Életem mozaikja...

Aggodalomra semmi ok!

Vagy mégis?

Ha van egy problémád, például írsz egy dolit valamiből és rohadtul rástesszelsz, akkor van egy olyan bizonyos esetekben praktikus módszer, hogy keresel egy nagyobb problémát, ami miatt elkap az ideg (értsd: másra tereleősik a figyelmed, emiatt tudsz az eredeti problémához voszonylag higgadtan állni és lereagálni, mivel az lesz a kisebbik bajod). Így már nem fogsz annyira aggódni a doli miatt.

Viszont arra figyelj, hogy ne legyen akkora nagy probléma, hogy egyáltalán ne tudjál foglalkozni az eredetivel!

Miért?
Sziplán mert nem praktikus...

Lsd (=lásd) mikor én készülök nagyban a vizsgámra, de beszélgetek egy fiúval. Eztel még nem lenne önmagában akkora probléma. De azzal inkább, hogy elkezdtem kiírni a gimis verseimet a saját kezüleg készülő könyvembe és találtam egy verset...

Hogy melyik vers volt az? Megtalálod itt wattyn a Vágy... verseskötetemben Csak mi ketten címen.

Én ezt a versemet 2019. decembében írtam, ekkor még nem ismertem ezt a fiút. Az a para, hogy amit leírtam meg is történt úgy, ahogy leírtam...

Amivel egyébként nem jelentett volna problémát, ha a srác nem döbbent rá, hogy egyébként beleszerettem...

Na igen... Szóval emiatt jobb, ha megválogatod mi az a nagyobb dolog, ami miatt aggódsz az eredetinél... Mert ez mind május 31-én történt Messengeren és én június másodikán, azaz ma vizsgáztam. Viszont emiatt a felismerés miatt abszolút nem tudtam a tanulásra koncentrálni.

De hála Istennek szerdára, vagyis tegnapra sikerült valamelyest elérnem magamban, hogy ne öljem meg magam, ne menjek világgá és ne mondjam le a pénteki programomat ezzel a fiúval...

Nem is tudtam eldönteni kivel tudnám megbeszélni ezt a számomra kínos szitut, szóval emiatt is írom ide. Nem beszéltem erről senkinek, csak megemlítettem a marveles csoportnak, ők üeg nem kérdeztek rá. Még kicsik és van nagyobb problémájuk, mint az én érzelmi kifakadásomat olvasni.

Ez teljesen megérthető. Végülis felnőtt vagyok. Úgyhogy meg kell tudnom oldani önállóan a gondjaimat.

Ebből az a tanulság, hogy ne lepödj meg, ha kiderül, hogy belezúgtál valakibe. Ne árts se magadnak se másnak! És a hülye érzést küzd le! Ha parázol valami miatt, akkor keress megoldást.

Hogyan?

Tisztázd magadban mi a problémád konkrétan és mi a forrása! Keresd a megoldást és tegyél is érte, hogy megoldódjon!

Nem sikerül? Mégrosszabb lett, mint volt? Akkor engedd el! Néha hagyni kell, hogy maguktól alakuljanak a történtek.

Vannak problémák, érzések, amiket elnyomunk magunkban. Ezeket elő kell szedni, mikor van egy kis nyugtod (este, amúgyis rádtörnek a nyomasztó gondolatok, emlékek, akkor rakd már azokat helyre) éld át őket és tedd a helyére.

Vannak olyan terhek, amiket képtelenek vagyunk önmagunk elbírni, ezeket meg kell osztani vagy letenni.

Éééés tessék! Életbölcsességel, amiket én is összeszedtem valahonnan. Plusz saját tapasztalatok.

Amúgy csak egy vizsgám van hátra és enyém a nyár... Nagyon remélem, hogy átmegyek kutatásmodszertanból és az ének feladatokat is le kéne tudnom minél hamarabb. Aztán jön a meló, nyelvvizsgára készülés, költözés - megint -, és egyéb kellemes események.

Oh! A Bagossy koncertet majdnem elfelejtettem, a Follow the Flow után kicsit más státuszba helyezem a konvertélményeket. Azt tudtam, hogy sokan mennek. De hogy ennyire sokan?!! Rendesen emberfobiám lett, amit sikerült pánikroham mentesen túlélnem. Lépni nem tudtam, de legalább jol hallottuk a srácokat. Mindenképp érdemes elmenni a koncertjükre, más élmény, mint csak hallgatni a klipjüket.