Életem mozaikja...

Két hét... Hogy kivel?!

Nyaralás. Velenceitó. Kajak. Tesók. Táborozók. És még más is...

  Eskü azt hittem ez egy valóra vált rémálom lesz. De nem. Pozitívan csalódtam édesapámban. Ami azt illeti... Ennek fixen meglesz a maga böjtje. Viszont ez érdekel most a legkevésbé.

  Június 18., péntek. Az első találkozás Cicafiúval... Ja, várj csak! Nem is erről szól a rész. Hupsz, na váltsunk.

  Szóval június 19., szombat... az átadás napja...
  Hosszú évek után most töltök először több időt apával páróránál. És igen, eléggé paráztam vajon hogy reagál. Arra számítottam, hogy csak három napig fog tartani az ,,idilli légkör", amit meg kell hogy jegyezzek: hozzá (régi viselkedéséhez) képest normálisan viselkedett, többnyire.

  Ami nagyon meglepett és megdöbbentett az az, hogy sokat dícsért, viszonylag türelmes volt hozzánk.
  Amire számítottam: elhalmozott jóval, a kimaradás miatt (mert a járvány ideje alatt nem vitte el a kicsiket, én meg épp nagyon utáltam őt és mindent megtettem, hogy minimálisan tartsam -vagy ne tartsam- vele a kapcsolatot).
   Barátkozós, kedveskedő, hízelgő, önsajnáltató, elvárásokat szabó beszéde így sem maradt el.
  Jellemző.
  Ahogy várható volt, feltételekhez kötötte a sok ajándékot (ruhákat, cipőket, bicikliket, programokat, laptopot... stb.), Ha tartjuk vele a kapcsolatot. Meg kell hagyni, ez alapvetően normális és evidens kérés.
  De magától értetődően én minimálisan fogom ezt megtenni. Végülis mégiscsak az édesapám. Mondta, hogy neki elég néha egy-egy kép ,,Né! Itt jártunk. Te hogy vagy?" felírattal, vagy valami hasonlóval. És persze a közös programok alkalom adtán, hogy ne érezze azt, hogy kihasználtuk és becsaptuk őt.

  De álljunk csak meg egy pillanatra!

  Hogy mi csaptuk be őt? Na azt már nem! Ez mi már?
  Meg mikor árulónak nevez, meg mikor kitagad, hogy mi már nem is vagyunk az ő gyerekei, és ezekhez hasonló ,,szépségek".
  A kihasználás helyett felhasználást mondanék. Felhasználom az alkalmat, hogy megkapjam azokat a dolgokat, amire szükségem van. Pl. laptop az egyetemre, bőrönd... stb.
  De ő ajánlotta fel, én pedig éltem a lehetőséggel. Úgyhogy nem volt olyan dolog, amit ne kérdezett volna meg, hogy : ,,Ezt szeretnéd? Kell neked ez vagy az? Én nagyon szívesen megveszem."
  Tény, hogy nagyon sok mindent szerettem volna megkapni, például egy kedves, segítőkész bíztató, mellettem álló, védelmező apát, aminek az illúziója némiképp el volt játszva ezalatt a két hét alatt.

  Tudod. Csak a szokásos: le akart nyűgözni, a bizalmamba férkőzni, ezért maradt nagyjából végig velünk és csak a vizsgái idejére ment el.
  Nos, az a helyzet, hogy egyébként a kicsikkel nem töltött volna ennyi időt. Meg látszott is rajta, hogy kicsit ő is pihenni akar, emiatt a felelősség egy részét rám hárította, ezzel persze suervezői hatalmat is biztosítva nekem.

  Értsd: én döntöttem el hova akarunk menni négyen. Jó, nem minden alkalommal. Viszont bevásárlásnál is megmondtam miket vegyünk, a kicsik meg pakolták a nasikat.
  Amúgy jó felnöttnek lenni.
  De most totál úgy érzem a fejembe szállt az egész és mintha egy beképzelt kis leányka lennék, aki azt hiszi övé a világ, pedig meg is lett jegyezve az első napokban, hogy mennyire szerény vagyok.
  Csudába! Az arany közép út nincs meg. XD Csak végletekben élek.
  Amúgy nem igaz, tény, hogy visszahúzódó vagyok, de nem vagyok antitársaságfüggő. A saját kis biztonságos embereimet szeretem. Meg akiket szimpinek látok, érzek és megszavazom nekik a bizalmat. Akár egy beszélgetés erejéig, vagy akár több, ez tőle is függ.

Na, visszatérve a két hétre.
  Már megint hova a kakaóscsigás pékségbe barangoltam el témában?😂
  Voltunk körbebiciklizni a Velenceitavat, majdnem három óra a latt.
  Jó tanács: ne a legnagyobb melegbe menj, vigyél magaddal sok innivalót és valami energia adót (pl. szőlőcukrot). Ja, és egy szakaszon az autó úton kell tekerni, meg van egy viszonylag rövid, de annál rázósabb szakasz. És hogy mitől? A sok gyökértől, természetesen, mert erdei útszakasz az, amit már rég nem újítottak fel, ott lassan menj!

  Wageboard, asszem így írják azt a vízi sportot, amit kipróbáltunk. Nekem, mint eddig oly sok sport, ez se jött be. Eszti viszont kiályul ráérzett. Vagány volt, ahogy ott ment és nem hasalt bele a vízbe, mint mi. Eh, vagy hanyatt is vágódhatott volna, mint szerény személyem, aki nem volt képes ráállni a deszkára és megtartani magát, khm.
  Padu, szégyelld magad! Látod? Ennyit számít az, ha sportolsz vagy nem. Neked is mostmár ideje lenne valamit elkezdeni és nem abbahagyni, mint a többit.
  Jó' van! Hagyjá' már! Majd... Talán.

Kajakoztunk is és naponta legalább egy órát úsztunk (két napot leszámítva).
   Volt a másodikhét második felében szélvihar is, sok.
  Oh! Azt majdnem elfelejtettem elmesélni neked, hogy az első héten kőházban, míg a másodikban mobilházban voltunk.

És hogy mi a különbség? Pro és kontra érvek jöhetnek? Oké. :)
  Kőház: egy szobás, sorház; egy ablakkal, két emeletes ággyal és két nagy szekrénnyel; nagyon felmelegedik és hiába volt napnyugtától egészen reggelig tárva-nyitva a szúnyoghálós ablak, még így se hűlt le eléggé, plusz nagyon hamar elhasználódott a levegő. Szóval jobban megérte a melegebb árnyékban kint ülni, mert ott legalább friss levegő volt és fújt a szél.
  Mobilház: két hálószoba van, szobánként egy-egy emeletes ággyal, konyhával, étkezőasztallal, egy zuhanyzóval (ahol tükör és kagyló is volt) és egy külön wc helyiséggel (itt úgyszintén volt kagyló és tükör); az ablakok többnyire szúnyoghálósak voltak, a ház annyira nem melegedett fel, mint a kőház. De akkor tudott megfelelően lehűlni (és itt kiemelném a megfelelőent), ha szürkületkor kereszthuzatot csináltunk, mert később előjöttek a szúnyogok és a nem szúnyoghálós ablakokat olyankor praktikus becsukva tartani, viszont emiatt már megszűnik a kereszthuzat.
  Ami még igazán zavaró, hogy van kilengése, vagy hogy írjam le? Meg lehet érezni ha valaki sétál vagy ha fúj a szél, a mobilházhoz csapódó faágak is hangosak, vékony falai miatt a kinti zajokat se szűri olyan jól. Ráadásul, ha nem tettük volna el a kinyitott kajákat, akkor mégjobban beözönlöttek volna a hangyák. Mert ha kinthagytunk mondjuk egy golyócskás szívószálat (aminek nem tudom a nevét, de biztos tudod: tejbe teszed és azon keresztül iszod, akkor megízesíti a feloldódó sok kis golyócska), akkor egy kis idő után már egy maroknyi hangya lepi el és belemásznak -Matyi ezt úgy oldotta meg, hogy vizet eresztett át a szívószálon, hogy a lefolyóba kerüljenek a hangyák, aztán a kinti kukába kidobta. És volt hangya party, nincs hangya party.

Ennyi.

Jah... Ez még július elején lett írva... Bocsika! ':D