül bólintottam, jelezve, hogy nem díjazom azt, hogy megvárattat – Galen telefonos kapcsolatba lépett a rendőrséggel. Tudjuk, hogy hol van, és azt is, hogy milyen körülmények között. A kötelező titoktartás miatt sajnos nem mondhatok többet, de ha minden úgy megy, ahogy azt elterveztük, egy hét múlva már itt lesz a bátyád – jelentette be, utolsó szavait nekem címezve. Hirtelen minden haragom és szomorúságom elszállt, és a hírhozót részesítettem egy hatalmas ölelésben.
- Köszönöm szépen – suttogtam úgy, hogy csak David hallhassa.
- Ez a munkám, igazán nincs miért hálásnak lenni – szerénykedett, de látszott rajta, hogy a szíve mélyén ő is büszke magára.

Amint David elment, a hatalmas jókedvemből visszatértem az enyhén depressziós érzelmeimhez, így a laptopom társaságában bevonultam a szobámba. Gondterhelten kezdtem el üzleti mailekre válaszolgatni, amikor kinyílt az ajtóm.
Namjoon lépett be a szobába és a maga mögötti ajtót kulcsra zárta.
- Nari, beszélnünk kell. Tudom, hogy nem akarsz, de akkor is meg kell hallgatnod – kezdett bele a mondandójába. – Sajnálom. Ötletem sincs, hogy mi volt velem tegnap, és nem is magyarázom tovább, mert tudom, hogy nem vagy hülye, és azt is pontosan tudom, hogy van fogalmad arról, hogy miért volt ez az egész. Nem is azt kérem, hogy bocsáss meg, csak azt, hogy ne magad hibáztasd – ért mondandója végére. Néhány pillanatig emésztgettem a szavait.
- Nam, én szeretlek téged – mondtam, pontosan tudva, hogy itt még a falnak is füle van. – De Yoongiba szerelmes vagyok – suttogtam.
- Tudom, édes – mondta halkan, majd óvatosan magához ölelt.

Két nap múlva minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Persze Yoongival egyből beszéltem, de az, hogy a két srác kibéküljön, kicsit több időbe telt.

XNaEOWRӥ

All the love, Ch