Életem mozaikja...

Szülinapok hónapja!!😃 JANUÁR 🎁

    Január, a kezdet hónapja, a reménységet adó új év fagyos és zord, ám kihívásai mellett klassz hónap. Csak kár, hogy nincs szánkózni való hó...
  Nos, először is kis szülinapi sorakozó: drága unokabátyám ünnepli pont 4-én a szülinapját. De sikerült tegnap meglepnem őt egy felköszöntéssel, ő most egyetemista. Egyke, és szeret utazni meg hasonlók. Bővebb jellemzésbe nem megyek bele. Legyen ennyi elég, de azt még elárulom, hogy ő is bele tartozik az 'ölelni való' kategóriámba.😁
   Aztán újdonat új hozzám közelálló: Cicafiú lesz 8-án az ünnepelt. Kis fiú még, de csak korban, ám egy naaagyon aranyos, kedves, vicces és egyéb pozitív jelzőkkel rendelkező srác.😊

    /Amit ide beszúrok, az a személyes megdöbbenésem... Hogy mostanában könnyebben chattelek fiú barátaimmal, unokabátyámmal, régi ismerőssel, mint lány barátnőimmel, akikkel a valóságban jobban elbeszélünk, mint így a virtuálisan...😅/

   Utána jön egyik, majd másik barátnőm. 10-én a volt osztálytársam, akit akkoriban testvéremnek éreztem. És 9-én az erdélyi ,,testvérem". (Vagy fordítva? Uhh, bocsi, ebben nem vagyok jó🙄)Persze nem vérszerinti, csak azt hitték egy páran, mert hasonlóak vagyunk. Barna hullámos (kb. közép) hosszú haj, kék szemek, szép arc...💁🏽‍♀️ Nekünk vicces volt ez persze.😄
    Aztán én jövök. 19-e, éjfél előtt fél órával, siettem na...😅 Most pont tizenkilencedikén 19 éves leszek, huuu, nagy dolog!🙃 Amúgy nem volt annyira király 18 évesnek lenni, mint amennyire azt mutatják a filmekben, meg egyéb helyeken... Lehetett volna jobb is, pl. karanét meg vírus nélkül.😆 Na, de én is sokat fejlődtem, tapasztaltam ennek ellenére (vagy hatására...😉) is.
    És jött az ,,indok" - amit csak viccesen úgy mesélünk, hogy azért siettem, mert nem akartam egy napon születni öcsémmel és egyik nénjémmel😆-, január 20-dika, anyum hugának és valamennyiedik ,,szülinapi ajándékom" születésnapja, aki (hasonlóságunk miatt) az ,,ikertesóm", de ezt is az évek alatt kialakult viselkedésünk miatt lett családon belül ránk cetlizve, hiába az a pár év korkülönbség...🎁😇

    Aztán kifogytam a januári szülinaposokból, pedig lehet vannak még...🤔
 
  Na, de akkor sztorizgatááás! Tavaly töltöttem a 18-at ugye, mint megtudhattad. Akkor sikerült életemben először úgy megünnepelnem a szülinapom, hogy én szerveztem le hozzám a partit, a barátnőimet és akkor volt az, amire az Átkozott karácsony(?)-ban utaltam, hogy itt maradt a karácsonyfa, és látszik a fényképeken...😅

  A szülinapomat, miután megszülettet Matyi, együtt ünnepeltük, ha ünnepeltük... Mert olyan is volt, hogy nem tartottuk meg, vagy családilag nem volt semmi a felköszöntésen kívűl. Ami rosszul esett, de van ilyen.🤷🏽‍♀️
  Az mondjuk eléggé furi emlékem, mikor kis 4 éves énem szemében egy strandlabdát tartva a kezemben -ami nagyobb volt, mint a fejem- kíváncsian kérdeztem anyumat:
,,Mikor labdázhatok vele?"- akkor még baba tesóm nyílván nem tudott velem passzolgatni, de furcsa mód mostanság is szeretek vele labdázni, hülyéskedni, poénkodni, parodizálni... stb.😄 Ezért nekem ő egy valódi ajándék számomra, hiába verekedtünk össze kiskorunkban sokszor (és a mai napig úgy össze tudunk veszni, hogy azt nem értem miért?!🤔😆), miután ő is sulis lett.
   De ne aggódj, bátyámmal is bírkóztam, csak mindig ő nyert...🙁 Kivéve, ha hagyta magát pl. szkanderben.😆

Ennyi jutott most eszembe, amit meg akartam osztani veled... Legalább is ebben a témában. Szeretek mesélni, de a sok váltást/idő beli, tér beli, nézőpont beli váltást -úgy veszem észre- kevesen tudják követni, ezért (túl)komplikált Flamingó Dimenziómat megpróbálom átkonvertálni egy értelmesebb és érthetőbb, sőt fogyasztható formába.

De majd meglátod hogy sikerül ez...😜

Tschüss!😸