A saját történetemet írom le. Inkább magamnak, mint másnak, de Miki alkalmából megosztom.
Lesznek benne fura történések, megfogalmazások- és olyanok, amiket nemigazán tűr el a nyomda papír... talán.
Úgy olvashatod, ahogy épp eszembe jut. Mintha pon...
Szóval nem tudom mennyire vagy tisztában vele... Deee... Igen, van több énem. Köztük a Three in One három főszereplője, Nao, Roro és Leo. Aztán még ott van Lelkiinagyi, aki anyáskodik fölöttem. Meg persze én, Padu, aki próbálja az egyensúlyt fenntartani.
Bár Naomi anarchia kísérletei eléggé megnehezíti a dolgom, csak úgy, mint Leonard passzívitása és Rosa naiv jóhiszeműsége, Lelkiismeret nagymama aggódó törődési kényszere mellett.
Na, de egy szónak is száz a vége. Azaz fordítva. Kérdem én:
Miért hagytad otthon a vonat jegyedet, öcsém?!
Mert, akik nem jártasok és nem követnék az instámat elárulom, hogy @pannipadu - ként megtalálnak, ha már nem lenne a napomban az erdélyi utazós akármi, akkor is érdemes figyelemmel követni a nem túl gyakorta posztjaimat, de méginkább a napomra, ha képben akarsz lenni velem.
*Naomi megköszörüli a torkát és csípőre tett kézzel, szúrós szemmel rám néz a többi énem sértett ábrázatú felsorakozása élén*
Tehát... Így is sikerült megoldani a jegyproblémát, de az meglepett, hogy amint Románia területére értünk több ember telefonja is magas hangon jelzést adott, mivel értesítésük érkezett. Mármint a telefon tulajának.
Ha ez nem lenne önmagában már elég ilyesztő, hogy random megszólal ez a jelzés különböző emberek telójáról, ráadásul mindenkinél ugyan. Az. A. Jelzés.
Nekem ne mondja senki, hogy ez nem okoz feszültséget egy átlag utazónak.
A vonaton is hallottam több utas mobilját eképpen zajomgni. De mivel az én telóm némán kuksolt a zsebemben vagy ölemben, ezért nem értettem mi a csuda ez.
Ja, azt elfelejtettem közölni, hogy Magyarországon egy vonattal utaztunk a nyugatiból Püspökladányig, onnan buszoztunk Nagyváradig, na onnan meg vonatoztunk Kolozsvárig, ahol ettem azt a hihatetlenül finom flamingós fagyit, ha nem felejtem el, akkor ide is beteszem róla a képet.
*flamingós fincsi fagyis kép*
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aztán most Marosvásárhely felé zötyögünk a napom eddigi legkényelmesebb vonatán, itt kellemes hűvös van és kevés utazó.
A fura és ijesztő jelzésre visszatérve: drága unokabátyám, akivel utazom az öcsémmel együtt, elárulta, hogy ezt a román rendőrség küldi ki azoknak, akik csatlakoztak a hálózathoz, mert jégeső lesz...
Bíztató. *irónia* ÉS PONT AZON A NAPON, MIKOR MI ERDÉLYBE UTAZUNK?!?!!
De azzal nyugtatott, hogy ezt csak akkor szokták küldeni, ha vészeset van, ha eljön a világvége. De ne aggódjak, három hónapban egyszer küldenek ilyet.
Aha. Ez azt jelenti, hogy itt a finom kaják és édességek mellett hozzávannak szokva már valamelyest a világvége hangulathoz. Némelyek ezekszerint eléggé könnyen veszik az akadályt, mások ráparáznak.
*Leo köhhent és oldalba böki Rosát és engem*
Menjél már innen! Én az öcsém miatt stresszeltem! *kiabálva*
Habár a jelzés is aggasztott, míg nem tudtam mit jelez és nekem miért nem.
És kitalálod, hogy nekem miért nem jelzett?
Hát azért, mert nem csatlakozott a telóm a hálózathoz, így nem is tudnak küldeni automatikus rendszer üzenetet - ez esetben a világvégéről figyelmeztetést, hogy „ne aggódj! Csak meghalsz, oszt ennyi. Túléled, hisz székely vagy *flegma vállvonás", vagy mit tudom én.
Egyenlőre ennyi. Majd mesélek mennyire milyen Ez a haza, Ez az otthon.
Te nem tudtad?
Én itt születtem. Két évtizeddel ezelőtt. Akkor még Pandának hívtak.
Most pedig megyek szétcsapni Nao és Leo között.
*a konyhába megy*
MIT CSINÁLTOK TI KETTEN?!! AZ A HOLNAPI EBÉD LETT VOLNA! SZÁLLJATOK LE AZ ASZTALRÓL, DE TÜSTÉNT! (...)
