Életem mozaikja...

Én, Hamupipőke

,,Hozzátok haza este nyolcra!" Oszt éjfélre értünk oda. Mert menőzött a BMW-s srác, ami miatt behalt az autója és nem tudtunk hazajutni.

***

Ásvány - áldás vagy átok? Van olyan örökség, ami csábítóan hangzik-tűnik, ám valójában többet lehet veszíteni rajta, mint nyerni.
Ilyen például egy olyan ház öröklése, amin hatalmas adóság van. Ráadásul a ház lakhatatlan állapotban van.

***

,,Rágcsália sztár írója, legjobb sztorik elhozója: Ge-ro-ni-mo! Újságíró, főszerkesztő..." Jól vagyok, csak rám jött az 5 perc, az öt perces gyerekmese főcímdal éneklése. XD

***

Este van, este van. Ki-ki nyugalomban
Várja, hogy hazavigyenek. Az ovimban
Is csendvan, a játékok is alszanak
Kettyen a mutató este nyolckor, azután elhallgat.
Két kezembe támasztom kicsiny buksimat,
Így bambulok magam elé
És nem értem mi van...

***

Úgy tántorgok, mint részeg ember, pedig csak sötét van...
Ebben az a fura, hogy józanul úgy viselkedek néha, mintha berúgtam volna.
Lehet az alkoholista felmenők szokásait átvettem...?

***

,,Szép élet, k*rva élet, ennél szebb se lehet!
Csak az vesz b*szótárgynak, akinek megtetszel."
Ijj, ezer bocsánat!! Nem tudom honnan jött ez a baromság, de akkor is dúrvának találtam magamhoz képest.

***

Mikor két nő ül egy férfival a kocsiban és mind kioktatják és magyarázzak mit hogyan csináljon, merre menjen stb. Erre megszólal a sofőr:
,,Nem tudom észrevettétek-e, de én ülök a kormánynál"-Kinda Jucinak és Kuki nénjének.
Nem röhög!
Megtörtént eset alapján.

***

Nagymama:-Jajj, soha ne öregedj meg, mert olyan leszel, mint én!
Fiatal:-Miért, mama? Azt szeretné, hogy haljak meg fiatalon?
/Kuki nénje, mikor reggel anyuval és Babi nénjével arról beszélgetünk, hogy miért lesznek rendesek, rendszeretők az idősek./

***

*Sikít miután kopogás nékül berontott a szobába és észrevette Leot*-Neked van pasid! És hazahoztad!
-Neked is szia! -mondja Leo, és furcsálóan méregeti a kislányt, félig felé fordulva, félig a poszterek felé.
-Sis, van pasid!! De hogyhogy? Eddig sose volt. És most hazahoztad őt -mutat a fiúra, közben kikerekedett szemekkel az ágyon sokkban ülő nővérére néz.
-Ezt úgy mondod, mintha tilos lenne.-mondja Leo.
*Kislány kiszalad. Leo kérdőn a lány után, majd a szobában maradt személyre néz. Ő még mindig emészti az imént történteket, maga elé meredve.

***

Mi csak itt szépen meghalunk...
Megszületünk, növekedünk, tipegünk, majd néhány év múlva lelépünk...
Kötődünk, vagy nem. Szeretünk, vagy sem.
Csalódunk, haragszunk, bánkódunk vagy csak szimplán sírunk és vígasztalunk.
Esetleg örülünk, bár nem sokan tanultuk ezt meg.
Mosolygunk, kacagunk önfeledt, szóval egyszerűen boldogok vagyunk.
Szőhetünk nagy álmokat, tehetünk fontos dolgokat, változtathatunk sokat.
Akarhatunk, kérhetünk, szabadok is lehetünk... egy bizonyos pontig.
Tanulunk, tapasztalunk, rácsodálkozunk néha, az élet szép, ha...
Megtaláljuk az igaz szerelmet; olyanok vesznek körbe, akik viszont szeretnek, minden szükségletünk szerint megvan és dolgunk is van, célunk, tervünk...
Egy szóval: életünk.
#randomgondolatmenetegymosolyban ;)