Életem mozaikja...

NÖKSZT TÚRA

Az egész még talán januárban kezdődött, mikor is felvetettem az ötletet, hogy menjünk el túrázni Tiktikkel és drága öcsémmel.

Ja, hát persze! Hisz a barátaim szerveztek január 23-ra egy túrát a Hüvös völgyi gimnáziumból... Várjunk csak! Valami nem jó... *gondolkodós arc*

Hupsz! Nem a gimiből, hanem szimplán a Hüvös völgyből indultunk és a Normafához kirándultunk, két kilátót is érintve. Ott volt G, fogadott bátyám, Lilla, N és egy random Gergő.

Gergőt mindannyian ott láttuk először élőben, még N is, aki elvileg régebbeől ismeri és informatikai segítséget kért tőle.

Na, már most megjegyezném, hogy ez a túra szervezősdi annyira megtetszett, hogy ennek hatására kezdtem el szervezni a februári túrát a kistesóimmal.

Most jut eszembe, hogy amúgy ez az egész decemberben kezdődött bimbózni, pedig akkor is csontrázó hideg volt.

És igen, télen mentünk túrázni. Jól olvasod. Széjjel fagyhattunk volna, de januárban pont egy enyhén szeles és napsütéses vasárnapot fogtunk ki.

Ellentétben a február 19-i túrával, amit szerénységem szervezett le és szeretett családtagjaimnak ajánlottam. Köztük fogadott bátyámnak, idősebbik húgomnak, vérszerinti öcsémnek és újonnan szerzett -nem lopott, alig használt, kicsit ütődött- fogadott öcsémnek.

Direkt hívom most így őket, hogy minél több szó legyen ebben a fejezetben. :3❤️

Szóval! És tettel... Aznap annyira szeles volt az idő, hogy majdnem Mary Poppins szerepbe kerültünk esernyő nélkül.

>>Szárnyam nincs, mégis száááálok! *becsapódás* /Jégkorszak, oposzum, vagy mi a szösz/<<

12 km-es volt a túra, a Domonyvölgyből indulva Babatot bejárva (khm, romkastélyban nem voltunk, ahhoz még túl fiatalok... Ja, meg amúgy se mennék, hiszen omlás veszélyes, ez természetes hehe 😅) visszaértünk a nagy mezőkön keresztül a kiindulási helyre.

Ezzel mind nem igazán volt gond. Kábé ötször tereltem rossz útra a kicsiket - jut eszembe, bátyuskám végül nem jött, más családi okok miatt -, de megtaláltuk a helyes, keskeny ösvényt, amely meredek dombokon keresztül vezetett és mesterségesen illetve természetes erdőkön keresztül is. Jó sok vadlessel megszórva, pár nyíráson (vagy hogy hívják, mikor az erdőben egy relatívan keskeny sávban kivágják a fákat) és vagy két lovarda mellett elhaladtunk legalább, természetesen halásztavak meg kvadosok is színesebbé tették túránkat.

Na igen, ám nem volt ez ilyen egyszerű! Azt hiszed ennyi volt a kaland és a szórakozás?? Hát nem!

Nos... Ott tartottam, hogy visszaérkeztünk Domonyvölgybe olyan 16:15-kor kb... Amivel mindössze annyi volt a gond, hogy menetrend szerint 16:14-kor jött egy busz, azonban -mivel az út mellett mentünk a buszmegállóhoz- nem láttuk a buszt elmenni.

És! Olyan SZUPERÜL van kitéve mikor melyik busz jön és hova visz, hogy majd' fel robbantam az idegtől... Ja, nem. Egy óra után, mikor már anya is hívott, hogy hol vagyunk már, na akkor voltam nagyon ideges, bár próbáltam arra koncentrálni, hogy nyugodtan fékezzem meg húgomat, aki elvette fogadott öcsémtől a tatyóját (hátizsák, ha valakinek nem esne le). Amúgy...ők ketten...nagy lökött, kamaszok!! Öcsém! Csak kapta a savazást.

A busz persze nem akkor jött, amikorra kiírta a tábla, és nem is akkor jött, mikorra kiírta a Google maps... De legalább hazajutottunk...

Ennek a három jómadárnak vettem csokit, nyalókát és kimdert, a szőlőcukrot meg se bontottam, és úgy röhögtünk, szaladtunk, beszélgettünk a világ NAGY dolgairól, hobbikról meg ilyesmikről, mintha fogadott öcsém is család tag lenne...azaz éppen lesz.

Ők igazán gyerekek...khm, akarom mondani, kamaszok lehettek, én meg vigyáztam rájuk.

Annyit mesélnék még, de a vicceseket, szerencsétlenkedéseket majd egy kövibe, ha van rá igény.

Úgyhogy egyenlőre ennyit.
További szép napszakot! Vigyázz magadra és úgy is jön a tavasz, menj te is ki a friss levegőre a haverokkal vagy a családdal! ;)
Tschüss!