Életem mozaikja...

Ha újat alkotsz, teremts értéket!

~•~×1.×~•~
*a szobában egy körben ülve fest Humor, Irónia, Szarkazmus, Okosság és Személyiség, de csak legutóbbin található némi festék paca, Humor jóvoltából; leöntötte Személyiséget szórakozásból, ezután lép be Lelkiismeret*

LELKIISMERET
*mosolyogva, kedves hangon*

Szervusz kedveském! Úgy örülök, hogy újra látlak! Már nagyon hiányoztál nekem, tudod?

SZEMÉLYISÉG
*felnéz a festésből, kék és sárga foltok éktelenkednek a kezein és az arcán ott, ahol megigazította a szemüvegét*

Ki maga? Ismernem kéne valahonnan?

*gyanakvó tekintet*

OKOSSÁG
*szemét forgatva, kissé unott hangon*

Fuuu! Te aztán igazán el vagy veszve, mint szürkeszamár a ködben... Ő Lelkiismeret. Akit folyton elkergetnek...

*fejbecsapja Humor*

Au!

*a fájó pontra téve a kezét lesújtó pillantást mér rá*

IRÓNIA
*gesztikulálva, túlzott mozdulatok és megnyomott szavakkal*

És így most kipattan egy forradalmian új stílus Okosság fejéből! Tá-dám! Hölgyeim és Úraim! Nagy örömömre szolgál, hogy személyesen jelenthetembe... Megszületett! Megszületett Szarkazmus!
És ezért őszült meg ilyen hamar Lelkii. nagyi...

HUMOR
*jól mulatva*

Hát ez kész! Hahaha! Megszakadok a röhögéstől!

*tovább hahotázik*

OKOSSÁG
*szemüvegét megigazítva*

Nem szakadhatsz meg mert te csak Humor vagy...

*lenézően hozzáteszi*

Pedig jó lenne, ha szorulna beléd egy kis... Khm. Hogy is fogalmazzak? Értelem...

LELKIISMERET
*tenyerét összecsapva*

Ó, drágáim! Ne veszekedjetek! Inkább gyertek, egyetek a süteményeinkből! Kedvességgel és Gondoskodással együtt készítettük. Szerintem igazán ínycsiklandóak. És az illatuk is igazán nyálcsorgató.

*újból boldog mosoly terül el az arcán, mintha világítana, de nem, csak túl fehér az arca... és ráncos, túl mélyen...*

SZEMÉLYISÉG
*zavartan a fejét vakarja, majd megkérdi*

Jó, de akkor se emlékszem magára. Találkoztunk mi már valahol? Esetleg egy álomban?

SZARKAZMUS
*kuncogva*

Biztos egy kósza gondolatban fellökted a nagyit, és most így próbál jó modorra nevelni. Hehe!

*Okosság oldalba könyökli Szarkazmust*

Na! Most mit izélsz?!

LELKIISMERET
*fejét ingatva, csípőre tett kézzel*

Ne gúnyolódj rajtam, Szarkazmus! Mert kukoricán fogsz térdepelni!

*Személyiség felé fordulva, kedvesebb formára váltva*

Nyugodtan tegezz, hívj Lelkiismeretnek! Kicsi Személyiségke, te drága! Ó, milyen gyorsan fejlődsz! Mikor legutóbb találkoztam veled, még olyan kicsi voltál, mint az alkarom.