Életem mozaikja...

Dominiknak

Miért ilyen nehéz kiszeretni belőled?

Mióta szembesítettél azzal, hogy belédszerettem és kioffoltál, azóta mardos az őrület.

Azelőtt a kimondatlan, bizonytalanság miatt nem is figyeltem a pillangókra a gyomromban, bár fura volt, hogy rám tört a féltékenység érzete, mikor egy lánnyal beszélgettél. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy te számomra csak egy srác vagy az egyetemről, akit a neve miatt elhatároztam, hogy megutálok, de nem jött össze...

Nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire fontossá válhatsz számomra, hogy akár az éjszaka közepén is simán kipattanok az ágyból a nagy filmkeresés közepette és a nyugis egyedüli estét felváltom a társaságodra... de beloptad magad a szívembe... nagyon...

Hiányoznak azok a séták, a hülyeségemen való kiégésed jelenete, a furábbnál furább történeteid és a boldog nevetésed - bár utóbbi kettőt még mindig hallgathatom nagy örömömre.

De miután beközölted, hogy nem vagyok az eseted - az első alkalomnál, a villamosmegállóban este - összetört a szívem, és azon agyaltam hogy nem vettem észre? Hogy hazudtam magamnak azt, hogy nem jössz be? Hogy merülhetett fel mindezekután a fejemben, hogy mi valaha is együtt lehetünk?! És jönnek a "mi lett volna, ha..." gondolatok...

Mi lett volna, ha... azon az éjszakán nem blokkolok le a szájra puszidtól?

Lehet csak egy kalandod lettem volna és könnyebb lett volna túllépni rajtad, nem pedig egy barátod, aki próbál kiábrándulni belőled, de olyan béna, hogy nem sikerül neki. Nem válnak be azok a taktikák, amik a többi srácnál túlságosan is jól működtek.

Próbáltam távolságot tartani, haragudni rád, bunkózni veled, hogy te haragduj rám és ne keress. Viszont mikor nagy kihagyások után visszajöttél vagy én közeledtem feléd... mint egy tini lány belül úgy újongtam. Tudom. Hülye vagyok és fura.

Szeretem az ölelésed, az illatod és ahogy szavaknélkül olyan tudatalatt túl könnyen kapcsolódunk egymásra. Túl könnyen. :)

A szívem hasad ketté minden egyes alkalomkor, mikor felhozzuk, hogy jobb nekünk barátként, ami biztos így van, az agyamban eldöntöttem és millió módon megmagyaráztam, de a szívemet vonzod.

Nem tudom miért, nem értem hogy csinálod. Talán pont az a titok, hogy nem akartunk semmi komolyat. Talán pont azért vonzódom hozzád, mert nehezen megközelíthető lettél és értékelem a személyiséged, bár tudom, hogy nem illünk össze. De valahol izgat az, hogy én küzdhetek kicsit érted, a figyelmedért.

A bókod hol megnevettetett, hol növeli az önbecsülésem. Szeretek melletted nőként igazán nőiesen megjelenni, úgy érzem melletted lehet, és néha mintha elvárás is lenne, különben automatikusan elkezdek gyerekes módon rivarizálni vagy valami ilyen hülyeség.

Már jóideje gondolkoztam azon hogyan mondjam el mindezt neked, fejben ezerszer elmondtam már neked mi a szitu. Hogy Gergővel is az volt a célom, hogy téged kiverjelek a fejemből. Vasira azt hittem végre überelhet téged, erre megmutatta mennyire nem férfi és kiábrándító. Sárkány meg full más dimenzióba repít, ott végre nem keresem az ölelésében a tiéd, nem gondolok arra milyen volt veled aludni - és egyedül csak ő tudta ezt elérni (pedig ez igazán magas szint).

Ne tudd meg mennyire őrítő egyfolytában arra emlékezni milyen jó volt veled, pedig nem te vagy mellettem és nem is leszel úgy soha...

Bár tuti rájátszik az is, hogy a rossz tapasztalatok felértékelték a rólad készült emlékeim nagyrészét. Hiszen melletted sem voltam full nyitott, mint most Sárkány mellett (sem), de mégis olyan könnyű volt megbízni benned. Olyan természetes volt közelengedni téged magamhoz addig a bizonyos határig.

A másik indok, amiért távol igyekeztem maradni tőled az az, hogy nem akartalak kikészíteni. Nem akartam rossz hatással lenni rád. Nem akartam, hogy szenvedj miattam.

Ha más srácról lenne szó, akkor nem érdekelt volna, rég összetiportam volna a szívét és otthagytam volna. De hozzád furcsamód úgy ragaszkodom, hogy nem értem.

Olyan szívesen elmondanám neked mindezt, de mindig arra jutok, hogy ezzel nem vagyunk előrébb. Nem tudnánk mit kezdeni vele. Szóval ezt a sok nyomasztó baromságot, amiket érzésnek hívnak ide kiírom, hátha segít elfeledni mennyire oda vagyok érted és talán így nem fogok rád gondolni annyit.

Sokszor akaratból másik srácra gondoltam, máson járattam az eszem, de igazán nehéz volt, főleg az ölelésed után, ami miatt mindig úgy éreztem, hogy egy igen fontos személy vagyok a számodra.

De mikor észbekapok és el akarlak engedni te nem engedsz... Pedig én csak nem akartam elnyújtani az ölelést kínosra, de olyankor mindig azt érzem, hogy az épp egy töltődés számodra, gondolom. Vagy megint túlagyaltam mindent, mint mindig...

Szarul érzem magam emiatt. És nem tudom mit kezdjek ezzel. Szeretnék felkiáltani az égbe, hogy írjanak más forgatókönyvet, mert ez rohadtul fáj... a friendzone-olás ezen az oldalán lévő lét. Kegyetlen a karma.

2023.11.23. Csütörtök. Mikor csütörtököt mondott a józan ész és taposóaknára lépett inkább a szív...