Az a helyzet, hogy néha úgy érzem, hogy ahány társaság, annyi világ jön létre, vagy univerzum, de hívhatnám dimenzóbak is.
Mint a Messenger csoportok, a való életben is olyan sok csoportban lehetünk benne, hogy egy idő után némelyikről meg is feledkezünk, hogy tagja voltunk valamikor...
Felejtés... Vicces. Múlt évben tanultam róla, hogy valójában nem felejtü k, hanem a felidézés vall kudarcot. Elég érdekes, de pont ezért szeretem a pszichológiai vonulatot. Mert sokmindenre másképp tekint rá, és ez az új világnézet, új megfigyelési szempont sor...
Jaja, vágom. Néha meg olyan, mintha full más bolygóra kerülnénk és mások az alapvető íratlan vagy írott szabályok.
És amikor ezek a világok, most nevezzük annak, érintkeznek.
Mint a Pókember filmben, mikor a multiverzummal kezdenek foglalkozni?
Igeeen! És azt se tudom pontosan melyik univerzum az, ahol éppen vagyok...
Amúgy az egy kicsit para. De ha ezek közé vesszük a képzelet síkját is... Na az még jobban meg kever.
Ahogy az álom valóságillúziója.
YOU ARE READING
Életem mozaikja...
Non-FictionA saját történetemet írom le. Inkább magamnak, mint másnak, de Miki alkalmából megosztom. Lesznek benne fura történések, megfogalmazások- és olyanok, amiket nemigazán tűr el a nyomda papír... talán. Úgy olvashatod, ahogy épp eszembe jut. Mintha pon...
