Harcos Hercegnő

Megmentő

Nicasia is erősen és kissé könnyes szemmel erősítette meg a fiú szavait.

Freya felemelte a kezét, hogy felhívja a figyelmet magára és Saskiára mutatott, aki az ágy legvégében ült, mintha csak átadná a szót a lánynak. Rajta nem láttam, hogy megviselte volna a történet, nem úgy mint Ninát. Nem vettem magamra.
Tudtam, hogy nem arról van szó, hogy nem vagyok fontos számára. Még az is lehet, hogy rosszul érezte magát, amiért kiütött. Saskia azonban minden volt csak nem érzelmes, egy pajzs és a legerősebb kés, ezzel a képpel tudtam volna leírni őt.
Az érzelmeit mindig elzárta, de nem úgy mint Lilith, Saskia szinte születése óta ezt gyakorolhatta, ugyanis soha nem láttam még a maszkját elmosódni.
Tudtam, hogy emiatt Lilithel sokkal jobban megértették egymást mint bárkivel a csoportban, azonban Saskiában volt még valami...
Valami mélyebb, sötétebb és félelmetesebb. Olyan dolgokra volt képes, amiket mi még csak el sem mertünk képzelni.

A beálló csend hatására Freya felsóhajtott:
-Saskia, a részed következik! Innen már én sem tudom mi történt. Csak azt, hogy Saskia két szép szeméért és gyönyörű mosolyáért elengedtek minket.

Elengedtek?
Nem...
Az lehetetlen. A király sosem engedne el.
Az enyhe pánikot érzékelhették a többiek is, ugyanis Andrej megnyugtatásként óvatosan megsimította a kezemet.

Saskia hátra fordult, így szembe került velünk és Freya is lehuppant mellé.

-Alarick Vortiger. Ez történt - szólt hidegen Saskia.

Öntudatlanul is felszisszentem.
Kenna nem szólalt meg, veszélyes csendbe burkolózott ezután.

Válaszokat akartam, tudni, hogy mit tett megint, vagy hogy hogyan játszották ki a lányok a férfit.

-Mondd, hogy Kenna kitalált valami őrültséget megint. Vagy kiugrottatok az ablakon. Bármit... hiszen valahogy kijutottunk, nem? Nem hagytátok hogy elvigyen - alig volt hangom és nem segített, hogy mindenki kerülte a tekintetemet. Senki nem akarta bevallani, mi is történt.

Francba, ha én lennék a helyükben én sem merném kimondani a dolgot.

-Két éve követ minket mindenhova. Várta, hogy hibázzunk, várta, hogy megteremtődjön az alkalom és léphessen. Mind próbáltuk elkerülni és nagyon jók voltunk benne. Lilith minden alkalommal arcon akarta köpni amikor meglátta, de ő a Királyi Testőrség következő csillaga, egy nap ő lesz az új kapitány, szóval nem tette.

-Nem! Tisztán emlékszem, hogy nem volt a teremben akkor. Az apja... A kapitány ott volt, de ő nem - az agyam nem tudta feldolgozni az információkat. Alarick volt az egyik férfi, aki miatt Lilith minden este rémálmokkal küzdött. Sosem fogok neki megbocsátani...

Andrej megszakított, fél kezét gyengéden a vállamra csúsztatta.

-Saskiának igaza van. Miután kiütött, szinte azonnal megjelent Alarick az ajtóban. Azt mondta, a király küldte, hogy eltakarítsa a... szóval hogy - láthatóan küzködött a szavakkal szóval csak bólintottam. Egyikünk sem akarta kimondani, hogy a hullámért jött.

-Rohadt hiéna - sziszegte Kenna. Ez volt az első, hogy megszólalt amióta megemlítettük a férfit. Csodáltam, hogy mennyi fájdalomat sűrített a szavaiba. Általában képtelen volt teljesen átérezni még az igazán intenzív érzéseket is, de ez már neki is sok volt.

Hiéna.

Lilith hívta így, ami viccesen illett is Alarick Vortiger munkájához.
A testőrkapitány fiaként minden kényes ügyhöz, mocskos titokhoz és hazugsághoz Alarick Vortigert hívták takarítani. Az apja biztosította a királyt, hogy a fia sosem árulná el őket, így szinte minden dologban benne volt a keze.